Vancouverben három szlovák érem is született

Montreal és Calgary után Vancouver lett a harmadik kanadai város, amely téli olimpiát rendezhetett, miután a NOB prágai ülésén neki ítélték a 2010-es játékok rendezési jogát.

Az első körben még a dél-koreai Pjongcsang állt az élen, de a sorban harmadik – és ezáltal kieső – Salzburgra szavazók szinte kivétel nélkül Vancouver mellé álltak a második fordulóban. Így a kanadai város hajszállal, 56:53-as szavazati aránnyal megszerezte a rendezési jogot, sok helyi civil szervezet bánatára, melyek tagjai nemegyszer megrongálták a különféle promóciós látványelemeket (például a rajtig visszaszámláló órát).

Gyászoló olimpikonok

Sajnos azonban Vancouverben ennél jóval komolyabb dolog is történt, egy grúz szánkós szörnyethalt az egyik edzésen. Nodar Kumaritasvili a whistleri pálya alsó szakaszán elvesztette uralmát a szánkó fölött, és majdnem 145 km/órás sebességgel csapódott ki a pályáról. Kumaritasvili egy magasítás felett szállt ki, ami szintén dobott rajta egyet, és a 25 éves sportoló hatalmas erővel vágódott neki egy oszlopnak. Ő lett a téli olimpiák negyedik halottja.

Szomorú szimbolika, hogy már a szánkózás olimpiai debütálásakor, 1964-ben Innsbruckban is történt egy tragédia, a lengyel-brit Kazimierz Kay-Skrzypeski ugyanúgy egy edzésen szenvedett halálos balesetet.

Aranytörténetek

Vancouverben azért ünnepelni is volt mit és kit: a norvég Petter Northug például négy érmet is bezsebelt sífutásban (50 km-en és csapatsprintben aranyat, 4x10 km-en és egyéni sprintben ezüstöt). Mellette két hölgy ért el mesterhármast: honfitársa, a szintén sífutó Marit Björgen megkezdte máig tartó uralmát (bár már Torinóból is volt egy ezüstje), a kínai Wang Meng pedig szintén három számban lett olimpiai bajnok rövidpályás gyorskorcsolyában.

Szintén élményszámba ment, amikor az amerikai Bode Miller 14 év várakozás után végre felért az olimpiai csúcsra. Ráadásul kezdetben úgy tűnt, az alpesi síző Kanadában sem tud aranyat nyerni: lesiklásban kilenc századmásodpercnyi hátránnyal csak harmadik lett, szuper-G-ben második – de végül kombinációban teljesült az álma. Miközben gyerekként áram és víz nélküli vityillóban tengette napjait családjával.

Hasonlóan „hollywoodi” volt Alexander Bilodeau története is, akit testvére motivált. Frédéric ugyanis a központi idegrendszer károsodása miatt kialakult mozgáskorlátozottsággal született, és az orvosok csak pár évet adtak neki. Ehhez képest Vancouverben 29 évesen együtt ünnepelt testvérével, aki a síakrobatika mogul számában bizonyult a legjobbnak – a 22 000 kanadai szurkoló örömére, akik az ország történetében először ünnepelhettek „hazai pályán” olimpiai bajnokot.

Kuzmina és Hurajt

A szlovákok a négy évvel korábbi történelmi Židek-ezüst után Vancouverben három érmet is nyertek, ráadásul 73 tagú küldöttségük máig rekord (amihez a férfi- és a női jégkorong-válogatott járult hozzá a leginkább).

Az ország történetének első téli olimpiai aranyérmét a honosított sílövő, Anastasia Kuzmina szerezte, aki nagyon prózai ok miatt mondott le Oroszország képviseletéről 2007 végén: születendő kisfiát a versenyekre is magával akarta vinni, ezt pedig az orosz szövetség nem, a szlovák viszont támogatta. Kuzmina nagyon gyorsan „törlesztett” a befogadóknak: a 7,5 km-es sprintet megnyerte, a 10 km-es üldözéses versenyben pedig második lett. S hogy teljes legyen a sportági éremkollekció, meglepetésre Pavol Hurajt harmadik lett a 15 km-es tömegrajtos versenyben.

Emellett majdnem meglett a negyedik érem. A férfi hokisok az egész tornán jól játszottak, a bronzmecsen pedig még két harmad után is 3:1-re vezettek a finnek ellen, de végül 5:3-ra kikaptak, s nem állhatott fel a dobogóra az NHL-es sztárokkal teletűzdelt csapat.