Újra kikapott a lélektelen Slovan

BŐD TITANILLA

Zeng a szurkolói kórus a villamoson, sálak villannak, sörösdobozok koccannak, az olé-olé-olé ritmusában zötyög a szerelvény. Mintha Pozsony futballváros lenne. De nem az, a stadionba tartó szurkolók Svájcból érkeztek, és a Young Boysnak drukkolnak.

Természetesen szóba elegyednek az utazóközönséggel, s pont egy olyan srácra akadnak, aki kint volt a berni első meccsen (a Slovan 5:0-ra kikapott). A srác bizonygatja nekik, hogy Szlovákiában a foci igenis fontosabb és népszerűbb, mint a hoki.

„De a stadionotok mégis üres. Ez miért van, a rendőrség meg a sok szabályozás miatt?” – kérdezősködik tovább a svájci szurkoló.

„Ugyan dehogy – jön a válasz. – Csak azért, mert a Slovan szart sem játszik.”

Labdázás

az üres tribünön

Az égszínkékek négy meccs után borzalmas, 0:14-es gólkülönbséggel álltak a csoport utolsó helyén, a berniek elleni meccsre a nulla fok körüli hőmérsékletben nem tolongtak a drukkerek. Hivatalosan 3495 nézőt jelentettek, de ez nyilván az eladott jegyek száma lehetett, mert a stadionban talán ennek a fele sem volt jelen. A vendégek otthon érezhették magukat, a kb. 700 fős vendégszektor vígan játszott felelgetőset a főtribünön helyet foglaló honfitársakkal.

„Young!” – hangzott az egyik oldalon. „Boys!” – jött a válasz a másikról.

A hazai drukkerek nem lelték sok örömüket a meccsben, így amikor egy labdát kirúgtak a tribünre, boldogan megkaparintották, és hosszú ideig dobálgatták az üres széksorok között. Az YBB-szerktorából szóltak a dalok és rigmusok (a meccs vége felé görögtüzek is előkerültek), a pozsonyiak azonban csak egyszer ragadtatták magukat szervezett szurkolásra, amikor Juraj Halenárt kellett szidni.

Ez a mai Slovan – nagyjából mindenkit hidegen hagy, csak az utált játékos hozza össze a szurkolókat.

Az ellenfél ereje

„Az volt a tervünk, hogy a széleken próbálunk a svájciak hátvédsora mögé kerülni, mert tudtuk, hogy ott a legsebezhetőbbek – ecsetelte a meccs után a taktikát Jozef Chovanec, a Slovan edzője, aki nagyon igyekszik szlovákul beszélni, de azért gól helyett folyamatosan azt mondja, hogy „branka”. – Az első félidőben ez még részben sikerült, de a másodikban sajnos már megmutatkozott az ellenfél ereje.”

Az igazság az, hogy az ellenfél ereje (vagy inkább a Slovan erőtlensége) az első perctől nyilvánvaló volt. A meccs ugyan egy Halenár-fejessel indult, de a vendégek már a 9. percben vezetést szereztek, miután Gorosito kezére pattant a labda a 16-osban, a megítélt tizenegyest pedig Hoarau értékesítette.

Gól 372 perc után

Gyorsan újabb gólt is lőhettek volna a berniek, de Hoarau helyzete kimaradt, a másik oldalon pedig Soumah elszedte a labdát a körülményes Viloticstól, s egyenlített. Ez volt a Slovan első gólja az idei EL-kiírásban, 372 percet vártak rá.

Csakhogy alig öt percen belül újra a vendégeknél volt az előny, egy szabadrúgás után Sutter csúsztatta meg fejjel a labdát, Juja Kubo pedig közelről a hálóba lőtt. A japán játékos a második félidőben is eredményes volt egyszer, ezzel el is dőlt a meccs – az ismét csak lélektelenül futballozó Slovannak nem volt reális esélye a szépítésre, hiába bizonygatta Chovanec, hogy még szerezhettek volna „brankát”.

Negatív rekord születik?

Az EL 2009 óta íródó történetében a csoportkörben a Shamrock Rovers kapta a legtöbb gólt, az ír együttes a 2011/12-es szezonban 4:19-es gólkülönbséggel zárt a csoportjában. Könnyen lehet, hogy a Slovan negatív rekordot dönt, hiszen az utolsó fordulóban Nápolyba látogatnak az égszínkékek, akik bizonyára már megváltásként várják a téli szünetet. Az azonban még odébb van: a halasztások miatt ugyanis még három bajnoki is vár a szlovák bajnokra.