Új kezekben az új serleg

Mivel az elmúlt három esztendőben sorozatban Soltész István diadalmaskodott, az előző trófea véglegesen az ő birtokába került. 
Mikes János először az 50 év felettiek kategóriájában végzett az első helyen, majd a Szuperkupa elnyeréséért vívott párharcban éppen a tavalyi első helyezettel, Soltész Istvánnal kellet megküzdenie a serlegért. A döntő mérkőzést végül Mikes nyerte meg nagy csatában, 2:1 arányban. 

Az 50 év alattiak kategóriájának győzteseként Čamaj Štefant ünnepelhették a hazai szurkolók. A 29 résztvevő két 13-as csoportban küzdött meg a továbbjutást jelentő első 3-3 helyért, ezután körmérkőzéses rendszerben alakult ki a végső sorrend. Az 50 év alatti versenyzők közül a már említett győztes mellett Molnár Zoltánnak és Miroslav Lackónak, míg az 50 év felettieknél Mikessel együtt Soltész Istvánnak és Spák Józsefnek sikerült a bravúr. A Szuperkupa elnyeréséért a kategóriák első két helyezettje küzdhetett meg. 

A hölgyeknél mindössze hárman mérettettek meg, s az elért eredmények alapján Čamajová Martina neve elé kerülhetett az 1-es szám. 
Az okleveleket és a serlegeket Horváth István özvegye, Ilona és a község első embere, Marcela Gallová adták át a helyezetteknek. Külön kitüntetésben részesült a torna legidősebb résztvevője, a 76. életévében járó Ficzere Gyula, aki eddig minden tornán jelen volt és kiváló helyezéseket ért el. 

Ficzere Bertalan, az abaújszinai sportkör vezetőségi tagja a rendezvény kapcsán a következőket nyilatkozta lapunknak: „Nagyon elégedettek vagyunk a rendezvény színvonalával. Ami leginkább meglepett, az a jelentkezők létszáma. A tavalyihoz képest héttel bővült a keret, s ez azt is jelzi, hogy nemcsak az abaújszinaiakat, de a szomszéd településeken élőket is érdekli az asztalitenisz, hiszen évről évre onnan is mindig többen jelentkeznek, s ez Horváth István munkásságának is méltó elismerése, hiszen életében sokat fáradozott az abaújszinai sportélet láttatásáért a 80-as és 90-es években. Természetesen a továbbiakban is folytatni szeretnénk a megkezdett munkát minél több fiatal bevonásával, akár a szervezésben is, ugyanis egyszer majd nekik kell átvenni a stafétabotot. Külön köszönetet kell mondjak azoknak, akik jelen voltak Horváth István sírjánál, s elhelyezték a megemlékezés virágait, valamint a helyi alapiskola vezetőségének, azért, hogy mint mindig, most is biztosította számunkra a tornatermet.”