„Tudunk újat hozni a páros műkorcsolyázásba”

Amikor nem sokkal a sheffieldi Európa-bajnokság előtt két aranyesélyes páros, a 2010-es Európa-bajnok orosz Kavaguti, Szmirnov és a címvédő német Savchenko, Szolkowy kettős visszalépett, önök előtt megnyílt a lehetőség, hogy dobogóra álljanak. A papírforma szerint harmadikok is lehettek volna, végül azonban a negyedik helyen végeztek.
A harmadik helyen végzett orosz párost, Kszenia Sztolbovát és Fedor Klimovot az Orosz Kupán megelőztük, de akkor ők nem voltak igazán jó formában. Most helyet cseréltünk, mi Moszkvában lettünk bronzérmesek, ők meg Sheffieldben. Nagyon felkészülten érkeztek az Eb-re, nem hibáztak sem a rövidprogramban, sem a kűrben. Nem vagyunk csalódottak, amiért nem szereztünk érmet, még nem volt itt az ideje. A felkészülésünk sem a tervek szerint zajlott, előbb a partnerem lett influenzás, aztán nekem volt egy kisebb izomsérülésem. Mindezeket figyelembe véve a negyedik helyünk sikernek tekinthető. Egy éve ötödikek voltunk, most eggyel előbbre léptünk, ez is sporttörténelmi eredmény Olaszország számára.

A jövő évi Európa-bajnokságon bizonyára szívesen folytatnák a sorozatot egy harmadik hellyel.
Ezen dolgozunk. A legfontosabb, hogy a megfelelő pillanatban hozzuk ki magunkból a legtöbbet. Nagyon elkeserítő tud lenni, ha valaki tökéletesen felkészül egy versenyre, de ott és akkor nem tudja a legjobbját nyújtani. A sheffieldi Eb-n mi nem igazán vártunk sokat magunktól, tudtuk, mennyi edzés maradt ki az egészségi problémáink miatt. Összeszorított fogakkal korcsolyáztunk, de elégedettek lehettünk.

Január 25-én született, az idei Eb rövidprogramját pont a születésnapján rendezték. Milyen érzés volt aznap versenyezni?
Már hozzászoktam. Egy évvel korábban egy nappal a rövid előtt volt a születésnapom, akkor jobban jött ki. Egy kicsit zavaró, hogy mindenki jön gratulálni, az ember hirtelen a középpontba kerül. De ez nem befolyásolta a teljesítményemet. A rövidprogram végén nem azért rontottam a lépéssorban, mert születésnapom volt, hanem mert hét elem helyett csak hatra koncentráltam. A program pedig 2 perc 50 másodpercig tart, nem csak 2 perc 30 másodpercig.

A rövidprogramjuk és a kűrjük teljesen különböző hangulatú: előbbit jazz-zenére futják, utóbbit az Adagióra.
Tudatosan választottunk két teljesen eltérő zeneszámot. Élénk, vidám rövidprogramot szerettünk volna, olyat, amely szórakoztató a nézőknek és a bíróknak egyaránt. Úgy érezzük, tudunk újat hozni a páros műkorcsolyázásba, de amíg Tatjana és Makszim (Tatjana Voloszozsar és Makszim Trankov Európa-bajnok és vb-ezüstérmes orosz páros – a szerző megj.) versenyezni fog, biztosan nem a miénk lesz a legmagasabb tripla pörgetett emelés. Technikailag ők annyival a többiek előtt járnak, hogy megközelíteni is nehéz őket, viszont szerintem mi is tudunk emlékezetes élményt nyújtani a nézőknek, főleg a művészi megközelítés terén. Nem azért emlékeznek ránk, mert technikailag mi vagyunk a legjobbak, hanem azért, mert szívvel korcsolyázunk. A rövidprogramunkat kifejezetten játékosra terveztük, a kűrben pedig az érzelmesebb oldalunkat akartuk megmutatni.

Kinek az ötlete volt az Adagio?
Az edzőnké. Először nem is igazán lelkesedtünk érte, nem voltunk benne biztosak, hogy megfelelő-e számunkra ez a zene. Csakhamar rádöbbentünk viszont, hogy tökéletesen illik hozzánk ez a program, és nagyon szeretjük. Most már csak azt kell kitalálnunk, jövőre mire korcsolyázzunk. Idén két különböző programunk van, jövőre is két egymástól eltérő stílusú programot szeretnénk, de természetesen különbözniük kell az ideiektől is. Szóval nem lesz egyszerű.

Hogyan választják ki, mire fognak korcsolyázni?
Stefania édesapja nagyon sokat segít. Hihetetlen zeneőrült, több mint tízezer CD-je van. Ő szerkeszti számunkra a zenét. Mindig a zenéhez csináljuk a programot, nem pedig fordítva: ha egy ugrás vagy emelés nem illik a zene egy adott pontjára, akkor más helyet keresünk neki, megcseréljük az elemek sorrendjét, nem a zenét kezdjük el összevissza vágni. Ily módon mi is fejlődünk. Minden évben két új programot készítünk, ha nem így lenne, úgy éreznénk, egy helyben topogunk.

Partneréhez hasonlóan ön is egyéni korcsolyázóként kezdte. Miért váltott párosra?
Stefania sokkal sikeresebb volt egyénizőként, mint én, tizedik volt a junior vb-n, s bejutott a junior Grand Prix-döntőbe. Én is voltam néhány junior Grand Prix-n és kisebb nemzetközi versenyeken, de számomra mindig gondot jelentett a kűrben nyolc ugrást sikeresen teljesíteni. A páros elemek jobban megfelelnek nekem, szóval számomra egyértelmű volt a választás. Stefania eleinte egy kicsit tartott az emelésektől, de meglepően gyorsan belejött. S közben az is kiderült, különleges tehetsége van a dobott ugrásokhoz. Három hónap együttkorcsolyázás után már kétféle dobott triplát gyakoroltunk, és az első közös szezonunkban egyetlen dobott ugrást sem rontottunk versenyen. Mindez Stefania rejtett tehetségének köszönhető, amiről korábban egyikünk sem tudott.

2005-ig cseh színekben versenyzett. Mennyiben más a műkorcsolya helyzete Csehországban, illetve Olaszországban?
Olaszországban sokkal népszerűbb ez a sport, jóval több ott az elhivatott rajongó. Sokan járnak hobbiszinten korcsolyázni, idősebb emberek is gyakran döntenek úgy, hogy megtanulnak. Mivel többen korcsolyáznak, több gyerekből lehet válogatni, és a szövetség is elég jól működik. Nem akarom összehasonlítani a csehországi helyzettel, mivel otthon sosem versenyeztem ennyire magas szinten, s meggyőződésem, a cseh szövetség is maximálisan támogatja a sportolóit. Nem mondhatom, hogy az egyik szervezet jobb, a másik meg rosszabb. Ami biztos, hogy Olaszországban többen figyelik a műkorcsolyát, több néző jár show-kra vagy versenyekre. Olaszországban az edzőket is jobban díjazzák, ami a versenyzők teljesítményén is megmutatkozik. Tehát ez pénzkérdés is.

Mik a céljaik a nizzai világbajnokságon?
Két jó programot akarunk futni, s meg akarjuk mutatni, hogy technikailag is fejlődtünk. Szeretnénk az utolsó előtti csoportban kűrt futni, ami azt jelenti, hogy az 5–8. hely valamelyikén végeznénk. Ez lenne pályafutásunk eddigi legjobb vb-eredménye.