Trónfosztásra készül a Slovan

Az extraliga idénynyitója kis túlzással nem a hokiról, hanem a gazdasági válságról és a megszorításokról szólt. Egyetlen klub hangoztatta nyíltan bajnoki ambícióit – a Slovan –, és egy másik tűzte ki célul legalább a döntőbe kerülést – a kassai. Most mind a két csapat ott van a döntőben, méghozzá úgy, hogy a rájátszásban összesen tizenkilenc meccsből hármat veszítettek el. „Ennek így is kellett lennie. A döntőben az alapszakasz győztese és a címvédő játszik egymással, a két legjobb hokicsapat. Várható volt, hogy így alakul a vége” – kommentálta az eseményeket Stanislav Hudec, az égszínkékek védője.

A számok a fővárosi csapat mellett szólnak. A Slovan huszonegy pontos előnnyel nyerte az alapszakaszt, a rájátszásban pedig már hét meccs óta veretlen. Az elképesztő fölényt jól jellemzi, hogy Antonín Stavjaňa védencei a nyitraiak elleni elődöntő négy találkozóján 23 gólt ütöttek.

Az ellenféllel való összehasonlításból is jobban jön ki a fővárosi csapat. Az alapszakasz során a Slovan négyszer találkozott a kassaiakkal, s mindig győzött. S ha még mindez nem lett volna elég, a Slovan játékosai összesen 29 bajnoki gyűrűvel rendelkeznek, a kassai hokisták pedig „mindössze” 22 elsőséggel büszkélkedhetnek. Nem mellékesen a fővárosi csapatban játszó Martin Kuľha hatodik bajnoki címét ünnepelheti, ha csapata nyer – ennyi korábban csak Richard Kapušnak jött össze az extraligában.

A két csapat már kilencszer találkozott egymással a rájátszásban, négy döntőt, négy elődöntőt és egy negyeddöntőt vívtak. Ötször a kassaiak, négyszer a pozsonyiak bizonyultak jobbnak, a négy döntőből viszont hármat is a fővárosi csapat nyert. Az égszínkékek nyolcadik bajnoki címükért játszanak, a kassaiak ötödször lehetnek szlovák bajnokok.

A címvédő szezonja a riválissal szemben nem a folyamatos sikerekről szólt, de a csapat januári mélypontja után annak is örülhetnek Draveckýék, hogy egyáltalán eljutottak a fináléig. „Az előző években sokkal nehezebb dolgunk volt a rájátszásban. Főleg lelkileg nehezedett ránk nagyobb nyomás, hiszen jól játszottunk az alapszakaszban, és mindenki a döntőbe várt minket. Most nem sikerült jól a felvezetés, de azt mondogattuk magunkban, hogy ennél rosszabb már úgysem lehet” – vélekedett Peter Bartoš, a kassaiak csapatkapitánya. „Örülünk, hogy döntőt játszhatunk, ráadásul szurkolóink számára a Slovan a lehető legnagyobb rivális. Végig hajtani fognak minket, és biztosan elvárják, hogy megnyerjük a trófeát. Az edzőnk is figyelmeztetett minket, hogy ne elégedjünk meg a fináléba jutással, a sok szenvedés után pedig végre ismét elkezdtünk jól hokizni” – nyilatkozta a tapasztalt támadó.

Ľubomír Vaic, a Slovan csapatkapitánya természetesen saját csapatában bízik: „Az egész szezonban mi voltunk a legjobbak, és remélem, hogy eredményesen zárjuk az évadot. A legrosszabb a döntő előtti hosszú várakozás volt. Az első napok még rendben voltak, mindenki a családjával törődhetett, és volt időnk kissé feltöltődni, de fokozatosan egyre izgatottabbak lettünk, már alig várjuk az első meccset.” Családbanmaradaz arany Akárhogy végződik is a döntő, két családban mindenképpen ünnepelni fognak – ugyanis két család fiai is egymás ellen játszanak a fináléban. Míg Július Hudáček a kassaiak kapusa, Libor Hudáček a Slovan csatársorában próbál majd gólt lőni bátyjának. Rudolf Huna a Košice legeredményesebb csatára, öccsei, Richard Huna és Róbert Huna (akik egyébként ikrek) pedig a Slovanban hokiznak.

„Egyáltalán nem örülök neki, hogy a testvéreim ellen kell játszanom. A legszívesebben nem is állnék ki a meccsre, de ezt nyilván nem tehetem. A Richardék elleni meccsek számomra a legrosszabb találkozók, persze erre igyekszem nem gondolni, s mindent megteszek majd a csapatomért” – vélekedett Rudolf Huna a döntő előtt. Richard viszont nem küzd hasonló lelkiismereti problémákkal: „Rudolfra mindig felnéztem, és most is sokat segít. Azt viszont remélem, a végén mi örülünk majd, mert jól megverjük őket.”