Tizenkét perc a Villa ellen

Priskin Tamás eddig négyszer szerepelt a magyar válogatottbannb1.hu-felvételA Watford–Aston Villa találkozóra csereként nevezett csatárt a második félidő közepén, gól nélküli állásnál elküldte melegíteni edzője, Adrian Boothroyd, hátha a lábában van a gól...

Amikor a televízió azt mutatta, hogy döntetlen állásnál játékra jelentkezik, bizony sok ember fejében megfordult: ha most gólt lő, igazi hőssé válhat Watfordban. Ön gondolt erre?

Persze, én is tisztában vagyok vele, hogy nagy lehetőséget kaptam a bizonyításra, és bár nem sikerült betalálnom, mégis úgy érzem, a magam részéről mindent megtettem abban a tizenkét percben, ami nekem jutott. Még pénteken szólt az edző, hogy a keretben leszek, de most már nem vettem ezt készpénznek, hiszen a Manchester United elleni mérkőzésünk előtt is ugyanezt mondta Boothroyd, aztán mégsem kerültem be a csapatba. Ezért örültem különösen, hogy most tényleg be is állított.

Pályára lépésekor látható volt a televíziós közvetítésben, hogy egy furcsa, szalagszerű tárgy lifegett a bal felkarján. Mi volt az?

Nemrég meghalt a csapat egyik törzsszurkolója, ezért az Aston Villa ellen valamennyien gyászszalagot viseltünk. Habár a szertárosunk erősen nyomkodta a ragasztócsíkot, sajnos mégsem sikerült megfelelően rögzítenie, így előbb meglazult, majd le is esett a karomról.

Később nem ugratták ezzel a társak?

Nem, egyáltalán nem jellemző, hogy piszkálódnának. Ha ki kell emelnem egy embert, akivel a leginkább megtalálom a közös hangot, talán Malky Mackayt, a skót középhátvédet említeném, aki tényleg rendkívül segítőkész. Például akkor is, ha nyelvi gondjaim akadnak, ám ilyen egyre ritkábban fordul elő, a csapat által biztosított nyelvtanáromtól ugyanis majdnem mindennap veszek órát. (ns)