Tibike világbajnoki aranyat hozott

Nyakukban aranyérem, s a klubtársak, szülők és rajongók sorfala előtt elindulnak a Milánót is megjárt kétnyelvű transzparens felé. Rajta a felirat: SLOVAKIA – HAJRÁ! DO TOHO! Alatta a hajóban ülő aranyérmes szlovákiai kajaknégyes képe, s mindegyik fiú alatt ott a neve: Tibike, Gyuri, Erik, Denis. Vastaps a bajnokoknakMegható pillanatok, előbújnak az örömkönnyek a csölösztői klubház udvarán várakozók szeméből. Mindenki egy picit világbajnoknak érzi magát, mert valamilyen módon kötődik ahhoz, aki most a somorjai klubnak is dicsőséget szerzett az Idroscalo tavon. A húszéves Linka Tiborról van szó, ő az első somorjai felnőtt kajakvilágbajnok. Mellette a milánói vb-n ezer méteren győztes hajó vezérevezőse, Denis Myšák lépeget (ő is, akárcsak a bajnokok közé odahívott és szintén somorjai Jakubík Gábor, aki Krajčovičcsal nyolcadik lett K2 500 méteren, vastapsot kap). Az aranynégyes komáromi fele (Tarr György, Vlček Erik) ekkor már családja körében tölti az öröm óráit. A legnagyobb győzelemTóth Imre klubelnök a somorjai kajak-kenu sport legnagyobb győzelméről beszél. Tibi világbajnoki címénél nagyobb érdem még nem fűződik a csallóközi város sportolóinak nevéhez. Mindenki bólogat és elégedett, s abban reménykedik, hogy jövőre, a riói olimpia után még nagyobb ünneplés lesz. Vass Géza, a hórihorgas somorjai kajakos korábbi edzője mindenki előtt elárulja, hogy nyolc nappal ezelőtt megálmodta a nagy diadalt. Elsőként Tibor édesanyja ölelkezik világbajnok fiával. Világcsokrot adnak a fiúknak, és sorra jönnek a gratulációk. Nincs olyan ember a csónakház udvarán, aki ne akarna kezet fogni a világbajnokokkal. Fényképezkedés, koccintás, végeláthatatlan csevegés... A nagymenők közöttFélrehívjuk mindenki ünnepelt Tibikéjét, beszéljen benyomásairól: „Amiben megegyeztünk, azt csináltuk a pályán. Éreztem, hogy jól megy a hajó, de nem mertem arra gondolni, hogy nyerhetünk is. Ha már hárman is megálmodták győzelmünket, Vass Gézán kívül mostani edzőm, Marián Tesárik és a komáromi Viszlay Pista, akkor be kellett következnie. Csak néhány hónapja evezünk együtt, s máris betörtünk a nemzetközi élmezőnybe. Az idősek tapasztalata és a mi robbanékonyságunk jól keveredett az egységben. A célban alig vártam, hogy eldobhassam az evezőt, és felemelhessem a kezemet. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Itt vagyok a nagymenők között, és a győztes hajóban! Ezt csak átélni lehet, elmondani jóval nehezebb. Most megható érzés volt bejönni a csónakház udvarára. Mindenki nekünk tapsolt, de ez nem csak a mi érdemünk. Reggelig sorolhatnám a neveket, anyukámat azonban külön is megemlíteném. Főleg ő segített engem, mindent neki köszönhetek.” Géza bá megálmodtaA mindössze húszéves világbajnok szavai később még nagyobb hangsúlyt kapnak, amikor korábbi edzőjével, Vass Gézával és édesanyjával, Lepi Denisával társalgok. „Amikor a legjobb idővel nyerték az előfutamot, azt írtam Tibcsinek, hogy az első lépés megvolt, most jön a második. Csak így legyen, válaszolta. Diadaluk után ez állt első SMS-ében: Géza bá megálmodta! – árulja el Vass Géza, aki egy pöstyéni versenyen izgulta végig a K4-es milánói döntőjét, ordítozva, messziről hajtva a fiúkat a célba. – Mindenki szeretne világbajnok lenni, de benne láttam, ha kitart, nagymenő lehet belőle. Mindig tudatosan dolgozott, szinte a másik fiam volt. Gondolatolvasóként közreműködött az edzéseken. Ha késtem, rámutatott az órájára. Volt időszak a pályafutásában, amikor be akarta fejezni a versenyzést, mert sokat kívántam tőle is, mint társaitól. Azt mondta, ő is inkább csavarogni akar a vele egykorúakkal, neki nincs lehetősége kikapcsolódni. Már feladtam, nem is akart látni, azt hittem, elveszítettem őt. De visszatalált a csónakházba. Édesanyja szavára hallgatott.” Az anyai varázsszóA történet fonalát Tibor édesanyja fűzi tovább. „Egyszer letörten jött haza az inasiskolából, s azt mondta, ő nem folytatja, kimaradnak az életéből a haverok, a csavargás. Erre azt válaszoltam: ne hagyja abba, hiszen most kezdődik csak a java. Tudtára adtam, ha lemond a kajakozásról, leveszem róla a kezem. Úgy látszik, ez volt a varázsszó, utána újra látogatta az edzéseket. Korábban focizott, de lebeszéltem róla, aztán kilencéves korában Czvedler Ildikó kihozta a csónakházba. Bő tíz év alatt ért fel a világbajnoki csúcsra. Nem hiába mondogatták edzői, hogy van valami ebben a gyerekben. Győzelmük után felhívott Milánóból, s azt mondta: Megcsináltuk! Büszke vagyok rá, mert akikkel akkor kezdett, már mind abbahagyták, belőle pedig világbajnok lett. Nem akartam, hogy elkallódjon. Örülök neki, hogy idáig jutott.” Olyan hajóban ült, amelynek váratlan vb-diadalához a somorjai Marián Tesárik és a komáromi Likér Péter edzőpáros is hozzátette a maga elvitathatatlan részét. Nekik is szólt az ütemes csölösztői taps.