Távol Afrikától - Štefan Svitko a Dakarról

A 27 éves szlovák motoros tegnap sajtótájékoztatón beszélt argentínai és chilei élményeiről.

Holdbéli táj

„Valahogy úgy képzeltem, a sivatagban csak homokdűnék vannak, és már nagyon vártam, hogy ne csak fényképeken, hanem a saját szememmel is láthassam őket. Csakhogy lassan egy hét is eltelt a versenyből, s mi még mindig holdbéli tájon, kövek között, porban motoroztunk, ezért megkérdeztem a nálam tapasztaltabbakat, mégis mikor érünk már a sivatagba. Nevettek, és azt felelték, már öt napja a sivatagban vezetünk… Azt a pillanatot viszont sosem felejtem el, amikor végre megpillantottam az első homokdűnéket. Csodálatos látvány volt” – idézte fel legemlékezetesebb élményét a Dakar-raliról Svitko, aki újonc létére rendkívül megfontoltan és taktikusan versenyzett.

Higgadt versenyzés

„Az elsődleges célunk az volt, hogy végigmenjünk a versenyen – tette hozzá Ivan Figura, a szlovák motoros menedzsere. – Ez adott esetben azt is jelentette, hogy az ember ne vállaljon felesleges kockázatot, vigyázzon magára és a motorra, ne menjen bele kétes manőverekbe. Števo remekül oldotta meg a feladatot. Nem vesztette el a fejét, akkor is tartotta magát a megbeszéltekhez, amikor a tőle gyengébb versenyzők is megelőzték, mert éppen kímélte a motort. A holtpontokon is átlendült. Azt előre tudtam, hogy fizikailag remekül felkészülten ment a versenyre, de hogy fejben is ennyire jól fogja bírni, az még engem is meglepett.”

„Mit keresek én itt?!”

A menedzser minden szakasz végén a depóban várta a védencét, s közben volt alkalma a többi motorost is megfigyelni: „Sokan teljesen kimerülten estek be a célba. Števo sosem. Egyrészt mindig idejében beért, másrészt nagyon jó állapotban hozta be a motort, ráadásul mindig lelkesen várta a másnapot.”

Pedig a szlovák versenyző is átélt néhány kritikus pillanatot. „Az egyik 650 kilométeres etap négyszázadik kilométerénél úgy éreztem, sose lesz vége ennek a szakasznak. Nagyon fáradt voltam, s arra gondoltam: a szentségit, mi a csudát keresek én itt?! Csak egyszer legyen vége ennek a kínlódásnak! De mikor beértem a célba, mindjárt elillant a fáradtságom, és izgatottan néztem végig a laptopomban a másnapi útvonalat” – magyarázta Svitko.

Álmában is motoron ült

A szlovák motoros jó teljesítményének köszönhetően csapata is többet pihenhetett. „Sokan azzal riogattak, hogy a Dakaron két hétig nem is fogok aludni – vallotta be Fero Hostinský, Svitko szerelője. – Szerencsére ez nem igazolódott be. Števo mindig beért még napnyugta előtt a célba, világoson átnézhettem a motorját, és mivel nagyon megfontoltan versenyzett, javítanivaló alig akadt rajta. Este így korán lefekhettünk, ami nagyon jól jött, hajnalban ugyanis már fel kellett állni a rajthoz. Sok kollégám éjszakába nyúlóan szerelt, én meg nyugodtan aludtam.”

Svitko éjszakája már nem volt annyira nyugodt: álmában újra és újra átélte a versenyen történteket: „Sebességet váltottam, kanyarodtam, előztem, álmomban szinte még egyszer végigmentem a szakaszon. A korai ébresztőt nehezen viseltem, pár napja – már itthon – felriadtam hajnali ötkor, és fel akartam kelteni a szerelőmet, hogy elaludtunk, lekéstük a rajtot!”

Összkomfort

A versenyzők egyébként Argentínában és Chilében viszonylag kényelmes körülmények között tölthették a szakaszok közötti pihenőjüket. „A depóban volt zuhany, és elég jó volt a koszt is – tudtuk meg Svitkótól. – Értelemszerűen csak reggelit és vacsorát kaptunk, napközben mindenki azt ette, amit a zsebében magával vitt. Én az energiaszeletre esküszöm, a menedzserem is azt adta nekem a szakaszok végén, amikor néha már kopogott a szemem az éhségtől. Sokat jelentett az is, hogy lezuhanyozhattam, amikor porosan, izzadtan beértem a célba. Afrikában két liter vízzel kellett volna megmosakodnom.”

Ivan Figura azonban úgy gondolja, a dél-amerikai Dakarból kiveszett a sajátos hangulat és a bajtársiasság. „Többször jártam Afrikában a Dakaron, s ott egészen más a légkör. Az ebédlő ott egyfajta gyülekezőhely volt, a szakasz végén mindenki ott pihent, akár a földön ülve is, s a versenyzők sokáig beszélgettek, barátkoztak. Argentínában és Chilében ez nem így volt. Mindenki megette az adagját, és ment vissza a saját sátrába. Már nem akkora az összetartás a versenyzők között, mint régen” – vélekedett a menedzser.

Közelebb Afrikához?

Egyelőre nem dőlt el, melyik kontinensen rendezik a 2011-es Dakar-ralit, ám Štefan Svitko sem ellenezné, ha a verseny visszatérne eredeti helyszínére: „Afrikában még sohasem jártam, így nem tudom összehasonlítani a két földrészt. Azt mondják, a dél-amerikai verseny nagyobb technikai tudást igényel, míg az afrikai kalandosabb. Szívesen kipróbálnám az eredeti útvonalat is.”

Figura szerint a szervezők mindent megtesznek, hogy ismét Dakarban legyen a Dakar-rali befutója: „A versenyzők nagyon szeretnének visszatérni Afrikába, sokáig a versenybizottság sem ignorálhatja a javaslataikat.”

„Akár meg is nyerheti”

Svitko enduróban és motokrosszban is versenyez, de a Chilében és Argentínában szerzett élmények hatására előtérbe került nála a rali. „Szeretnék idén néhány világbajnoki futamon rajthoz állni, és ha összejönne rá a pénz, akkor novemberben afrikai edzőtáborba menni” – ismertette terveit a motoros, menedzsere pedig kijelentette: „Števóban óriási lehetőségek rejlenek, ha csak a ralira összpontosít, nagyon szép sikereket érhet el a Dakaron. Néhány év múlva akár meg is nyerheti.”