Tartalékernyő nélkül az új évbe

A világ legmagasabb épületének tetejéről ugranak le halált megvető bátorsággal azok, akik a bázisugró vébén vesznek részt Malajziában.

A tavalyi két halálos kimenetelű kísérlet ellenére a Kuala Lumpur-i Petronas-ikertornyoknál szombati kezdettel idén is megrendezik az egy hétig tartó viadalt, amelyen 16 országból 70 versenyző vesz részt, s ez rekordnak számít. Az extrém sportok között nyilvántartott bázisugrás (rögzített helyről történő ejtőernyős ugrás) a legtöbb országban tiltott, legföljebb titokban űzhetik szerelmesei. A vállalkozó kedvű ejtő-ernyősök a 452 méter magas, 88 emeletes tornyok egyikéről ugranak le, négy-hat másodpercig kötelező nekik szabadon zuhanni, majd ernyőjükkel a gyepen kijelölt hétméter átmérőjű körbe kormányozzák magukat. Az egész „akció“ körülbelül egy percig tart. Tartalékernyőt a résztvevők nem szerelnek magukra, mert úgy sem volna idő kinyitni, ha a főernyő nem működne. Jim Surber, az egyesült államokbeli Kansas városából érkező, több tucat ugrásával már veteránnak számító versenyző hangsúlyozta, hogy nincs két egyforma kísérlet, mindegyik más, de mindig félelmetes. Jobban érzi magát, ha már földet ért. Hazájában sziklaszirtekről, hidakról próbálkozik. Szerinte a Petronas-ikertorony a legjobb ember alkotta magaslat ugrás céljára. Tavaly a 33 éves, Salt Lake City-i Johnny Winklekotter volt a győztes. Az idén is eljött, hogy megvédje címét. A verseny egyik fénypontja, hogy tíz résztvevő az óév utolsó másodpercében együtt ugrik „bele az új esztendőbe“. A versenyzőknek alá kell írniuk egy nyilatkozatot, hogy a tornyok tulajdonosát felmentik a felelősség alól, igaz, az ilyesmit a világ legtöbb országában nem tekintik érvényesnek, ezért az ugrók általában éjszaka kisérleteznek és földet érés után gyorsan eltűnnek a helyszínről.