Szanyi Richárd százával emeli a kilókat

Mikortól foglalkozik erősportokkal?
Első versenyem 2008 áprilisában Bardejovban volt, mégpedig a szlovák bajnokság fekvenyomásban. Akkor tizenöt éves voltam, és 130 kilót teljesítettem. Készülni már korábban elkezdtem, nagyjából fél évvel előtte. 

Miért éppen a fekvenyomást választotta?
Jóformán a teljes erőemeléssel, vagyis a guggolással és a felhúzással is kezdtem foglalkozni, a haverom azonban a fekvenyomásra szakosodott, s mivel az ő világában éltem, csatlakoztam hozzá, és eszembe sem jutott, hogy kipróbáljam versenyen is az erőemelést. Pedig akkoriban a fekvenyomás volt a leggyengébb versenyszámom. 

Első világcsúcsát 2009-ben érte el 215 kilóval fekvenyomásban, 2010-ben jött a 222,5 kilós Európa-csúcs, s közben néhány szlovák rekord is született. Számon tartja valamennyit?
Tizenévesen 240 kilót emeltem a fejem fölé, arra vagyok talán a legbüszkébb. Ez szlovák csúcs volt. Előtte majdnem húsz kilót lefogytam, és testsúlyomnál százharminc kilóval többet nyomtam ki. Azért volt ez annyira örömteli számomra, és nem is baj, hogy csak szlovák rekord lett (csupán világversenyeken lehet Európa- és világcsúcsot elérni, vagy olyan versenyen, ahol három nemzetközi bíró működik közre – a szerző megj.), mert akkoriban elég nehéz körülmények között készültem. Nem volt hol edzenem, anyagilag sem álltam a legjobban, olyan ruhában dolgoztam, amit már előttem öt ember használt. Igen, 2018-ban kiemeltem a lengyelországi Eb-n a 260 kilót is, de akkor megsérültem, s kilenc hónapot még járni sem tudtam. Immobilis voltam, s utána szinte a nulláról kezdtem. 

Összegezhetjük a csúcsok számát?
Minden versenyen jóformán önmagammal versenyeztem, így szlovák csúcs minden alkalommal született. Mint említettem, 130 kilóval kezdtem, akkor volt 150 kiló a szlovák rekord korcsoportom súlycsoportjában. Ezt aztán felnyomtam 165 kilóra. A szlovák bajnokság után két hónappal már 180-at nyomtam. Megint önmagamat múltam felül, és így emelkedtek a kilók, s eljutottam a 222,5 kilóig, ami akkor Európa-, de közben szlovák rekord is volt. A végén 2013-ban Egerben a világbajnokságon a juniorok 125 kilósai között 250 kg-ig értem el, ami akkor szlovák csúcs volt, s ezzel együtt összesen tán tízet is teljesítettem. Aztán már nem jutottam ki a világversenyekre. Első Európa- és világcsúcsom egyben az utolsó is volt. 

Bő tíz éve járja a világversenyeket, három Eb-n és négy vb-n indult. A világbajnokságon mindig nyert, az Európa-bajnokságon kétszer. Az elsőségnek vagy a csúcsnak van nagyobb értéke az ön számára?
Nem is olyan fontos az eredmény, de mindig megküzdöttem önmagammal. Például a 2018-as lengyelországi Eb-bronzérmemet is nagyra értékelem, mert sérülés után egy gyors felkészülést követően, az erősembersportról átváltva értem el a 260 kilót, ami azóta is egyéni csúcsom a multi kategóriában. Ráadásul két év versenykihagyás után tértem vissza a korábbi teljesítményemnél magasabbra. Ledobtam a száz kilónál jóval nagyobb testsúlyomból, lementem kilencvenre. Mikor eldöntöttem, hogy újra versenyezni fogok, elkezdtem edzeni, felvettem a korábbi súlyomat, és visszajutottam oda, ahol abbahagytam. Nagyon örülök annak a bronzéremnek. 

Különböző kategóriák, súlycsoportok, kilók röpködtek előző mondataiból. Jelenleg miben versenyez?
Az ifiknél kezdtem, s a juniorokon keresztül jutottam el a felnőttekig, a 125 vagy a 140 kilós súlycsoportban indultam, Amikor lefogytam 90 kilóra, akkoriban végképp nem versenyeztem. Két súlyos műtét után voltam. Akkor elkezdtem bokszolni, lecsökkentettem a súlyomat, mert nem számítottam arra, hogy valaha még fogok nagy súlyokat emelni. 

Hogyan alakult a súlycsoportja? Versenyzőként folyton a száz kiló fölött volt?
Tizenöt évesen a 110-es kategóriában kezdtem, 102 kiló lehettem. Aztán a 125-ös következett, ahol nagyon sokáig tartottam magamat. Jó három évig. Következett a 140-es, de nem volt jó az nekem, nehéznek éreztem magam, és elkezdtem fogyni, majd visszatértem a 125-ösbe, de valójában csak 112 kiló lehettem. Arra viszont büszke voltam, hogy a testsúlyom csökkent, de a teljesítmény növekedett. 

Tehát szinte mostanáig fekvenyomásban versenyzett, bár mint mondta, nem az volt az erőssége. Hordott-e különleges ruhát, vagy anélkül, amit RAW-nak hívnak, emelgette a súlyokat?
Mindig csak az öltözékben mentem, mert én akkor kezdtem a versenyzést, amikor még kötelező volt, hogy védjen minket, nem létezett a RAW kategória. Csak miután beindult a fitnesz, iparszerűvé vált, és sokan nem tudtak az öltözékben dolgozni, meg a laikusok is elkezdtek tornázni, mert ki akarták magukat próbálni, akkor jött a RAW kategória. 

Tehát RAW nélküli erőemelővel beszélgetek...
Igen. Ebben csak az a vicces, hogy legutóbb felhúzásban már RAW kategóriában versenyeztem. 

2013-ig a GPC-szervezet világversenyeit látogatta, aztán ötéves kihagyás után a WUAP-nál kötött ki. Miért váltott, s mi történt közben?
A szövetségben és a klubban is sok veszekedés volt, szakadás történt, a szakadárok is saját versenyeket szerveztek. Én ebből kiléptem, mert nem akartam senkivel sem rosszban lenni. Átmentem egy harmadik szövetségbe, és így mindenkivel jó kapcsolatot tarthatok. A WUAP nagyon jó versenyeket szervez, igaz, az előző profi szövetség volt, mostani szövetségem viszont amatőr. És nekem ez tetszett, a szerénységük, az emberiességük. 

Történt-e valami más is közben?
Korábban az erőemelés volt az életem, s akkoriban nem tudtam, hogyan tovább. Egy csöpp depresszió is megjelent a folytatás kapcsán. Mikor befejeztem a GPC-ben, átmentem a SASIM-ba, a Szlovák Erősemberek Szövetségébe. Az is nagyon jól ment nekem, de lehangolt, hogy nem folytathatom, mert a legjobb állapotban voltam, amikor jött a sérülés. Azon kezdtem töprengeni, mitévő legyek. A klubom felbomlott, a szövetség kettészakadt... Ebben a helyzetben azt az egyetlen utat láttam, hogy visszamenjek fekvenyomni. Mert erősember már nem lehettem, a lábammal ugyanis nem tudok teljesíteni, négyszáz kilókat cipelni... Visszamentem egy kicsit versenyezni, s akkor találtam a WUAP-ra. Szinte magától jött. 

Tehát előbb önszántából levitte a súlyát, ami ment is. Aztán váltott az erősemberek közé, és megsérült...
Igen. Négyszáz kilót elvittem negyven méterre, meg százötven kilós koffereket cipeltem, kamiont húztam, amiben nagyon jó voltam, de a futópadon sérültem meg, lenyúztam a combomat. Kétszer is. Másodszor már otthon, mert a futópad elkészítésekor nem számítottak azzal, hogy nagy a testsúlyom, és a szerkezet nem bírta ki a megterhelést. Leszakadt.

Ebből olyan sérülés lett, hogy műteni kellett?
Az első operáció jól sikerült, mindössze egy óráig zajlott. Utána hat-hét hétig otthon rehabilitáltam. Azt mondták, már leterhelhetem a lábamat, de nem bírta ki a lépcsőn, s újra elszakadt valami benne. A második műtét már nagyon bonyolult volt, csavarokat tettek a lábamba, az majdnem öt órán át tartott. Brutális volt, hatalmas fájdalmakkal, s onnan nagyon lassan jutottam vissza, kilenc hónapig tartott. Abban az időszakban az tartotta bennem a lelket, hogy megírtam a könyvemet. Kivitte belőlem a felépülés terheit. Onnan már csak a fekvenyomáshoz térhettem vissza.

Eredménylistáján 2018 óta egy Európa-bajnokság és két szlovák bajnokság szerepel a WUAP égisze alatt. Már nem vonzzák a világversenyek?
Vonzanak, de idén a koronavírus-járvány miatt a szlovák bajnokságon kívül az összes versenyt lefújták, amelyre szerettem volna menni. 

És tavaly?
Fura év volt, csak a szlovák bajnokságon indultam, fekvenyomásban beállítottam a 260 kilós egyéni csúcsomat. Családi gondjaim más felé terelték a figyelmemet.

Fekvenyomóként csak multi kategóriában versenyzett, de idén a szlovák bajnokságon átváltott az erőemelés másik számára, a felhúzásra, s abban RAW besorolású lett. Mi történt?
Januárban újra elkezdtem készülni a fekvenyomásra, nagyon jól ment az edzéseken, háromszáz feletti kilókkal dolgoztam. Hetente ezt csináltam. Szerintem túladagoltam a súlyokat, és legyengült a vállam. Nagy fájdalmaim voltak, nem volt sikeres a regeneráció sem. Teljesíthettem volna a 260 kilót, de nem akartam egy helyben állni, mert tudtam, hogy több van bennem, ám nem jött össze. Nem beképzeltségem mondatja velem: olyan harcos vagyok, hogy nem akartam ezt feladni. Az utolsó pillanatban átváltottam felhúzásra, amire végképp nem edzettem, és természetes erőmmel szálltam csatába. És ez megint egy harc volt önmagammal. A felhúzásnál nagyon kell a comb, de nekem a negyed combom hiányzik, mert a hátsó combomból áttettek előre az izmokat, ahelyett, ami elnyúzódott. Ilyen helyzetben nagy öröm számomra a 270 kilós teljesítmény. Tudom, hogy ezek a számok ma már semmit nem érnek, mert az emberek három-négyszáz kilókat húznak fel, a fiatal srácok háromszáz felett fekvenyomnak. Én voltam az első, aki tiniként először emelt 200 kiló fölött Szlovákiában, ami akkor nagy dolog volt. Napjainkban, ha valaki ennyit nyom, az nem sokat jelent. Mivel nem tudtam százszázalékos lenni fekvenyomásban, inkább nem indultam a bajnokságon ebben a versenyszámban. Csak versenyezni akartam egyet, bajnoki bronzérem lett a vége. És felmértem, hogy megy nekem a felhúzás is. Ha jövőre lesznek versenyek, RAW felhúzásban felkészülök, és háromszáz kilóra is képes lehetek. 

Egyéni csúcsa fekvenyomásban 260, felhúzásban 270 kiló. Melyik világcsúcs?
Egyik sem. Világ- és Európa-csúcsom óta már máshol jár az élvonal. 

Csúcsokra tör a jövőben is?
Aki tíz évnél hosszabb ideig ezzel foglalkozik, annak lelkileg ezt nagyon nehéz feladni. Nagyon belekapaszkodtam, s lehet, hogy már változtatni kellene, mert tudom, hogy más területen is érvényesülhetnék. Szeretnék még versenyezni.

Vélhetően nem profi. Mivel foglalkozik?
Az a szerencsém, hogy profi vagyok, de nem regisztrált. Életemben csak a sportolásra összpontosítottam. Olyan jó emberek vannak körülöttem, mint restei polgármesterünk és a drága testvére, akinek cége van. Olyan aranyosak, hogy mikor én elkezdtem Európa- és világbajnokságra járni, megegyeztem velük, hogy havonta bizonyos összeggel fognak támogatni, s ezt teszik is. Ezért fordíthatom a figyelmemet csak a sportolásra. Nagyon hálás vagyok nekik, mert ha nincsenek, biztosan nem jutok ki sehova. Mert azt vallom: száz százalék vagy semmi. Ha valaki lehúz egy tizenkettest a bányában, biztosan nincs kedve még este edzeni. 

Említette, hogy nehéz hónapjaiban könyvet írt kedvenc sportágáról. Miért? Mit tartalmaz?
Akkoriban teljesen irányt vesztettem, nem láttam, hogyan tovább. Amúgy zenekarban is játszom, de nem tudtam énekelni se. Jóformán csak feküdtem, és néztem a plafont. Nagyon megörvendeztetett a barátom, a rádióból és tévéből is ismert Štefan Chrappa, aki olvasta verseimet, s tudta rólam, hogy jól írok. Üzent, hogy lábadozásom idején nem írnék-e a versenyekről, élményeimről. Megírtam három kisebb sztorit, elküldtem, s nagyon tetszett neki. Mondta, hogy folytassam, ami feldobott, s akkor jött össze ez a huszonhét elbeszélés, egyelőre csak szlovákul jelent meg. Nemcsak a sportról szól, hanem az életemről, a falunkról, a természetről, a vadászatról, mert azt is szeretem. Minden egyes sztoriból igyekeztem a tanulságot is leszűrni, azt, hogy mindenben több rejlik, mint ami első látszatra tűnik. 

Magyarul is megjelenik a könyv?
Annak nagyon örülnék. Még nem találkoztam senkivel, aki ebbe belemenne, és segítene. Az igazat megvallva nem is nagyon kezdeményeztem. Ha lesz rá lehetőség, nem bánnám, hogy magyarul is eljusson az olvasóhoz.