Svitko a 25. hely után: „Ezt a Dakart gyorsan el kell felejteni”

Svitko tavaly második lett a világ legkeményebb raliversenyén, és az első három szakaszon most is úgy tűnt, akár meg is védheti ezt a pozícióját. A negyedik szakaszon azonban már kezdődtek a problémák. „Úgy hetven kilométerrel a start után meghibásodott a hátsó fékem. Tudtam, hogy rossz fékkel 150 km/órás sebességgel motorozni felér egy öngyilkossággal, ezért vissza kellett vennem a tempóból. Ráadásul ezen a szakaszon el is tévedtem, amivel egyébként nem voltam egyedül. Veszítettem egy órát, de szerencsém is volt, mert végül jócskán lerövidítették a szakaszt, így azt gondoltam, továbbra is van esélyem egy jó eredményre” – mondta Svitko.

Kaotikus szabályok

Ez a szakasz azonban végleg megpecsételte a sorsát, mert néhány nappal később – utólagosan, vélhetően egy ellene beadott óvás miatt – egyórás büntetéssel sújtották, amiért az ún. neutralizációs zónában tankolt. „Fogalmam sem volt róla, hogy nem szabad. Néha úgy érzem, a szabályoknak nincs füle-farka. Mert voltak olyan szakaszok, ahol a versenyzők nagy része még új gumikat is kapott a neutralizációs zónában, a szerelők rendbe tették a motorokat… De még akkor is azt mondtam, ha a jó eredményre elszállt is az esély, megpróbálok visszakapaszkodni az első tízbe” – magyarázta a 34 éves motoros, akinek ez volt a nyolcadik Dakarja, ebből hatszor be is ért a célba.

A keménykötésű szlovák versenyző jó úton haladt afelé, hogy visszakerüljön a top 10-be, a 10. szakaszon remek versenyzéssel másodikként ért célba. A befutónál még bosszankodott is, mert azt remélte, ő nyerte a szakaszt, de neki nem volt lehetősége kerékcserére a szakasz közben, s valószínűleg ezen múlt, hogy végül fél perccel lemaradt Barreda Borttól.

Kórházi kitérő

„A célba érve egy szervező máris vízzel kínált, de elutasítottam, mert nem voltam szomjas. Akkor már néhány napja kisebb emésztési gondokkal küszködtem, ezért a szakasz közben sem akartam sokat inni, mert a folyadék eléggé meghajtott, és hát nem annyira kellemes ilyenek miatt leugrálni a motorról. Elsétáltam az újságírókhoz, de ahogy beszélni kezdtem, elfogott a szédülés. Azt gondoltam, csak meleg van, ha visszaülök a motorra, és kicsit megfúj a szél, jobban leszek. De háromszáz méter után le kellett szállnom a motorról, és le kellett feküdnöm a földre, mert kezdett elsötétedni előttem a világ” – írta le az egyik legnehezebb pillanatot a szlovák motoros. Bár eleinte bizonygatta, hogy nincs szüksége segítségre, végül mégis rájött, hogy nem fogja megúszni orvosi ellátás nélkül. Mentőt hívtak hozzá, a kórházban infúziót kapott. Maga sem tudja, pontosan mi okozta a rosszullétet, de az ominózus eset után már igyekezett többet inni vezetés közben is…

Újabb büntetés

A kórházlátogatás azonban az eredménylistára is komoly hatással volt – Svitko ugyanis értelemszerűen nem ért be a bivakba a megadott határidőre, ezért újabb háromórás időbüntetést kapott. Ezzel végleg elbúcsúzhatott még a top 10-ről szőtt álmaitól is.

„Ezt a Dakart minél előbb el akarom felejteni. Csalódott vagyok, de az a lényeg, hogy egészségesen jöttem haza. Már háromszor tértem úgy haza a Dakarról, hogy három hónapig nem tudtam csinálni semmit, meg kellett várnom, amíg felépülök a sérüléseimből” – hangsúlyozta Svitko, aki eddig csak egyszer adta fel sérülés miatt a Dakart (a másik alkalommal motorproblémák miatt kellett idő előtt hazautaznia), öt éve komoly vállsérülése ellenére is végigment a távon.

A macit is ellopták

Most szerencsére semmi ilyesmivel nem kellett megküzdenie, a motor is remekül működött – viszont a pályán kívül így is komoly balszerencse sújtotta. A bolíviai földcsuszamlások miatt a Svitkót kísérő lakóautónak kerülő úton kellett eljutnia Argentínába, ám karambolozott, és nem tudta folytatni az utat. Az autóban ülő két csapattag otthagyta a kocsit, és elindult a legközelebbi faluba segítségéért. Csakhogy mire visszaértek, a lakóautót feltörték, és teljesen kifosztották: eltűnt belőle minden, készpénz, számítógépek, alkatrészek, sisakok, motoros és civil ruházat… „Még azt a nagy, egyméteres plüssmacit is ellopták, amit a kislányomnak vettem. Azt is nagyon-nagyon sajnáltam” – mondta letörten Svitko, akit a másik szlovák versenyző, Ivan Jakeš segített ki a szorult helyzetében, mert a rendelkezésére bocsátotta a saját lakóautóját, miután ő maga kartörés miatt feladni kényszerült a versenyt. Svitko akkor a lopásról még nem is tudott (csak a balesetről számoltak be neki), mert kímélni akarták, a veszteségről csak a díjkiosztó után szerzett tudomást.

Ettől Dakar a Dakar

A negatív tapasztalatok ellenére az eltökélt szlovák motoros már a 2018-as Dakarra készül. „Hogy nehéz volt-e az idei Dakar? Nehéz. De felőlem lehetne nehezebb is – jelentette ki határozottan Svitko. – Mindannyian tudjuk, hogy mire vállalkozunk. Persze, én is morgok az időjárás miatt, nekem sem kellemes 4000 méter magasan, jéggé fagyott kézzel vezetni, azután meg a sivatagban izzadni. De ezért megyünk oda. Ettől Dakar a Dakar.”