Storck bátorsága kellett a sikerhez

A magyar labdarúgó-váloga- tott oda-vissza verte Norvé- giát, és ott lesz a franciaor- szági Európa-bajnokságon. Mi kellett ahhoz, hogy létrejöhessen ez a siker?

1. Katasztrofális kezdés

Így utólag egyértelmű, az északírek elleni budapesti vereség nagyon jót tett a magyar válogatottnak. Ha nincs az a fiaskó, a Magyar Labdarúgó-szövetségnek tovább tartott volna felismerni, hogy Pintér „Úgy-gondolom-hogy-megszereztük-a-vezetést” Attila nem volt jó döntés a szövetségi kapitányi posztra. Ha pedig még néhány meccsen ő ült volna a kispadon, lehet, hogy teljesen elúszik a remény a továbbjutásra.

2. Dárdai

Dárdai Pál szövetségi kapitányi kinevezése minden szempontból jó döntés volt. Szakmailag nagyon hasznos volt a válogatottnak: a fiatal szakember ugyanis nem szállt el, kőkeményen tartotta magát a tényekhez, és a rendelkezésére álló keretből kihozta a maximumot. Jól ismerte fel, hogy a magyar válogatott sikerének kulcsa a jó védekezésben rejlik, mindazok ellenére, hogy a mindenkori magyar futballszurkoló inkább technikás megoldásokat és bátor támadásokat szeret látni a pályán. Dárdait azonban a szurkolók azonnal elfogadták, és döntéseit soha nem kérdőjelezték meg. Érkeztével a drukkerek is új impulzusokat és új reményeket kaptak.

3. Szerencse

A magyar továbbjutáshoz szerencse is kellett, és ezzel egyáltalán nem akarjuk kisebbíteni a nemzeti csapat érdemeit. Éppen ellenkezőleg, a „bátraké a szerencse” mondás nem csupán közhely. A magyar válogatottnak kedvezett, hogy éppen most bővítették az Eb létszámát, és a sorsolásnál is jól járt, az első kalapból húzott Görögország ugyanis totálisan kipukkadt, és végül utolsó helyen zárt a csoportjában. A románok is elmaradtak korábbi teljesítményüktől, ami szintén szerencsés körülménynek számít. Csak egy hajszálon múlt az is, hogy a pótselejtező előtt Magyarország 2 ezredpontnak köszönhetően még éppen kiemelt lett, s a sorsolás végül a magyaroknak lett „álomsorsolás”.

4. Selcuk Inan

Ha Selcuk Inan nem lövi be a török–izlandi meccs utolsó előtti percében azt a káprázatos szabadrúgásgólját, Magyarország legjobb harmadikként egyenes ágon kijutott volna az Európa-bajnokságra. Nyilván mindenki nagyon örült volna neki, de azért a „mindenki ujjong magának a tévé előtt”-típusú örömmámort nem lehet összehasonlítani egy 22 ezres stadion katartikus üvöltésével. Erre az élményre várt 30 éve a nemzet, utólag a játékosok is elismerik, sokkal jobb, hogy így történt. Ráadásul azzal, hogy a magyar válogatott a pótselejtezőn oda-vissza verte Norvégiát, elhallgattatta a fanyalgókat is: a csapat egyértelműen bizonyította, hogy képes odatenni magát, és megnyerni a kulcsfontosságú meccseket.

5. Dzsudzsák

Dzsudzsák Balázst a válogatottban sokáig üldözte a „Hamšík-effektus”. A szlovák válogatott kapitányához hasonlóan hiába játszott jól klubcsapatában, a nemzeti együttesben a teljesítménye sokszor elmaradt a várttól. Ebben a selejtezősorozatban is voltak Dzsudzsáknak gyengébb meccsei, de így is kulcsfigura lett: a bukaresti meccsen „beverte 25-ről”, ezzel értékes pontot szerzett a válogatott, a norvégok elleni visszavágón pedig tényleg csúszva-mászva, maximális erőbedobással küzdött a győzelemért. A mérkőzés után többen elmondták, Dzsudzsák elképesztően jól feltüzelte a csapatot a mérkőzés előtt, motivációs beszéde után mindenki energiától telve futott ki a pályára.

Hogy a Bursaspor játékosa mennyire ki akart jutni az Eb-re, azt a meccs utáni pillanatok mutatták a legjobban: Dzsudzsák örömében úgy sírt, mint egy kisgyerek.

6. Storck bátorsága

Bernd Storck nem volt könnyű helyzetben, amikor Dárdai Páltól átvette a válogatottat. A szurkolók hülyének nézték, amikor az első nevezéséből kihagyta az NB I-ben remek formát mutató Böde Dánielt. A románok elleni hazai 0:0-t sokan kevesellték, a német kapitányt túl óvatosnak tartották. A Feröer-szigetek elleni fordításban is többen azt látták: lám, Storck hibázott, amikor nem nevezte Bödét a kezdőbe, és gyakorlatilag belátta a tévedését, amikor csereként pályára küldte a 100 kilós csatárt, aki végül megfordította a meccset. Dárdainál mindez úgy csapódott volna le, hogy nagyszerűt cserélt. Storcknál úgy, hogy elrontotta a kezdőcsapatot.

Storckot Dárdai ajánlotta be az MLSZ-nek, és sokáig kifogástalan volt a viszony a két szakember között. Októberben azonban megindultak a találgatások, nem romlott-e meg valami a kapcsolatukban, miután Storck két ember kivételével lecserélte a Dárdai által összeállított szakmai stábot, és elhozta Andreas Möllert segítőjének. Az év legfontosabb két meccse előtt ez hazardírozásnak tűnt.

Az is értetlekedéssel találkozott, hogy Storck a keretbe nevezte azt a Kleinheisler Lászlót, aki „még az NB III-ban sem játszik”. Gúnyos mosoly kísérte Storck szavait arról, hogy ő az egyik legjobb játékosunk. Oslóban azonban Kleinheisler és Storck is bizonyított.

Így hát, amikor a visszavágón az a Priskin is kezdett, aki korábban az egész selejtezősorozatban csak egyszer volt kezdőjátékos, a meglepetés mellett már mindenki inkább reménykedett – hátha ez a húzás is bejön?

Bejött, méghozzá nem is akárhogyan, Priskin káprázatos gólja gyakorlatilag eldöntötte a továbbjutást.

„A bátorság jó dolog, de csak akkor van értelme, ha meg vagy győződve a döntésed helyességéről. Norvégiában meg voltam győződve Kleinheislerről, most pedig Priskinről” – mondta Storck a budapesti meccset követő sajtótájékoztatón. Arról is beszélt, szövetségi kapitányként szeretne példát mutatni a magyarországi edzőknek: „Több esélyt kell adni a fiataloknak. Néha egyszerűen vállalni kell a kockázatot. Minden döntésemért vállalom a felelősséget, de a saját utamat járom.”