Sterbik: „Egy döntőben nem lehet így játszani”

Nagy László a Barcelonával már kétszer is magasba emelhette a BL-trófeát, s pályafutását egy újabb BL-győzelemmel szerette volna megkoronázni. Nem jött össze, a kiváló átlövő az elődöntőben megsérült, s bár a döntőn bevethető volt, végül csak egy gólt lőtt. „Óriási a csalódottság, hiszen többet szerettünk volna elérni. Az első félidőben katasztrofálisan védekeztünk, nem volt kapusteljesítményünk, és a szünet után hiába rohantunk, nem értük utol az ellenfelet. Talán a legrosszabb első félidőt produkáltuk, amióta David Davis itt van” – mondta a Veszprém kapitánya, aki ezután sportigazgatóként folytatja a klubban.

Nagy László elismerte, fáj az elszalasztott lehetőség, de az, hogy csapata BL-döntőt játszott, büszkeséggel tölti el: „Ha valaki októberben ezt mondja, hülyének néztem volna.”

A Veszprém ugyanis turbulens szezonon van túl, szeptemberben még Ljubomir Vranjes irányítása alatt kétszer is kikapott a BL-ben a csapat, és elég reménytelennek nézett ki a helyzete. Az edzőváltás azonban jó hatással volt az együttesre, Davisszel végül 12 meccses győztes sorozatuk volt a veszprémieknek a BL-ben. Igaz, ez pont a legfájdalmasabb módon, a döntőben szakadt meg.

„Szomorú vagyok, nem csalódott, ez két különböző dolog – mondta a sajtótájékoztatón a veszprémiek vezetőedzője. – Az első félidő nem volt jó. A Vardar végig nagyon kényelmesen játszhatott, nekünk pedig már nehéz volt visszajönni a meccsbe.”

A kapus Sterbik Árpád ötödször nyerhetett volna BL-t. Az elődöntőben megsérült, amikor Momics rátaposott a lábára, de másnapra ő is játékra készen állt. A szünet után állt be, és hozta a tőle megszokott Sterbik-féle bravúrokat, de a győzelemhez most ez is kevés volt.

A vajdasági születésű kapus kendőzetlen őszinteséggel beszélt a döntő után: „Nem jól kezdtük a meccset, egy döntőben nem így kell játszani. Könnyű gólokat kaptunk az elején, beállóból, hat méterről, a védelem nem működött. Roli tűzpárbajban volt, egy-két labdába belekapott, de nagyon nehéz dolga volt. Támadásban eladogattuk a labdát, így nem lehet játszani. A döntőben úgy kell kézilabdázni, mint ha az lenne az utolsó mérkőzésed a karrieredben!”

Sterbik nem tagadta, komoly fájdalmai voltak. „Törésem nincs, de fáj minden porcikám. Reggel még gyalogolni, sétálni sem tudtam rendesen, de mindent megpróbáltunk, hogy pályán legyek – mondta a 39 éves kapus. – Sajnálom, ami történt, és nem csak azért, mert több van ebben a csapatban. Laci miatt, Momo miatt, meg egyes játékosok miatt, mert szerintem fel se fogják, hogy talán soha az életben nem fognak ide még egyszer bekerülni. Ki kell minden alkalmat használni.”

A veszprémi játékosok közül talán Lékai Máté volt a leginkább összetörve. A védekezésünk nem volt olyan kemény, mint kellett volna, támadásban pedig elhamarkodott helyzeteket lőttünk el. Sajnos nem úgy kézilabdáztunk, ahogy eddig. Borzalmasan hosszan támadott a Vardar minden egyes alkalommal, s bár a második félidőben feljöttünk, de ellenfelünk mindig talált egy rést. A Szkopje célja az volt, hogy lassítsa a játékot, nekünk pedig muszáj volt rohanni. Vége a szezonnak, nagyon magam alatt vagyok. Szeptemberben nyilván nekifutunk még egyszer, újra, ám az most még nagyon távoli számomra” – nyilatkozta az irányító.