Štart-győzelem a vágsellyeiek elleni régióderbin

Érsekújvár. A tavalyi idény négy egymás elleni meccsén mindig az akkori újonc vágsellyeiek nyertek, szerda este azonban izgalmas hajrát követően 32:30-as érsekújvári győze-lem született a férfi-kézilab-daextraliga 9. fordulójában.

Hosszabb idő után szép számú közönség előtt fogadhatta ellenfelét a hazai csapat, amely jobban kezdett, az első félidő második felében azonban rendre néhány góllal a vágsellyeiek vezettek. A 15:15-ös félidei állásból aztán nagyon gyorsan 22:17-es HKM-előny lett a 38. percre, de az érsekújváriak innen is fel tudtak állni. „Megbíztattam a fiúkat... Kicsit kiabáltam velük, hogy csak azt kell játszaniuk, amit tudnak” – árulta el lapunknak a meccs után Peter Sporni, a Štart edzője, mit mondott védenceinek az időkérés során.

A kisebb fejmosás hatott, a 42. percben már 22:22 állt az eredményjelzőn. A csapatok ezután fej fej mellett haladtak a hajráig, amikor gyorsan pörögtek az események: az érsekújváriak győzelme már-már biztosnak tűnt, de emberelőnyben eladták a labdát, a vágsellyeiek egy gólra zárkózhattak volna fel bő egy perccel a vége előtt, ám Peter Košč kapus sokadszorra is kispárgázott egy HKM-ziccert, így az állás már nem változott, 32:30-ra győzött a Štart.

„A taktikai értekezleten, a meccs előtt, a szünetben és az időkérésekkor is el lett mondva a fiúknak, hogy az érsekújvári kapusnak fölfele kell lőni, de hiába... – válaszolta kérdésünkre Štefan Kelemen, a vágsellyeiek vezetőedzője. – Rossz teljesítményt nyújtottunk, főleg támadásban, de a hazaiak szerencsésebbek is voltak. Kár a két pontért, mert közelebb kerülhettünk volna a vezető eperjesi–nagytapolcsányi– galgóci trióhoz.”

Így viszont az érsekújváriak egy pontra felzárkóztak a mátyusföldi csapat mögé, a tabella ötödik helyére, megelőzve a jóval előbbre várt vágbeszterceieket. „Az utolsó tíz percet nagyon megnyomtuk, szerintem erőnlétben múltuk felül ellenfelünket, akik majdnem az egész meccset hét emberrel játszották le. Örülök, hogy a szurkolók szép kézilabdát láthattak” – értékelt Sporni.

A hangulatra valóban nem lehetett panasz, a nézők a hangosbemondó buzdítására mindig elkezdtek „hangoskodni”, a kisbusznyi vendégdrukkert – akiket új kabalafigurájuk, a tigris Salo is elkísért – pedig még kérni sem kellett erre. Szőrszálhasogatásként csupán annyi merült föl az emberben, hogy az egyébként jól eltalált klubhimnuszt (vagy annak egy részét) tényleg érdemes-e majdnem minden játékmegszakításnál lejátszani...