„Sokkolt, hogy a drukkerek még az edzéseinkre is kijárnak”

Már az előző idényben megke-resték, de csak most tudott igent mondani a komáromiak ajánlatára. Richard Ďuriš fiatal kora (34) ellenére régóta jól ismert név kosárlabda-berkekben, s komolyabb edzői sikerek is állnak mögötte. A készséges és rendkívül meggyőző szakemberrel telefonon beszélgettünk.

Augusztusban kezdte el a munkát új csapatával. Milyen tapasztalatokat szerzett a komáromi kosárközegről?

Nagyon kellemesen meglepődtem, a klub szervezeti felépítését és a szurkolói érdeklődést illetően is. Szinte sokkolt, hogy az emberek még az edzéseinkre is kijárnak, mert arra is kíváncsiak. Nagyon örülök, hogy a felkészülési meccseinkre is kijöttek és szurkoltak, eddig csak jó tapasztalataim vannak Komáromból.

Ön a ligetfalui utánpótlásklub, a BSC szíve-lelke. Sokat gondolkodott a komáromiak ajánlatán?

Több tényező játszott közre a pozitív válaszomban. Az első felkérés még az előző szezon során érkezett. Én az utóbbi idényekben ifjúsági csapatokkal foglalkoztam Pozsonyban, ahol továbbra is a klub alelnöke vagyok. De korábban edzőként és tisztségviselőként túl sok feladatom volt. Mostanra sikerült új edzőket hoznom az egyesülethez, és mivel a komáromiak komoly ajánlata továbbra is fennállt, elfogadtam ezt a kihívást. A komáromiak az utóbbi években a topcsapatok közé tartoztak, a szurkolókkal szemben nagy felelősség irányítani ezt a gárdát.

Az Inter és a Karlovka irányítása mellett a felnőtt válogatott asszisztense is volt, de szép sikereket tudhat maga mögött több korosztályos válogatottal is. Melyik típusú edzői munka áll önhöz közelebb?

Felnőttcsapatnál hangsúlyozottan fontosak az eredmények, azonnal mutatni kell valamit, az utánpótláscsapatoknál hosszabb távú feladatok vannak. Mindkettőnek megvannak a sajátságai, és nekem mindkettő egyformán fontos. Ha nem foglalkozunk kellőképpen az ifjúsággal, hamarosan nem lesz kinek játszania a bajnokságban, aminek az első jelei már most is mutatkoznak. A komáromiakkal való munka nagy kihívás, de ki ne szeretne a legjobb környezetben dolgozni? Én kosárlabdabolond vagyok, az ezzel összefüggő bármilyen feladat örömmel tölt el.

Alig pár évvel idősebb néhány védencénél. Hogyan viszonyulnak önhöz a játékosok?

Az a legfontosabb, hogy profiként mindenki tudatosítsa, mi a feladata. Az én kötelességem az, hogy olyan helyzetet teremtsek egy-egy játékosnak, amelyben a leginkább érvényesülnek az erősségei. A játékosoknak szintén adottak a kötelezettségeik, így amíg mindenki e szerint cselekszik, teljesen mindegy, ki hány éves. Ha mindkét fél profitál ebből, akkor az életkor csak egy puszta szám. A fiúknak és nekem is minden pillanatban száz százalékot kell nyújtanom, ez az alaptételünk. Komáromban már hosszabb ideje magas szinten valósul meg a játékosok kiválasztása, különösen, ami a jellemüket illeti. Nekik és nekem is megvannak a magunk céljai, rajtunk áll, hogy ehhez megtaláljuk a közös utat. A koromra nem tekintek negatívumként, inkább előnyös, hogy korban közelebb állok a fiúkhoz, mert így jobban megértem a gondjaikat vagy a kéréseiket.

És magázzák vagy tegezik a játékosai?

Különösebben nem foglalkoztunk ezzel, fokozatosan kialakult a dolog. Némelyikükkel még ellenfélként a pályákon is találkoztunk korábban, így fura lenne, ha magázódnánk, művileg ezt bevezetni biztosan nem szülne jó vért, és nem járulna hozzá a jó hangulathoz. Azok a fiatalabb kosarasok, akik bennem inkább a szaktekintélyt látják, a magázás mellett döntöttek, amibe én nem szólok bele.

Az eddigi felkészülési meccseiken hat győzelmet arattak és egyszer szenvedtek vereséget. Miben lesznek erősek az új szezonban a komáromiak, és miben kell még javulniuk?

Erősségeink közé fog tartozni a gyorsaság, az irányítótól egészen a centerekig. A játékosok mozgékonysága a védekezés hatékonyságában és a támadásba való átmenetben is megmutatkozik. Csapatunk a hárompontosok terén is nagyon jól áll, lényegében mindenki jó dobó távolról. A védekezésünk is jónak mutatkozik, ennek ellenére itt látom a legnagyobb szükségét a további fejlődésnek.

Három új légiós érkezett a csapathoz, hogy mutatkozik a két amerikai és a szlovén kosaras?

Wanye Langston kicsit alacsonyabb termetű, de annál nagyobb szívvel játszik. Igazi harcos, győztes típus, és épp ezzel a hatalmas akarással tudja a magasságából adódó némi hátrányát kompenzálni. Kori Babineaux is újonc Európában, neki még kell pici idő az akklimatizálódáshoz. Nagy erőssége a kosár alá való betörés, és szerintem képes lesz féken tartani az ellenfelek legveszélyesebb játékosait. Az irányító Boban Tomic a szlovén válogatott bővebb keretében is helyet kapott. Nagyon örülök, hogy a csapatunkban tudhatom. Tapasztalt, nagyon érti a kosárlabdát, vezére tud lenni a csapatnak. Jelenlétével az egész bajnokság nyerni fog.