Slovan: újra elérhető távolságban a playoff

Tíz mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt hat pont a pozsonyi Slovan hátránya a playoffot érő nyolcadik helytől a KHL Nyugati főcsoportjában.

Túl a hazai szérián

Szokatlan sorsolása van a Slovannak a KHL mostani szezonjában, példátlan módon zsinórban tíz mérkőzést kellett hazai pályán játszania. Ez számos előnye mellett (a fáradságos utazás helyett regenerációra fordítható idő, masszív szurkolói támogatás) magában hordozta azt a veszélyt is, hogy a sorozatos eredménykényszer miatt egy-egy sikertelen meccs után komolyabban is összezuhanhat a gárda.

„Módfelett elégedett vagyok, hogy tízből nyolc találkozót megnyertünk. Szerintem a ligában nem nagyon találnánk olyan csapatot, amely véghez tudta volna vinni ezt – nyilatkozta Miloš Říha, a pozsonyiak vezetőedzője megkönnyebbülten a sorozat utolsó, Hanti-Manszijszk elleni meccsét követően. – Attól is tartottunk, hogy a szurkolók nem fogják győzni ezt a nagy adagot, de szerencsére végig kitartottak mellettünk.”

Nézünk, mint a moziban

Utóbbi szempontból kissé nehézkesen indult a hazai széria. Az első meccsen az Ufa ellen – amikor a Slovan kilátástalannak tűnő, közel 15 pontos hátrányban volt a playoffot érő nyolcadik helytől – a kékek ötéves KHL-es történetének legalacsonyabb nézőszámát (6770) regisztrálták, majd rögtön másnap a Cseljabinszk ellen is veszélyben volt az antikrekord (6844). Aztán ahogy jöttek az eredmények, visszatért a többi drukker is, hat alkalommal telt ház vagy attól alig valamivel elmaradó látogatottság volt az Ondrej Nepela jégcsarnokban.

Ahol egyébként a legmagasabb szinten próbálnak meg eleget tenni a látogatók (talán sokszor fel sem merülő) igényeinek: a Hanti-Manszijszk elleni vasárnapi meccs felvezetőjeként is 3D-s moziban érezhettük magunkat, amikor a jég a szemünk előtt változott tóvá a rávetített fényeffektusoknak köszönhetően. A klub kabalaállatának, a sasnak az árnyéka is feltűnt, mintha épp a stadion fölött körözne, majd további szemkápráztató percek után rockkoncertté változott az aréna, amikor az AC/DC dübörgő „Highway to hell”-je alatt bemutatták a Slovan kezdőcsapatát.

A jég fölött levő óriáskockán visszajátszott jelenetek, a szpíker ott futó időnkénti bejelentkezései a lelátóról, a szünetben a jégen játszott futballmeccs, a zajszintmérő mind olyan elemek, amelyek egy pillanatra sem hagyják unatkozni a nézőt. Így aztán nem véletlen, hogy a troliban összefutottunk egy decens nagyszülői házaspárral, akik két, 3-4 éves forma unokájukkal hokimeccset választottak vasárnap délutáni programnak (mind a négyük nyakában Slovan-sál). De talán még ezt is überelte az a jelenet, mikor egy keleti bisztró teljes személyzetének megfelelő ázsiai csoport tagjai egyesével lépdeltek le a lelátón, megcáfolva azt a hiedelmet, hogy Vietnamban nem a hoki a nemzeti sport...

Izgalom a hajrában

Valószínűleg ők is azért az élményért érkeztek, ami e sorok íróját is megfogta: a Slovan-gólok után a klubsálak – amelyből majdnem mind a 9708 nézőnél volt egy – egyszerre történő ritmikus lóbálása leírhatatlan látvány. A pozsonyi hokisok pedig rögtön az ötödik percben lehetőséget adtak erre, tőlük szokatlan módon már az első emberelőnyüket kihasználták a Jugra ellen Ziga Jeglic révén.

A 33. percben Jonathan Cheechoo is fórból volt eredményes, az 52.-ben pedig a nyomás alól fölszabaduló Slovan kontráját Igor Muszatov fejezte be góllal – 3:0. A nem túl acélos hanti-manszijszkiak mégsem zuhantak össze – vagy más szempontból: a Slovan menetrendszerű rövidzárlatával ismét tett róla, hogy dráma legyen a sima meccsből. Az 55. percben már 3:2 állt az eredményjelzőn. És bár a Szpartak Moszkva elleni blama nem ismétlődött meg (karácsonykor két negyed utáni 4:0-s előnyből adták hosszabbításra a meccset a pozsonyiak), az utolsó pillanatig izgulniuk kellett a hazaiaknak.

Még semmi sem dőlt el

„Az egész meccsen jobbak voltunk. Sok helyzetünk adódott, négy-öt gólt is szerezhettünk volna. Így is elégedettek vagyunk, és megyünk tovább” – mondta az újságíróknak egy óvatos mosoly kíséretében Jeglic. A visszafogott optimizmus jellemezte többi csapattársát is az öltözőben. „A hazai sorozatra feljavultunk védekezésben. Jóval kevesebbszer engedjük meg az ellenfeleinknek, hogy létszámfölényt alakítsanak ki a kapunk előtt, és jóval koncentráltabban játszunk – magyarázta Michal Sersen. – De még továbbra sem vagyunk ott a tabellán, ahol szeretnénk, így nem állhatunk le, küzdenünk kell tovább, igaz, nem csak rajtunk múlik a playoff-szereplés.”

A pozsonyiak jelenleg hat ponttal vannak lemaradva a rájátszást érő nyolcadik helytől a Nyugati főcsoportban. A Podolszk, a Jokerit Helsinki, a Szocsi és a Slovan közül ketten örülhetnek majd az alapszakasz végén, amelyből még tíz forduló van hátra. „Kiegyenlített ellenfeleink vannak. Az a lényeg, hogy a fiúk a meccsek között jól ki tudják magukat pihenni, hogy újra nagy kedvvel hokizzanak” – tette hozzá Říha edző.