Skóciában sem bír magával a legtahóbb marketingzseni

A liverpooli munkásosztályból kiemelkedő, tehetséges, de kezelhetetlen játékos eddig minden csapatánál botrányt botrányra halmozott, ugyanakkor – szinte hihetetlen, de – a roehamptoni egyetemen filozófiát tanult. A tavalyi nyugodt éve után idén ismét hallatott magáról, bár sokan azt állítják: ő csupán egy marketingzseni, aki botrányaival a No nonsense című önéletrajzi könyvét akarta reklámozni. A 34 éves angol középpályás a Manchester City, a Newcastle United, a Queens Park Rangers, a Marseille és a Burnley után a skót élvonalba frissen felkerült Rangers csapatánál tett ígéretet arra, hogy megmutatja, mire is képes, de Glasgow egyelőre csak a botrányaitól hangos. Barton előbb a Celtictől elszenvedett 5–1-es vereség után az edzésen balhézott össze csapattársával, Andy Hallidayjel, amiért saját klubja három hétre eltiltotta, majd kiderült, hogy megszegte a skót szövetség szabályzatát, és sportfogadással múlatta az időt. Ráadásul éppen a városi rivális Celtic bukását tette meg a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-meccsen (7–0-ra nyertek a spanyolok), amiért ugyancsak eltiltás várhat rá. A botrány ugyan a vérében van, de akadtak az esetet realisztikusabb megközelítésben tálaló újságírók is. A Rangers egykori, a Kilmarnock jelenlegi csatára, Kris Boyd a Scottish Sunban írt publicisztikájában úgy fogalmazott, Barton skóciai szerződése egyszerű reklámfogás volt, amit a klubvezetés szépen bekajált a nyáron. „Csak azért sem vásárolom meg a könyvét, és arra kérek minden Ibrox-rajongót, hogy hagyja a polcon porosodni a művét. Számomra egyértelműen bebizonyosodott, hogy ő csupán PR-fogásként érkezett a Rangershez, azzal a szándékkal, hogy egy jó csapatnál csaphasson médiacirkuszt. A tisztelet teljes hiánya rettenetesen felbosszantott, Mark Warburton menedzser butaságot követett el, hogy egy ilyen emberre építette a nagy reményeket, aki az egyik fejfájás után a másikat okozza neki” – írta a 18-szoros skót válogatott játékos.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"248318","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"328","title":"Kris Boyd mindenkit arra buzdít, hogy nagy ívben kerülje el Barton botránykönyvét","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Szerinte a könyvet egyébként is el lehetett volna adni, de gusztustalannak tartja, hogy csak emiatt valami egy nagy múltú együtteshez szerződjön, és az első naptól kezdve – amikor nem ment el a csapat amerikai túrájára – látványosan jelezze, számára nem a klub a legfontosabb. Szerinte arra megy ki a játék, hogy mihamarabb kirúgassa magát. „Most olyan helyzetbe került, hogy csak hátra kell dőlnie, és várnia, hogy ügyvédjei megharcoljanak a Rangers vezetőivel azért, hogy egy csomó pénzt fizetve felbonthassák kétéves szerződését, és januárban új klubot választhasson. Közben pedig a könyvét egyre többen fogják megrendelni. De én nem fogom megtenni, és remélem, a Rangers-drukkerek velem tartanak” – tette hozzá Boyd. Négy év alatt született meg a mű A könyv megszületése tökéletesen illett Barton botrányokkal teli életéhez. 2012-ben a Times sportújságírójával, Matthew Syeddel kezdte el írni művét, de egy idő után úgy érezte, Syed túlságosan a saját szemszögéből akarja őt láttatni. Akkori kiadója, a Penguin egy újabb szerzőtársat ajánlott, de Jeff Hudson kéziratát maga Barton utasította el, mert úgy érezte, a megszületett alkotás már több mint egy regény. A vége az lett, hogy a kiadó szerződést bontott vele, hiszen a kitűzött célt, a könyv 2014-es karácsonyi vásárra való piacra dobását nem sikerült teljesíteni.  Így aztán Barton úgy döntött, képes lesz ő egyedül is a megírására, és ha már beiratkozott a Roehampton University filozófia szakára, akkor Immanuel Kant és Niccolo Machiavelli olvasása mellett írogat is, el is készített kilenc fejezetet. De nem ért volna a végére soha, ha nem jön egy újabb segítség Michael Calvin személyében, akivel egy év alatt összetákolták a művet. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"248319","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"319","title":"Jamie Tandy most már tudja: nem okos dolog Bartonnal bulizni","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A Simon & Schuster kiadó promóciós tervét valóban nagyban elősegítették Barton botrányai, hiszen a negatív reklámmal még többen érdeklődni kezdtek iránta. Főleg, hogy a lapok már szemezgettek kicsit belőle, és a játékos olyan hangzatos kijelentésekkel rukkolt elő, mint, hogy tehetségét túlságosan alulértékelték a pályafutása során, és ő bizony sokkal jobb futballista volt, minta kétszeres BL-győztes, 42-szeres válogatott Owen Hargreaves. Kegyetlen gyerekkortól a hírnév felé Barton 1982. szeptember 2-án született a Liverpool melletti Huy­tonban. Ahogy könyvében fogalmazott, az ő élete valóban egy komoly történet arról, hogyan emelkedett fel a liverpooli utcákon töltött kegyetlen gyermekkorból csupán nyers ambíciójának köszönhetően, és hogyan indult el a hírnév felé vezető úton. A szülei 14 éves korában elváltak, ő a nagyanyjának köszönhette, hogy a drog és az alkoholizmus helyett a sport felé terelődött. Az volt az álma, hogy profi futballista legyen, 14 éves koráig az Everton és a Liverpool ifjúsági csapatainál játszott, és bár elment próbajátékra a Nottingham Foresthez, elküldték, mert úgy ítélték meg, túl kicsi a futballhoz. Ez az eset még eltökéltebbé tette, és bizonyítani akart. 1997-ben aztán a Manchester Cityhez került, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat és végül 2003. április 5-én a Bolton Wanderers ellen bemutatkozhatott az élvonalban. Két héttel később a Tottenham ellen megszerezte első gólját, a szezon utolsó hét bajnokiján egyaránt a kezdőcsapatban kapott helyet, a következő szezonban pedig meghívást kapott az angol U21-es válogatottba. Úgy tűnt, egy új csillag van születőben.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"248320","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"A játékos elmondása szerint a Manchester Citynél csúszott ki a talaj a lába alól","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] 2007-ig összesen 130 mérkőzésen szerepelt a City mezében, de a pályán és a pályán kívül is egyre jobban elveszítette a kontrollt. Első piros lapját egy FA-kupa-meccsen, a Tottenham ellen kap­ta meg, a szünetben ugyanis vitatkozni kezdett a játékvezetővel, aki kiállította. Dühkezelési terápiára ítélve 2004 júliusában egy Doncaster elleni felkészülési mérkőzésen botrányt robbantott ki, amikor felrúgta az ellenfél játékosát. De­cemberben egy karácsonyi partin elnyomott egy égő szivart a City ifjúsági játékosának, Jamie Tandynek a szemén.  2005 májusában autóval elütött egy 35 éves gyalogost, akinek eltört a lába, néhány hónappal később, a klub thaiföldi túráján megtámadott és megrugdosott egy 15 éves Everton-szurkolót, aki provokálta őt. Dühkezelési terápiára, majd egy klinikai viselkedésmenedzsment-programra küldték, és úgy látszott, ez használ is. A klub újabb négyéves szerződést kötött vele, de 2006. szeptember 30-án az őt ócsároló Everton-szurkolóknak letolt nadrággal megmutatta a hátsóját, amiért 2000 font bírságot kapott az angol szövetségtől.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"248321","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"2007-ben Ousmane Dabo tapasztalhatta meg, milyen érzés Barton csapattársának lenni ","typeof":"foaf:Image","width":"344"}}]] A játékára nem lehetett panasz, hiszen 2007. február 7-én egy Spanyolország elleni barátságos meccsen csereként bemutatkozhatott a válogatottban is, bő egy hónappal később azonban már rendőrségi ügyével került a címlapokra, miután összevitatkozott egy taxissal, és testi sértés és rongálás gyanúja miatt letartóztatták. 2007. május 1-jén egy edzésen eszméletlenre verte csapattársát, Ousmane Dabót, aki feljelentette, később a bíróság Bartont négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és 200 óra közmunkára ítélte. 77 nap a börtönben A manchesteriek inkább eladták a Newcastle-nek, de az ottani négy szezonja alatt sem maradt tétlen. 2007. december 27-én letartóztatták, miután a liverpooli városközpontban verekedésben vett részt családtagjaival együtt, egy férfit húsz ütéssel eszméletlenre vert, egy fiatalembernek pedig néhány fogát kiverte. Hat hónap börtönre ítélték, de 77 nap után szabadult. Időközben azt is bevallotta, hogy alkoholista.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"248322","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"306","title":"Csak a szokásos: egy ember a földön (ez esetben Sergio Agüero), és mindenki Bartont akarja megverni","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] „17 éves koromig nem ittam alkoholt, az ízét sem szerettem, 21-22 évesen már kortyolgattam, de aztán, amikor rendszeresen játéklehetőséghez jutottam a Manchester Cityben, rákaptam. Nagy volt rajtam a nyomás, akkor jöttem rá, milyen ingatag környezet a futball. Az egyik héten még a világ legjobbja vagyok, a másikon pedig rossz játékos. Szerettem volna a Pán Péter-érzést követni, hogy sohase kelljen felnőnöm. De érzelmileg teljesen elsatnyultam, a futball olyan iparág, amelyben nem lehet az érzelmeket fejleszteni” – nyilatkozta két éve a Telegraphnak. Ugyan visszatért a pályára, de akkor jött az FA végső döntése a Dabo elleni erőszakos viselkedése miatt: hat mérkőzéses eltiltást kapott. 2009 májusában kiállították Liverpoolban, ez három mérkőzésre szóló eltiltást vont maga után, emiatt nem játszhatott a kiesés ellen küzdő Newcastle utolsó három mérkőzésén. Alan Shearer edző kérdőre vonta, mire a játékos úgy vágott vissza: „Szar menedzser szar taktikával.” Megúszta, sőt a kiesés ellenére ott maradt a klubnál, majd  2011-ben szerződtette a Queens Park Rangers. Első szezonja végén rekordot jelentő 12 meccses eltiltást kapott, mert a Manchester City elleni bajnokin lekönyökölte Carlos Tévezt, amiért kiállította a játékvezető, de mielőtt elhagyta volna a pályát, megrúgta Sergio Agüerót, majd le akarta fejelni Vincent Kompanyt is. Lepkefing és ladyboy 2012. augusztus 31-én a klub kölcsönadta az Olympique Marseille-nek, ahol 25 mérkőzésen játszott, de inkább bugyuta nyilatkozataival hívta fel magára a figyelmet. Előbb Zlatan Ibrahimovic orrméretén gúnyolódott, majd Neymarnak esett neki. „Neymar a foci Justin Biebere. Briliáns, amikor a jó öreg YouTube-on nézed, de élőben olyan, mint a lepkefing” – mondta a brazilról. De nem maradt ki a PSG brazil védője, Thiago Silva sem, akiről azt írta Twitter-oldalán, nem tudja, műtét előtt vagy után van-e, mert úgy néz ki, mint akit átoperáltak. A Marseille vezetése Barton nevében bocsánatot kért a túlsúlyos ladyboynak csúfolt Silvától, és felszólította az angolt, hogy fejezze be az ócsárlást.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"248323","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"237","title":"A Rangers ingyen szerezte meg Joey Bartont, de nem sokáig örülhettek a fogásnak","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Barton a következő szezonra visszatért a QPR-hoz, ahol új Premier League-rekordot állított fel azzal, hogy zsinórban hét meccsen kapott valamilyen lapot (hat sárgát és egy pirosat). A Hull City elleni bajnokin minden bizonnyal csak sárgát kapott volna egy durva becsúszásért, de miután a leghevesebben reklamáló Tom Huddlestone-t a legnemesebb testrészén csapta ököllel, kiharcolta magának a pirosat. Az előző szezonban, úgy tűnik, túl sokat dolgozott önéletrajzi könyvén, mert egy árva botrányt nem okozott a Burnley színeiben, ezt követte a mostani Rangers-szerződés. „Itt Skóciában fingani sem tudok, mert azonnal hír lesz belőle. Néhány napja golfoztam, hazafelé fellapoztam egy újságot, hát látom, velem van tele. Ahelyett, hogy fontosabb dolgokkal foglalkoznának, hiszen vannak sokkal sürgetőbb kérdések a világon. Sajnos a futball a végső figyelemelterelés eszköze, ez a legjobb módja annak, hogy az emberek ne tudják meg, mi történt valójában a világon” – nyilatkozta a Scotsman című lapnak. 

Vagy a szerencsejáték, vagy a foci

A legfrissebb hírek szerint Barton megszegte a skót szövetség (SFA) előírásait azzal, hogy fogadott a Celtic Barcelona elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésre. Az SFA egy szövetségi tisztre hivatkozva arról számolt be, hogy a 34 éves játékos a skót gárda súlyos vereségét prognosztizálta, és nem is lőtt mellé a fogadásával, mivel a katalánok 7–0-ra elpáholták Brendan Rodgers együttesét. A skót szövetség szabályzata ugyanakkor tiltja a játékosoknak, hogy bárhol a világon, bármilyen futballmeccsre fogadjanak.  Az első precedensre 2013 szep­temberében került sor, amikor Ian Blacket a skót szövetség tízmeccses eltiltással és 7500 fontos pénzbüntetéssel sújtotta, miután kiderült, hogy a Rangers játékosa legalább 160 meccsre fogadott hét év alatt. Ezek közül három alkalommal saját csapata ellen fogadott – igaz, annyi mentsége lehet, hogy egyetlen olyan mérkőzésen sem lépett pályára, amelynek fogadott az eredményére.  Printz László