Škantárék kiléptek az árnyékból – nyolc év után újra szlovák arany

A középdöntőben csak hatodikok lettek, két kapuhoz is hozzáértek. Ez azonban csak a döntőbeli rajtszámukat befolyásolta, mást nem, s bár látszott rajtuk, hogy bosszankodnak a hibák miatt, gyorsan rá tudtak hangolódni a fináléra.

„A rajt előtt eszembe jutottak Hochschornerék győzelmei is, mert az utóbbi időben többször megnéztem az olimpiai diadalaikat, és bíztam benne, hogy ez is erőt fog adni” – idézte fel a start előtti érzéseit Peter Škantár, a késmárki születésű unokatestvérek közül az idősebb.

Jó ritmus, szerencse

Škantárék negyediknek rajtoltak el, az első részidőnél még hátrányban voltak, ám a pálya alsó szakaszát nagyszerű ritmusban teljesítve, büntetőmásodpercek nélkül, az akkori éllovashoz képest több mint öt másodperces előnnyel, 1:41,58-as idővel értek célba.

Bár még öt hajó hátravolt, az időeredmény sejtetni engedte, hogy közel az érem. „Sok jó pályát mentünk már, de most minden apró mozzanat szuper volt. Amikor a célba érve megláttam az időnket, arra gondoltam, ebből lehet érem, és egy kis szerencsével még arany is” – mondta Ladislav Škantár.

A szerencse pedig megvolt: a szintén remek tempót diktáló csehek a pálya alsó részén felborultak a hajóval, és rengeteg időt vesztettek. A középdöntőt megnyerő britek a második részidőnél még több mint másfél másodperccel vezettek, de az alsó szakaszon rosszul jött ki nekik az egyik árral szembeni kapu, és már képtelenek voltak tartani Škantárék tökéletes ritmusát. „Hihetetlen érzelmek voltak – sóhajtott Peter Škantár. – Elkezdtem ordítani, mert teljesen kész voltam.”

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"243025","attributes":{"alt":"","author":"Kép:SITA","class":"media-image","height":"326","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Edző bőrig ázva

A kettős edzője, Juraj Minčík azonnal beugrott a vízbe, és felkapaszkodott védencei hajójára. Minčík versenyzőként Sydneyben olimpiai bronzérmes volt, edzőként most felért a csúcsra. „Nincs számára száraz ruhánk. Hiába, vizes cuccokban kell járkálnia!” – nevetett Ladislav Škantár. „Megdicsérte a teljesítményünket, hogy képesek voltunk hideg fejjel versenyezni. Az olimpián higgadtan lapátolni, és ilyen időt elérni, az nem történik meg mindennap” – tette hozzá Peter.

Ez volt az utolsó?

Škantárék elismerték, nagyon komoly nyomás alatt voltak Rióban. 2004 óta a nemzetközi élvonalba tartoznak, vb-ezüstérmesek, háromszoros vb-bronzérmesek, háromszoros Európa-bajnokok, s emellett egy ezüstjük és három bronzuk is van kontinensviadalokról. Az olimpiai kvalifikációban azonban rendre alulmaradtak a fenomenális, háromszoros olimpiai bajnok Hochschorner fivérekkel szemben. Úgy tűnt, Rió lehet az utolsó esélyük, a férfi C2 ugyanis Tokióban lekerülhet a programról. „Lelkileg nagyon nehéz volt feldolgozni a nyomást. Tudatosítottuk, hogy talán ez az első és utolsó olimpiánk. Boldog vagyok, hogy Peťóval ezt le tudtuk rendezni magunkban, és maximálisan tudtuk koncentrálni. Szerettünk volna érmet szerezni, arany lett belőle. Ez fantasztikus” – mondta Ladislav Škantár.

„Nagyon bízom benne, hogy ez a csodálatos kategória a programban marad, mert szerintem ez a legszebb versenyszám. Két ember ül a hajóban, akiknek teljesen össze kell hangolniuk a mozdulataikat – szerintem ez a nézőknek is nagyon érdekes” – hangsúlyozta Peter Škantár, és leszögezte, eszük ágában sincs befejezni, 34, illetve 33 évesen még nem számítanak öregnek.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"243026","attributes":{"alt":"","author":"Kép: SITA","class":"media-image","height":"341","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Nem akarták abbahagyni

Korábban sem fordult meg a fejükben, hogy abbahagyják az egészet, bár Hochschornerék mögött az olimpia sokáig elérhetetlennek tűnt. „Mi mindig ki akartunk jutni az olimpiára, de Hochšíkék ellen nem volt egyszerű. Voltak évek, amikor mindent megnyertek, mi pedig még nem értük el azt a színvonalat. Hochschornerék mindig Hochschornerék maradnak, de örülök, hogy legalább így a nyomdokaikba léphettünk” – mondta Peter Škantár.

Az újdonsült olimpiai bajnokok még gyerekkorunkban, Spišská Stará Vesen ismerkedtek meg a vízi szlalommal, otthon ugyanis csak két sportolási lehetőség volt: a futball vagy a vízi szlalom. Nekik ez utóbbi jobban tetszett, és rögtön egy hajóba is ültek. Soha nem is versenyeztek mással, később Pozsonyba kerültek, és a dunacsúni pályán folytatták az edzést. „El sem bírom képzelni, mi zajlik most Spišská Stará Vesen! Biztosan fantasztikus a hangulat!” – lelkendezett Peter.

Škantárék nyolc év után szereztek újra olimpiai aranyérmet Szlovákiának (utoljára Pekingben volt szlovák bajnok), ez az önálló Szlovákia történetének nyolcadik elsősége nyári olimpián, valamennyi vízi szlalomban született.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"243024","attributes":{"alt":"","author":"Kép: SITA","class":"media-image","height":"325","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Motivált Martikán

A Whitewater Stadium lelátóján ott volt Szlovákia első olimpiai bajnoka, Michal Martikán is, aki Matej Beňušsal szemben elvesztette a hazai harcot az olimpiai részvételért, de 37 évesen sem tervezi befejezni. „Škantárék győzelme csak még nagyobb motiváció a számomra” – jegyezte meg Martikán, s hozzátette, nagyon örül az unokatestvérek diadalának. Azt azonban megjegyezte, a riói versenypálya nem túl nehéz, ezért, ha már nem jutott ki az olimpiára, nem is vágyott rá, hogy kipróbálja. „A két szlovák érem és minden pozitívum ellenére azt gondolom, hogy egy nehezebb pálya nagyobb élvezetet jelentett volna a nézőknek, és többet segített volna a sportágnak – jelentette ki Martikán. – Én a magam részéről szeretem a nagyobb kihívást jelentő vizeket, ezért szívesebben lapátolok otthon a dunacsúni pályán.”