Sikeres esztendőt zárt

Németh Szilárd (jobbról) nem fél a párharcoktólTASR-felvéteTermészetesen a szlovák válogatott kulcsemberének számít, eddig 33 találkozón 12 alkalommal volt eredményes. Ennyi gólt szerzett címeres mezben a néhai Peter Dubovský is, így holtversenyben vezetik az örök ranglistát. Felhívtuk a technikás csatárt, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre.

Az esztendő végén szinte mindenki mérleget készít. Miként értékeled az elmúlt tizenkét hónapot?

Egyértelműen sikeresnek ítélem a 2002-es évet, hiszen stabil helyet vívtam ki a Middlesbrough kezdő tizenegyében. Teljesítményemmel bizonyítottam, hogy jól döntöttek a vezetők, amikor leigazoltak, s a világ egyik legerősebb bajnokságában is megállom a helyem. Ebbe az is közrejátszott, hogy már tűrhetően beszélem a nyelvet és megszoktam az itteni életstílust. Azt hiszem, a szlovák válogatottban is igazoltam az elvárásokat.

Angliában az ünnepek alatt is folytatódik a pontvadászat.

Itt nincs megállás, december 24-én és 25-én is edzettünk. Egy nappal később pedig a Manchester Unitedot fogadtuk. Nagyon készültem erre az összecsapásra, mert amióta a szigetországban rúgom a labdát, most kaptam először lehetőséget Beckhamék ellen. Legnagyobb örömömre góllal és győzelemmel ünnepeltem a karácsonyt, szebb ajándékot elképzelni sem tudtam volna. A meccs után a vezetők, az edzők és a szurkolók is el voltak ragadtatva. Azonban nem pihenhettünk a babérjainkon, mert 48 óra múlva újabb bajnoki várt ránk. Csak a rend kedvéért, január elsején Blackburnben lépünk pályára.

A horvát Boksic és az olasz Maccarone személyében neves riválisaid vannak.

Boksic sokáig sérüléssel bajlódott, így eleinte Maccaroneval alkottuk a csatársort. Később az itáliai játékos visszaesett, azóta a felépült horvát támadó lett a társam. Mindkettőjükkel remekül megértjük egymást a zöld gyepen.

A válogatott nem éppen sikeres őszt zárt.

Sajnos mindkét Európa-bajnoki selejtezőt elvesztettük. Törökországban, ahol nem játszottam, simán kikaptunk. Pozsonyban az angolok ellen viszont kitettünk magunkért, ám hiába voltunk jobbak, két óriási baki után vereséget szenvedtünk. Szerény vigasznak számít, hogy betaláltam Seaman hálójába és a brit sajtó elismerően írt rólunk. ĺgy már csak pislákolnak a továbbjutás esélyeink, ám ha idegenben legyőznénk Macedóniát, felélednének a remények...

Az Év labdarúgója ankéton a harmadik lettél.

Szubjektívnak tartom a szavazást, hiszen minket, légiósokat nem láthatnak rendszeresen a voksoló edzők, vezetők és az újságírók. ĺgy csak a külföldi sajtón keresztül szereznek tudomást arról, ki milyen teljesítményt nyújtott. A brit tollforgatók pedig rendkívül elfogultak, elsősorban a szigetországi sztárok dicsérik. Egy vendégmunkásnak sokkal nehezebb dolga van. Mit mondjak, nagyjából elégedett vagyok a helyezésemmel, azt viszont elismerem, hogy Miro Karhan egész évben jól játszott, és gratulálok az elsőségéhez. Bízom benne, hogy jövőre előkelőbb helyre kerülök.

Mit vársz az új évtől?

Azt tartom a legfontosabbnak, hogy egészséges legyek, hiszen korábban rengeteg problémám akadt. Ott szeretném folytatni 2003-ban, ahol az idén abbahagytam. Remélem, folytatom majd a gólgyártást, bravúrnak számítana, ha tíz-tizenkét találattal fejezném be a pontvadászatot. Csapatommal ki akarunk jutni a nemzetközi porondra, ehhez az első hat között kellene végeznünk. Az lenne a hab a tortán, ha a válogatottal kikerülnénk a kontinensviadalra.