Sérülések teszik még izgalmasabbá a 23. Bayern–Real csatát

Nem könnyű megjósolni a párharcok kimenetelét, már csak azért sem, mert a sérülések miatt napról napra is változhat a helyzet, de a negyeddöntők előtt sorra vesszük a párharcok érdekességeit. Juventus–Barcelona (április 11., kedd, Torinó) Az európai kupasorozatokban a két mogul eddig hét alkalommal találkozott, a páratlan szám azért lehetséges, mert három oda-visszavágós párharc mellett akadt egy döntőjük is, éppen a közelmúltból, 2015-ből. De haladjunk sorrendben: a Bajnokcsapatok Európa Kupájának 1985/1986-os kiírásában találkoztak először a felek, az akkori negyeddöntőből a katalánok jutottak tovább (otthon 1–0-ra nyertek Julio Alberto góljával, idegenben 1–1 lett az eredmény). Az 1990/1991-es KEK-elődöntőben is a Barca volt a jobb, a Camp Nouban ugyan Pierluigi Casiraghi már a 12. percben vezetést szerzett a vendégeknek, de aztán beindult Johan Cruyff csapata, és Hriszto Sztoicskov kettő, valamint Andoni Goikoetxea egy góljával 3–1-re fordított. A torinói visszavágón mindössze egy gól született, Roberto Baggio találata csak a szép Juve-búcsúhoz volt elég. A rossz széria a 2002/2003-as Bajnokok Ligája-idényben tört meg, a negyeddöntőben a Juventus ugyan csak egy 1–1-es döntetlenre volt képes otthon, majd a visszavágót is ugyanilyen eredménnyel hozta. Következett a hosszabbítás, amelynek 117. percében az uruguayi Marcelo Zalayeta pályafutása egyik legfontosabb góljával továbbjuttatta a vendégeket. A már említett finálét 2015. június 6-án vívták a felek, hosszú évek óta a berlini volt az első olyan BL-döntő, ahol az egyik csapat annyira egyértelmű esélyesként lépett pályára, mint akkor a Barca. A katalánok azonban alaposan megszenvedtek a szervezett olaszokkal szemben, Ivan Rakitic korai vezető gólját Alvaro Morata az 55. percben kiegyenlítette, és bár voltak további Juventus-helyzetek, gólt már csak Luis Suárez, majd a ráadásban Neymar szerzett. „Nem tudom, hogy a mostani csatát nevezhetjük-e revánslehetőségnek a két évvel ezelőtti finálé után, de az biztos, hogy lenyűgöző párharc elé nézünk. Abban biztos vagyok, hogy a Juventus sokat javult az utóbbi időben, és félelem nélkül veheti fel a versenyt a riválissal” – nyilatkozta az olaszok alelnöke, az egykori kiváló középpályás, Pavel Nedvěd. A két csapat formáját illetően a Juventus lehet bizakodóbb, mert a Serie A-t toronymagasan vezeti, meglepetés lenne, ha sorozatban hatodszor (és összesítésben 33. alkalommal) nem a torinóiak kapnák az aranyérmet. A csapat a legutóbbi 17 tétmérkőzésén mindössze egyszer kapott ki (április 5-én, az Olasz Kupa visszavágóján 3–2-re Nápolyban), szombaton a Chievót győzte le 2–0-ra úgy, hogy Giorgio Chiellini, Leonardo Bonucci és Miralem Pjanic pihenőt kapott, míg Mario Mandzukic és Marko Pjaca sérülés miatt nem játszott. A hírek szerint Mandzukic már edzett egyénileg, így az ő mai szereplésére van remény. A Barcelona szakvezetése a sárga lapos eltiltását töltő Sergio Busquets játékától kénytelen eltekinteni. A mérkőzést az a lengyel Szymon Marciniak vezeti, aki mindkét félnek vezetett már idén a BL-ben, ám ennek csak a Juventus örülhetett a lyoni 1–0-s győzelemkor. A Barcelona a PSG elleni nyolcaddöntő odavágóján találkozott Marciniakkal, amikor a párizsiak kiütéses, 4–0-s győzelmet arattak. Borussia Dortmund – Monaco (április 11., kedd, Dortmund) Visszaemlékezve a Manchester City elleni szédületes nyolcaddöntő-mérkőzésekre, biztosak lehetünk abban, hogy a Monaco Dortmund elleni párharca sem fullad unalomba. A francia együttes brutális támadójátéka, egyre inkább úgy tűnik, francia aranyérmet ér majd, a Ligue 1-ben 31 mérkőzésen 88 gólt szerzett, +62-es gólkülönbsége pedig tiszteletet parancsoló. Akkor is, ha a BL-ben ennek csak a legutóbbi, már említett párharcban adta tanújelét, a hat csoportmeccs kilenc gólja után a City ellen 6–6-os összesítéssel, idegenben szerzett több találattal ment tovább. A Dortmund ezzel szemben a Bundesligában a dobogóra sem fér fel 28 forduló után, a BL-ben viszont mindössze egyszer kapott ki, a nyolcaddöntő első meccsén, Lisszabonban 1–0-ra, hogy aztán a visszavágón 4–0-ra verje a Benficát Pierre-Emerick Aubameyang triplájával. A gaboni lett ezzel a Bajnokok Ligája történetének első afrikai futballistája, aki a kieséses szakaszban egy mérkőzésen három gólt tudott szerezni.  A felek még sohasem találkoztak egymással, így csak a másik országbeli csapatok elleni rekorddal lehet összehasonlítást tenni. A Dortmund eddig hatszor nyert, öt döntetlen mellett ötször kikapott francia riválissal szemben, de hazai pályán a 4-3-1-es mérleg jónak nevezhető. Főleg, ha a legutóbbi két évet vesszük alapul: 2015 nyara óta a németek 12 hazai pályán rendezett európai kupameccsen mindössze egyszer szenvedtek vereséget (9 győzelem és két döntetlen mellett), de idegenben is remekeltek (7 győzelem, két döntetlen, 3 vereség). A Monaco német csapatok elleni mérlege kicsit gyengébb (hét siker és öt iksz mellett négy vereség), de a csoportkörre nem a legjobb szívvel emlékeznek vissza, ugyanis Leverkusenben sima 3–0-s vereséget szenvedtek, és otthon is mindössze 1–1-re voltak képesek.  „Ha le akarjuk győzni a Monacót, akkor mindkét meccsen a legjobb formánkat kell hoznunk” – nyilatkozta Thomas Tuchel, a Dortmund edzője. A francia csapat harmadik legjobb gólszerzője – Radamel Falcao (17) és Kylian Mbappé (12) után –, a kilenc bajnoki találatnál járó Valère Germain pedig úgy vélte, előny, hogy idegenben kezdhetik a párharcot.  Bayern München–Real Madrid (április 12., szerda, München) Európai kupamérkőzéseken 23. alkalommal csap össze egymással a Bayern München és a Real Madrid, és annak ellenére, hogy a spanyolok tizenegyszer, a bajorok pedig mindössze ötször hódították el a legrangosabb kupát, az egymás elleni párharcok tekintetében utóbbi áll jobban. A Bayern eddig 11 mérkőzést megnyert, kilencet elveszített, két mérkőzés pedig döntetlenre végződött – ez a mérleg Németországban még egyértelműbb hazai fölényt mutat (kilenc győzelem és egy-egy döntetlen, illetve vereség).  Ilyen mennyiségű csatát nehéz egyenként értékelni, de azért akadtak érdekességek bőven. 2000 és 2002 között például három egymást követő idényben is összefutottak egymással a felek, és a párharc győztese végül megnyerte a Bajnokok Ligáját is. A Real az 1999/2000-es elődöntőből (2–0, 1–2), majd a 2001/02-es negyeddöntőből (1–2, 2–0) jutott tovább sikerrel, a Bayern a 2000/01-es szezonban a legjobb négy között nyert fontos párharcot (1–0, 2–1). A 2003/2004-es nyolcaddöntőben a jelenlegi madridi edző, Zinedine Zidane jegyezte a csata mindent eldöntő gólját: az idegenbeli 1–1 után az ő találatával győzött 1–0-ra a Real a Bernabéuban. 2012 áprilisában két 2–1-es eredmény született, így a fináléba kerülésről tizenegyesek döntöttek: David Alaba, Mario Gómez és Bastian Schweinsteiger betalált, a másik oldalon csak – a jelenleg már bayernes – Xabi Alonso volt eredményes, így Jupp Heynckes csapata jutott tovább. A legutóbbi párharcra három éve került sor, akkor az elődöntőben a Real kettős győzelemmel, 5–0-s összesítéssel ment tovább. Otthon Karim Benzema találata döntött, de a spanyolok idegenben is győztek 4–0-ra, a gólokon akkor Sergio Ramos és Cristiano Ronaldo testvériesen megosztozott. Ez a bajorok egyetlen hazai veresége a Real ellen, és egyben minden idők legsúlyosabb otthoni kupakudarca. Ha az aktuális tabellákra pillantunk, akkor kétségtelenül ez számít a legkiemelkedőbb ütközetnek a nyolc között, hiszen a spanyol és a német bajnokság első helyezettje feszül egymásnak. A Real a legutóbbi 16 tétmérkőzésén mindössze egyszer kapott ki (február 22-én, Valenciában 2–1-re), míg a Bayern 23 meccsen botlott meg egyszer (egy hete, április 4-én a Hoffenheim otthonában kapott ki 1–0-ra). A főpróba ugyanakkor a németeknek sikerült jobban, a Dortmund 4–1-es demoralizálása jó hatással lehet az Atlético ellen 1–1-et játszó riválissal szemben.  Erre figyelmeztettek a spanyol lapok is. Az AS azt írta, „a Bayernnek egyszerűen nincs ellenfele Németországban”, míg az El Mundo úgy fogalmazott: „A Bayern szétverte a Dortmundot, ez a meggyőző győzelem morálisan jót tett a fontos Bajnokok Ligája-meccs előtt…” Ami rossz hír a bajoroknak, hogy sérülés miatt kihagyja a mérkőzést Mats Hummels, akit Carlo Ancelotti pihentetett a hétvégén (csupán a 79. percben küldte a pályára Javi Martínez helyére), azonban a vasárnapi edzésen súlyosnak látszó bokasérülést szenvedett. A kapus Manuel Neuer szereplése is kérdéses, így elképzelhető, hogy ismét Sven Ulreich véd majd, a kispadra pedig a veterán, 36 éves Tom Starke ül le.  A szombati bajnokin le kellett cserélni Robert Lewandowskit is, akinek vállát a kispadon hosszasan ápolták. A szezon tétmeccsein 38 gólnál járó lengyel csatár azonban bizakodó: „Nem szeretnék semmilyen kockázatot vállalni. A vállam egy zúzódás miatt csupa véraláfutás, de talán nem olyan rossz a helyzet. Remélem, százszázalékos állapotban leszek szerdára.” Akadt azért jó hír is Ancelotti számára, a legutóbbi két bajnokit sérülés miatt kihagyó Thomas Müller ugyanis vasárnap már edzett, így elképzelhető, hogy pályára lép.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271939","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Pepe olyan szerencsétlenül ütközött Kroosszal a madridi derbin, hogy eltört két bordája is","typeof":"foaf:Image","width":"409"}}]] A Realban hetek óta tudni lehetett, hogy Raphael Varane sérülés miatt hiány­zik, de helyettese, Pepe is kidőlt, miután a szombati bajnoki 65. percében olyan szerencsétlenül ütközött csapattársával, Toni Kroosszal, hogy két bordája is eltört, le kellett cserélni. Zidane-nak tehát fel van adva a lecke, a középső védő posztra ugyanis mindössze két embere maradt Sergio Ramos és Nacho személyében – ráadásul előbbi, Luka Modriccsal együtt csak egy sárgányira van az eltiltástól.  Atlético Madrid–Leicester City (április 12., szerda, Madrid)  Azok után, hogy a Dortmund és a Monaco még egyszer sem találkozott egymással, eléggé meglepő, hogy az Atlético és a Leicester immáron ötödik egymás elleni mérkőzésére készül. Az angol bajnoki címvédő negyedik idényét tölti az európai kupaporondon, és leszámítva a 2000/2001-es UEFA-kupát, ahol az első körben kiesett a Crvena zvezda ellen, minden alkalommal összefutott a spanyolokkal.Az 1961/1962-es KEK első körében a hazai 1–1 még reménykedésre adott okot, de Madridban a hazaiak 2–0-ra nyertek, és továbbjutottak. Az 1997/1998-as UEFA-kupában már ennyi sikerélmény sem akadt, a mindkét meccsen betaláló Juninho vezetésével az Atlético kettős győzelemmel jutott tovább (2–1, 2–0).  Hogy mi lesz most? Nehéz megjósolni, noha az esélyek egyértelműen a spanyolok mellett szólnak. Diego Simeone csapata a legutóbbi húsz tétmérkőzése közül mindössze kettőt veszített el, a Barcelona elleni kupameccset és a bajnokit. A Leicester ugyanakkor kiszámíthatatlan, a bajnokságban február végéig gyenge teljesítményt nyújtott, ugyanakkor a BL-ben remekelt. A klubvezetés nyolc hónappal a meglepetésszerű bajnoki aranyérem után február végén menesztette Claudio Ranierit, a helyére lépő Craig Shakespeare pedig sorozatban öt bajnokit is megnyert, újonc edzőként ilyen kiváló rajtra még egy angol szakember sem volt képes a Premier League-ben. Ráadásul az Atléticónak egy pillanatra sem szabad elfelednie, hogy az angolok az előző körben a Sevillát búcsúztatták: az idegenbeli 2–1-es vereség után egy 2–0-s sikerrel. A Leicester lendülete azonban megtört vasárnap, az Everton otthonában 4–2-re kikapott. „Gyorsan túl kell lépnünk ezen a vereségen, biztosan tanulni fogunk belőle. Csalódottak vagyunk, de nem pihenhetünk, hiszen szerdán már BL-csata vár ránk” – nyilatkozta Shakespeare. A szakember nem számíthat a csapatkapitányára, Wes Morganre, a jamaicai válogatott középső védő sérülés miatt hiányzik majd. „Nem játszhat szerdán, de nem csapásként éljük meg a hírt. Majd másvalaki kap lehetőséget” – tette hozzá a menedzser. Diego Simeone azt mondta, hogy egy pillanatra sem szabad kiengedni, és nem érzi akkora előnynek, hogy egy nappal többet készülhettek (vagy pihenhettek) a csata előtt. „Ne feledjük, az angol bajnok ellen játszunk, amely nagyon kemény, sokat dolgozó ellenfél lesz.  Azt is mondhatnám, sok aspektusból nagyon hasonlít hozzánk.” Pincési László