Sérülés miatt maradt le az amerikai kalandról Kropilák

Stanislav Kropilák lett a kilencedik sportoló, akit a szokásos év végi pozsonyi gálán hivatalosan is a sportlegendák közé emeltek. A bevallottan nagy sportrajongó egykori kosaras teljesen képben volt az elismerést illetően. „Nagyon örülök, hogy a kosárlabda is képviselve van általam, és a hokis Jožko Golonka, a focista Jozef Adamec és a kézilabdázó Anton Frolo után egy újabb csapatsport jelenik meg a gálán – mondta az újságíróknak. – Nagy meglepetés és óriási megtiszteltetés ez számomra, de ezzel a lendülettel azt is el kell mondanom, hogy nem vagyok biztos benne, megillet-e már ez a cím. Mert legszívesebben még sportolnék, de a szervezetem már nem teszi lehetővé.”

A két-két olimpián és vb-n, illetve hat Eb-n szerepelt center térdproblémái miatt már csak úszhat vagy kerékpározhat, hiába hívják különféle öregfiúk csapatokba. „De a kosárlabdával így is napi szinten foglalkozok az Inter klubelnökeként – jegyezte meg, hozzátéve, a térde akadályozta meg abban is, hogy esetleg a tengerentúlon is befusson. – Az 1976-os montreali olimpia után érdeklődött irántam a Wake Forest Egyetem. Sajnos térdsérülést szenvedtem, három-négy hónapra kiestem, és ezek után már nem jelenkeztek a tengerentúlról. Aztán már nem is foglalkoztam a dologgal, persze, nagy eséllyel feje tetejére állt volna az életem, ha sikerül, de akkor sem terveztem túl előre. Már annak is örültem, hogy 1985-ben elhagyhattam Csehszlovákiát, és karrierem vége felé Belgiumban és Luxemburgban játszhattam.”

S hogy mit tart pályafutása legemlékezetesebb élményének? „Az első az Interrel kapcsolatos, amikor bajnoki címet szereztünk az együttessel 1979-ben. A jó teljesítményünknek köszönhetően kerültünk be több társammal a válogatottba, én később csapatkapitány is lettem. Sok szép sikert arattunk, két Eb-bronzot és egy Eb-ezüstöt szereztünk. De azt is nagyra értékelem, hogy 15 alkalommal volt lehetőségem játszani az Európa-válogatottban.”