Šatan: „Pont ennyi van a csapatban”

A szlovák jégkorong-válogatott a kilencedik helyen végzett a dániai világbajnokságon, s enyhe optimizmussal nézhet a jövő évi pozsonyi–kassai rendezésű torna elé.

Craig Ramsay szövetségi kapitány és Miroslav Šatan főmenedzser csapata hozta a papírformát: a világranglista 10. helyezettjeként kilencedik lett a vb-n. „Minden körülményt figyelembe véve pont ennyi van a csapatban, ez a realitás” – fogalmazott Šatan. Megpróbáltuk „számokba szedni” a szlovákok szereplését, mely időnként erőn felüli volt, olykor azonban a korábbi időszak tanácstalanságát idézte.

Sok vagy kevés a 11?

Kezdjük az egyértelmű tényekkel: a szlovákok három győzelemmel és négy vereséggel (kétszer hosszabbítás után) zárták a koppenhágai A csoportot. A megszerzett 11 pont 2012 óta – amikor bevezették a most is érvényes lebonyolítási rendszert – a második legtöbb, amit a szlovákok elértek. A tavalyi gyászos négy pont után szembetűnő a javulás, de az is sokat elmond Ladislav Nagyék teljesítményéről, hogy a megelőző öt évben mindig volt legalább egy olyan csapat a legjobb nyolc között, amely 11 pontot gyűjtött az alapszakaszban.

A hőn áhított 60-as

Egy másik számot, a 60-at is sokat ragozták a szlovákok táborában a vb alatt. Tudniillik Ramsay majdnem minden mérkőzés után megemlítette, hogy ennyi percig, azaz a mérkőzések teljes hosszán át koncentráltan kellene hokizni, hogy valódi eredményre vezessen a játékrendszere. Ezt volt, hogy egyáltalán nem sikerült megvalósítani (pl. Svájc ellen), volt, hogy egészen közel álltak hozzá Graňákék (pl. Csehország ellen), de általában a kettő közti erős hullámzás jellemezte a csapatot: passzivitásukkal az osztrákok és a franciák ellen is izgalmassá tették maguknak az utolsó harmadot a szlovákok, a svédek ellen viszont épp ők voltak azok, akik befűtöttek a végén a favoritnak.

9 újonc, 9 assziszt

S hogy miért is jelentkezett ez a szinuszgörbe? Az egyik ok, hogy 9 vb-újoncnak kellett szoknia a világbajnokság légkörét, akik ezúttal csak 2 NHL-es hokisra támaszkodhattak (Sekera, Jurčo). Igaz, Ladislav Nagynak is van tapasztalata a tengerentúlról (38 évesen elképesztőt játszott a vb-n, a csoportkörben 9 asszisztjával a második lett a vonatkozó rangsorban), és a válogatottsági rekorder, jelenleg 190 meccsnél járó Dominik Graňákra is lehetett számítani.

Ugyanakkor az Európában edződő fiataloknak egy más játékfelfogást kellett a magukévá tenniük, amelyben mind az öt játékos támad is és védekezik is. Az offenzívában ez kevésbé működött (a fehéroroszok elleni hét találat a meccs tétnélkülisége miatt nem releváns), hátul viszont nagy volt a javulás, mivel mindenki tudta, mi a feladata. Emberhátrányban például a harmadik legjobb statisztikával végeztek a szlovákok Kanada és Finnország után, 21 fórból 18-at kivédekezve.

Persze a saját kapu előtt is előfordultak bizonytalanságok, amelyek közül a csehek elleni rövidzárlat a legfájóbb a szlovákoknak, a rendes játékidő vége előtt tíz másodperccel kapott gól nemcsak két pont, hanem az addigi magabiztosság elvesztését is okozta.

2019: lehet bizakodni

A teljes letargia helyett viszont a szlovákok fel tudtak állni, a svájciak elleni nulla játék után, ha kínkeservesen is, de legyűrték az osztrákokat, s aztán az utolsó előtti mecscsig életben tartották negyeddöntős esélyeiket. A fehéroroszok ellen pedig akkor sem omlottak össze, amikor az ellenfél 0:2-ről egyenlített, majd 3:2-es szlovák előny után fordított.

Christián Jaroš, Mário Grman vagy Martin Fehérváry javuló játéka biztató a jövőre nézve, mint ahogy az is, hogy a „poprádi sor”, Bondra, Buc és Svitana minden várakozást fölülmúlva teljesített, jelezve, a sokszor lesajnált Tipsport Ligából is vezet út a nemzetközi elismertséghez.