Sárga-fekete sorozat

Pozsony. Kellemetlenül hűvös, esős időben hajszolta egymást az exbajnok és a bajnok. A nem éppen ideális körülmények ellenére mindkét csapat gyors, offenzív futballt produkált, még szép kombinációkat is láthattunk tőlük. Eleinte a magabiztos zsolnaiak érezték magukat jobban a vizes pályán, már a negyedik percben gólt szerezhettek volna, T. Ďurica ívelése alig kerülte el az üresen hagyott Inter-kaput. Bő öt perc múlva már örülhettek: M. Ďurica lőtt szabadrúgását Gottwald vágta a sarokba. Változatos, küzdelmes, kimondottan jó iramú volt a meccs, szinte üresjárat nélkül peregtek az események; a hazaiak a tőlük megszokott fiatalos lendülettel futottak, gyorsan járatták a labdát, a középpályán rendszerint több rövid passz után hosszú indításokkal rohantak ellenfelük kapuja felé, s a 17. percben Halenár keresztlabdát „címzett” a ravasz lövéseiről és elegáns cseleiről ismert Drobňáknak, ő pedig látványosan a hosszú sarokba csavarta a játékszert. A sok iskolás korú gyerek akkora szurkolást csapott a sárga-feketéknek, hogy azok szinte szárnyakat kaptak, de gólt a vendégek rúgtak: T. Ďurica meredek kiugratása után ismét a cseh légiós Gottwald talált a hálóba. De meddig tartott ez? A gólpasszt adó testvére, Martin kézzel ért a labdához, és Lelkeš biztosan értékesítette a büntetőt (29.). Szünet után sem hagyott alább a tempó, bár a némileg „felszántott” pálya már többször akadálya volt a folyamatos, nívós játéknak. ĺgy is láttunk két szép lövést (Mintál, Paulík), a hálógondnokok kiváló érzékkel hárítottak. A 79. percben aztán Mucha kapitulált: Czinege elemi erejű lökete a felső lécről az ötösre pattant, s a berobbanó Halenár a védők „szorongatása” ellenére a hálóba pofozta a labdát. Az ellenfelénél valamivel aktívabb Inter sorozatban hetedik hazai győzelmét aratta a változatos meccsen, amelyen mindkét csapat gólra törően játszott. És ez imponált a szokatlanul sok nézőnek.