Sanyi bácsi tanácsától az amerikai győzelmekig

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Szabó Péter negyvenkilenc éves rozsnyói erőemelő. Ő is azoknak a dél-szlovákiai versenyzőknek a sorába tartozik, akik éremmel, érmekkel tértek haza a novemberi Las Vegas-i WPC-világbajnokságról. A Masters II (45–49 évesek) 140 kilós súlycsoportjában győzött. Speciális ruha nélkül fekvenyomásban 175 kilóval, erőemelésben 680 kilóval lett aranyérmes. Csak azért nem húzhatta magára a különleges izomszorító felszerelést, mert felvételére segítőtársra lett volna szüksége, de takarékossági okokból ilyen ember nem utazhatott vele.

„Nagyon boldog voltam, hiszen húszéves álmodozásom végén valóban eljutottam Amerikába. Éremért mentem, és két arany lett belőle. Rozsnyó környékéről én vagyok az első sportoló, akinek ez sikerült – áradozik örömében a tornai-rozsnyói Fitness cent-BIG-BULL vezetője, akinek csapata 2008 óta versenyez, és társaival zsákszámra gyűjti az érmeket a különböző versenyeken. – Nagyon megragadott, ahogyan fogadta a közönség a szereplésünket. Négy-ötszáz ember lehetett a lelátón, s bárki volt soron, nagyon tomboltak, drukkoltak neki. Az indulók között is nagy volt az összetartás, ellenfelek voltunk ugyan, mégis segítettünk egymásnak a bemelegítésben. A fekvenyomó számban visszalépett kanadai riválisunk, s végül egy amerikaival csatáztam az elsőségért. Kicsit taktikázva 175 kilóval nyertem. Tíz kilóval előztem meg ellenfelemet. Erőemelő háromtusában 680 kg összteljesítményem hozta a győzelmet. Nem lehetett tudni előre, hogy hogyan végzek. Éremre számítottam, de hogy megnyerem, azt nem feltételeztem. Guggolásban ugyanis nem szoríthattuk el a térdünket fáslival, ami nálunk bevett gyakorlat, Las Vegasban azonban némi hátrányunk származott belőle. Végül ez sem akadályozott meg abban, hogy guggolásban 230, fekvenyomásban 170 és felhúzásban 280 kilót nyomjak, s ebből állt össze győztes összteljesítményem.”

Szabó Péter tizenöt évig bányában dolgozott. Átfázott, gerincbántalmai voltak, kockázatos műtétre küldték. „Elmentem Harkácsra egy gyógyítóemberhez, és Sanyi bácsi rendbe hozott – meséli a sportolás felé fordulásának időszakáról a gömöri erőemelő. – Felvetette, hogy kezdjem el az erőemelést. Tanácsára izomerősítő gyakorlatokat végeztem. A súlyok emelgetése közben megtetszett a versengés. Először 1997-ben indultam el a szlovák bajnokságon. Harmadik lettem, s ez megfogott. Próbálkoztam az erős emberek között is. 2006-tól két évet Írországban töltöttem. Amikor hazajöttem, újra elkezdtem komolyabban foglalkozni az erőemeléssel. Azóta ötszörös Európa- és ötszörös világbajnok lettem. Elértem, amit akartam: érme(ke)t hoztam Amerikából. Ez ugyanis sportágunkban nagy dicsőség, megemelik a kalapjukat az előtt, aki ilyenre képes. Nagy büszke vagyok arra, hogy nekem is sikerült.”