Rybanská Nataša: Az a célom, hogy jobb legyek, mint egy évvel ezelőtt

A tavalyi budapesti világbajnokság végén Rybanská megsérült, így ki kellett hagynia a spliti Európa-bajnokságot. Egy vállműtét után idén márciusban tért vissza a medencébe és szinte azonnal Eurokupa-győztes lett a klubcsapatával, az UVSE-vel. A héten már újra a magyar nemzeti csapat tagjaként száll harcba a Világkupa-selejtezőben. A 23 éves vízilabdázót kérdeztük az elmúlt időszakről.

Splitben ugyan még láthattuk a lelátón, de nem sokkal később megműtötték a vállát. Mennyire volt nehéz a medence partjáról nézni a társakat?

Próbáltam felkészülni rá, de ez egy ismeretlen helyzet volt számomra. Nagyon rossz volt, hogy végigcsináltam az Eb-felkészülést és úgy éreztem, hogy az utolsó pillanatban hagytam cserben a csajokat. Éppen ezért utaztam ki, hogy magamban is le tudjam zárni a nyarat és szurkolni tudjak a csapatnak. Miután hazajöttem, szinte azonnal, szeptember 15-én megműtöttek. Reméltem, hogy utána gyorsan eltűnik majd a fájdalom, de ez nem így volt. Három-négy hétig aludni is nehezen tudtam a fájdalomtól és közel három hónapig szinte fél kézzel kellett meglennem. A szervezetem mellett az addigi életem is teljesen felborult. Hazaköltöztem az anyukámhoz, ő ápolt és természetesen nagyon aggódott értem. Duplán szokatlan helyzet volt, hiszen 16 éves korom óta egyedül éltem és magamról gondoskodtam, e mellett pedig nem tudtam ott lenni a csapatommal. Az UVSE-vel indult az új szezon, ahol fontos szerepet szántak nekem. Nagyon nehéz volt. Viszont így, hogy fél évig mondhatni nem voltam vízilabdázó, volt időm gondolkodni, megismerni saját magam és ez magabiztossá tett.

A rehabilitációt fel lehet ilyenkor fogni úgy, mint egy pihenőt a nehéz szezonok után, amikor van idő kikapcsolódni, vagy csak a visszatérés lebegett a szeme előtt?

Persze nekem is megfordult a fejemben, hogy lesz időm szórakozni, szerveztem volna a programokat (nevet), de egyáltalán nem így volt. Nagy fájdalmaim voltak, a gyógyulásra fókuszáltam, nem használtam a közösségi médiát sem, leiratkoztam az Instagramról. Ezekben a hónapokban gyógytornára jártam, a pszichológusommal beszéltem, otthon próbáltam elfoglalni magam és foglalkoztam azokkal a dolgokkal, a tanulással, a tervezéssel, amire a szezonok alatti rohanásban nem volt időm.

Március közepén az OB I. listavezetője, a Ferencváros ellen tért vissza. Olyan volt, amilyennek elképzelte?

Talán az volt a legnehezebb, amikor újra elkezdtem edzeni. Több hónapon keresztül egyedül úsztam, hamarább mentem az edzésre, később végeztem, futottam, egyedül voltam a konditeremben, hiszen plusz munkát kellett végeznem. Sokkal egyszerűbb, mikor csapattal csinálok végig egy kemény alapozást. Remek volt, amikor újra csatlakozhattam a társaimhoz. Ezek után az idei szezon talán legerősebb riválisa ellen tértem vissza. Az orvosok még nem javasolták, hogy sokat legyek centerben, hiszen ott a legkeményebb a csata a vízben, de kiestek a játékosaink ezen a poszton, úgyhogy be kellett mennem. Éreztem, hogy még nem százszázalékos a vállam. Az edzőm, Benczur Márton is úgy döntött, hogy a következő, Dunaújváros elleni mérkőzésen pihenek, hogy az Eurokupa-döntők előtt ne terheljen túl.

Az említett finálé első meccsén otthon kikaptak 9:8-ra, de a Ferencváros otthonában fordítani tudtak és 13:9-re nyertek, ezzel elhódították az Eurokupát.

A vereség ellenére is azt gondolom, hogy szépen, jól játszottunk hazai pályán is. Végig partiban voltunk és a Fradi ellen benne van egy ilyen vereség. A visszavágó sem volt könnyű, és nem gondolom, hogy ez után mindig négy góllal fogjuk őket legyőzni. Sokan alábecsültek minket és bebizonyítottuk, hogy jók vagyunk, hogy mi vagyunk az UVSE. Nagyon sok múlott az edzőnkön, aki ki tudja hozni belőlünk a maximumot, és azon, hogy csapatként küzdöttünk, mindig más tudott egy-egy bravúros megoldással segíteni. Csodás érzés volt, annyira hiányzott ez az elmúlt hónapokban.

Ezek után azonnal jött a válogatott edzőtábor. Számított rá, hogy Bíró Attila azonnal behívja?

Nem is tudom elmondani, mennyire jó volt újra találkozni az ottani játékosokkal. Teljesen más a viszony azokkal, akikkel már megjártál egy vb-t vagy egy olimpiát. Nagyon örültem annak is, hogy újra együtt dolgozhattam az edzőimmel. A szövetségi kapitány folyamatosan tartotta velem a kapcsolatot a sérülésem alatt is, és akkor is házi feladatokat kaptam tőle, amikor nem voltam a keretben. Vártak vissza és ez mentálisan nagyon sokat segített. Nagyon jó érzés volt, hogy újra magamra vehettem a magyar sapkát. Szeretném bebizonyítani, hogy nemcsak edzésen, hanem tétmeccsen is számíthatnak rám. Ezt ki kell érdemelni és ezért mindent meg fogok tenni. Az a célom, hogy jobb legyek, mint egy évvel ezelőtt.