Rossi: „Ez nem a Real, nem is a Barcelona”

Ha valaki arra számított, hogy az aranyosmaróti győzelem után feldobott DAC lemossa a pályáról az utolsó helyezettet, tévedett. Mert bár a dunaszerdahelyieknek volt öt óriási ziccerük, a senicaiak pedig a második félidőben már csak és kizárólag védekeztek, a sárga-kékek helyzetei rendre kimaradtak, és érett az újabb gól nélküli döntetlen.

A DAC-tól nem lehet elvitatni, hogy nagy akarással játszott, és ez végül meg is hozta a hőn áhított győztes gólt, de a szurkolók nem ezt várták kedvenceiktől, a meccs közben többször felhangzott az „Ébresztő!”, majd később a „Kurvagyenge!”, s végül a füttyszó.

A sárga-kékek dicséretére váljék, hogy nem adták fel, az utolsó húsz perc hazai rohamait pedig már nem bírhatták ki a képességeik határán játszó vendégek: Kalmár szabadrúgása után Divkovic remek fejese még mellé ment, de négy perccel a meccs vége előtt jött Davis jól helyezett szabadrúgása, és tombolhatott a közönség – 1:0.

„Davis nagyon jól találta el a labdát, és a sorfal sajnos szétugrott…” – sajnálkozott František Plach, a Senica kapusa, aki többször bravúrral védett, de végül lógó orral távozott.

Erik Pačinda szokásához híven nem kertelt, amikor a mérkőzést értékelte: „Az első félidőben kevés helyzetünk volt, az edző fel is emelte a hangját a szünetben. Úgy tűnik, mintha kicsit problémánk lenne a tabella alsó felében tanyázó csapatok ellen. De az is igaz, hogy a játékvezetők nem adtak meg egy tiszta tizenegyest a javunkra.”

Emiatt volt dühös Marco Rossi is, akin a győzelem ellenére is látszott az óriási feszültség. „Olyan ember vagyok, aki mindig egyenesen elmondja, amit gondol. Azt gondolom, hogy a szurkolóknak nem kellene mérkőzés közben fütyülniük, főleg egy ilyen fiatal csapat esetében. A füttyszóval teljesen elveszik az önbizalmukat. A meccs után fütyüljenek, ha nem tetszett, amit látták, szidják az edzőt is nyugodtan, de mérkőzés közben ne tegyék még idegesebbé a játékosokat” – mondta az olasz vezetőedző.

A legutóbbi hazai meccsén a DAC gól nélküli döntetlent játszott a Prešovval, és most is a levegőben lógott ez az eredmény. A kérdésre, tényleg gondja van-e csapatának a védekező felfogásban futballozó ellenfelek ellen, Rossi így válaszolt: „Mi nem vagyunk a Real Madrid, sem a Barcelona. Nem fogunk 5:0-ra és 6:0-ra nyerni mindenki ellen. Nem egyszerű gólt rúgni olyan csapatok ellen, akik behúzódnak a saját kapujuk elé, és csak védekeznek. De most is öt ziccerünk volt, plusz egy jogos tizenegyest nem adtak meg a javunkra. Az eperjesiek ellen les címén érvénytelenítették egy teljesen szabályos gólunkat! Ha valaki show-t vár tőlünk, akkor lehet, hogy nem én vagyok a megfelelő ember a kispadon. Soha nem ígértem show-t, de azt megígértem, hogy a csapatom mindig a megfelelő hozzáállással, nagy akarással fog futballozni!”

Ladislav Hudec, a Senica szimpatikus vezetőedzője, aki két fordulóval ezelőtt vette át a reménytelenül utolsó helyezett erdőhátiak irányítását, ekkor odahajolt Marco Rossihoz, és súgva elmagyarázta neki: az angol promise (megígérni) szó helyes kiejtése nem „promájsz”, ahogy Rossi mondta, hanem „promisz”. Rossi pedig mosolyogva köszönte meg a tanácsot.

Lassan talán az idegessége is elpárolgott, hiszen csapata sorozatban második bajnokiját nyerte meg, a negyedik helyen áll a tabellán, és csak három pont a lemaradása az éllovasoktól.