„Rettentően motivált vagyok”

Ján Ďurica április óta csak a lelátóról vagy a tévén keresztül követhette a szlovák labdarúgó-válogatott meccseit. A tapasztalt hátvéd lágyéksérülése miatt hagyott ki öt hónapot, meg is műtötték. Már az előző Eb-selejtezőkör alkalmával is két napot töltött a csapattal, most pedig immár teljes értékű játékosként érkezett meg a nemzeti együttes szenci gyülekezőjére.

Hogy érzi magát ismét a csapattársak között?

Örülök neki, hogy az egészségi állapotom megengedi, hogy ismét itt legyek a válogatottban, és részese lehetek a kvalifikáció fináléjának. Remélem, már pénteken megtesszük az utolsó lépést, és kijutunk az Európa-bajnokságra.

Klubcsapatában, a Lokomotiv Moszkvában még nem lépett pályára a műtétje óta, de már ott ült a kispadon. A válogatottban is játékra kész?

Teljes erőbedobással, teljes terhelés alatt edzek. Természetesen még meg kell beszélnem a kapitánnyal, hogy milyen szerepet is szán nekem ezen a két találkozón. Szeretnék játszani, régóta nem voltam pályán, ezért rettentően motivált vagyok. Remélem, hogy ha lehetőséget kapok, akkor jó teljesítményt tudok nyújtani.

Öt hónapja nem játszott tétmeccset. Hogyan látja ezt a helyzetet?

Ha egy játékos nagy formában van, csökkenhet a motivációja. Nálam épp fordítva van. Hosszú ideje nem léptem pályára, de éppen ezért fűt a lelkesedés és az elszántság. Óriási bennem az akarás. Nyilván az edző dönt róla, hogy beállít-e, az alapján is, hogy hogyan fogok teljesíteni az edzéseken.

Ha a szlovákok legyőzik Fehéroroszországot, ott vannak az Európa-bajnokságon. Milyen meccsre számít Zsolnán?

Minden csak rajtunk múlik. Idáig is a magunk erejéből jutottunk el, mi dolgoztunk meg azért, hogy most ilyen közel vagyunk az Eb-részvételhez, és az egész ország futball-lázban ég, pénteken is telt ház előtt játszhatunk. A fehéroroszok ellen is nekünk kell megtennünk az utolsó lépést.

A rehabilitáció fázisában mi volt a legnehezebb?

Az, hogy olyan sokáig tartott. Az idő volt a legkeményebb ellenfelem. Ha valaki egész életében futballozik, akkor lelkileg megviseli egy sérülés. Tényleg nehéz volt, bevallhatom, öt hónap hosszú idő. Itt-ott még belenyilall a fájdalom a műtött izmomba, de ez azért van, mert komoly operáción estem át, és annak az izomnak idő kell. A családom végig mellettem állt, ez nagyon sokat jelentett.

Hogyan látja az esélyeit, hogy a sérülés után a klubcsapatában visszakerüljön a kezdőcsapatba?

Nehéz dolgom lesz, mert a csapatnak jól megy a játék, az edzőnek nincs miért változtatnia, és talán nem is lenne fair a többiekkel szemben. Kivárom az alkalmat, amikor lehetőséget kapok. Lehet, hogy egy hét lesz, lehet, hogy kettő, lehet, hogy egy hónap, de a lehetőség el fog jönni. Csak nyugodtnak kell lenni, keményen dolgozni.

Ha pénteken délelőtt Ján Kozák edző megkérdezi, vállalja-e a játékot, mit válaszol neki?

Persze, vállalom! Miért kellene félnem? De akkor sem történik semmi, ha nem fogok játszani, hálás vagyok érte, hogy itt lehetek ebben a kollektívában. Az edző dönt arról, kit küld pályára, és az edző mindig jól dönt, ő látja a legjobban, ki milyen állapotban van.

A fehérorosz válogatott arra a BATE Boriszovra épül, amely a Bajnokok Ligájában legyőzte az AS Romát. Mit vár az ellenféltől?

A BATE minden évben szép focit játszik, jó csapatuk van. Lehet, hogy nincs akkora költségvetésük, mint a topligás kluboknak, de rendszeresen európai kupákat játszanak, és nagyon összeszokottak. Ez a válogatottra is igaz. Szerintem nekünk erősebb csapatunk van, mint a fehéroroszoknak, de ezt a pályán kell megmutatnunk. Nem támaszkodhatunk arra, hogy az utolsó fordulóban a spanyolok majd megverik az ukránokat, nekünk saját magunknak kell kiharcolnunk a továbbjutást.

Ősszel a szlovák válogatott 3:1-re nyert Fehéroroszországban. Miben lesz más ez a mostani meccs?

Minden mérkőzésnek más tétje van, számunkra teljesen világos, miért játszunk. Az utolsó lépést a legnehezebb megtenni, de szerintem ez a csapat lelkileg már annyira erős, hogy meg fogja oldani a helyzetet.