Remek kűrök és néhány baki a Nepela-versenyen

BŐD TITANILLA

A dán Justus Strid például négy órán át várt a bécsi repülőtéren, mert az érte küldött autó a pozsonyi reptéren kötött ki. De hoppon maradtak azok a szurkolók is, akik csütörtök este a párosok rövidprogramja előtt elhitték a műsorközlőnek, hogy a jégfelújítás után egy óra múlva folytatódik a verseny – mert a szünet csak félórás lett, s mivel ebben a kategóriában csupán három kettős szerepelt, mire a nézők visszajöttek, vége is lett az egésznek.

„Nagy kár, hogy csak ilyen kevesen vannak kint a csarnokban. Megszámoltuk, a női verseny alatt 37-en voltak, a párosokon pedig csak 13-an” – mondta lapunknak a kanadai (nem mellesleg világbajnoki 4. helyezett) Kaitlyn Weaver, Andrew Poje jégtáncospár férfitagjának édesanyja, aki 1968-ban hagyta el Csehszlovákiát. Andrew egyébként először járt édesanyja szülővárosában, s a pozsonyi közönség legalább egyharmadát a korábban sosem látott unokatestvérei, közeli s távoli rokonai tették ki.

A belépő a korábbi évekhez képest 400%-kal drágult – tavaly egy euró volt a napijegy, idén már öt. A mezőny erősségét tekintve ez sem sok – egy fanatikus japán hölgy az egyik nap egy véletlenül nyitva lévő ajtón ingyen is bejutott a csarnokba, de elgyalogolt a jegyszedőkig, mert igenis fizetni akart az élményért –, csakhogy a jegyárakkal a szervezők valószínűleg elriasztották azokat, akik csak úgy, különösebb fanatizmus nélkül, unaloműzésből jöttek volna ki a csarnokba. Nem mindenki japán turista, s egy négytagú szlovák család nem biztos, hogy szán 20 eurót a korcsolyára.

Hány versszak

az orosz himnusz?

S hogy minek rendeznek meg üres lelátók előtt mégis egy nemzetközi versenyt?

A világranglistapontok miatt. Igaz, a párosok rosszul jártak, mivel végül csak két ország három párja jelent meg Pozsonyban, ahhoz pedig, hogy egy viadal eredménye a világranglistára is beszámítson, legalább három ország öt indulója kell. Az orosz Martyuseva, Rogonov páros azért így is jelentős sikerként könyvelheti el, hogy legyőzte a tavalyi Eb-4. olasz Berton, Hotárek kettőst, illetve a szintén olasz Della Monica, Guarise duót. Örömüket bizonyára fokozta, hogy az eredményhirdetés során háromszor is meghallgathatták az orosz himnuszt – a harmadik „versszak” végére már nem is próbálták leplezni derültségüket. (A többi kategória díjkiosztói során pedig senki nem mert tapsolni a himnusz végén, hátha lesz ott is ráadás. De nem volt.)

A nők versenyét a brit Jenna McCorkell nyerte – hosszú pályafutása során most először végzett az első helyen egy nemzetközi megmérettetésen. „Már nagyon ideje volt” – jegyezte meg nagy mosollyal a brit korcsolyázó, aki kimagaslott a mezőnyből: az óvodások között végre egy felnőtt.

A második helyen a hazaiak reménysége, Monika Simančíková végzett, a harmadik a rövidprogram után csak a kilencedik helyen álló Eliška Březinová (Michal Březina testvére) lett.

Verner szétesett

a kűrben

A viadal egyik csúcspontja a Weaver, Poje jégtánckettős kűrje volt. A tavalyi szezonban is övék volt az egyik (ha nem a) legmegindítóbb szabadprogram, s most sem adták alább: az ember azt várta, mikor szállnak fel a jégről. Nem véletlenül nyerték a versenyt csaknem 35 pont előnnyel az olasz Alessandrini, Vaturi és a brit Aiken, Whidbourne pár előtt.

A férfiak mezőnyében Tomáš Verner volt a legnagyobb húzónév. A csehek 2008-as Európa-bajnoka azonban most is azt csinálta, amit a rajongói fórumokon már csak „Tomáš Verner-szindrómának” neveznek: vállalható rövidprogramot követően (2. helyen állt) teljesen szétesett a kűrben, amelyben csak három triplát ugrott… Végül így is harmadik lett, csaknem három ponttal megelőzve a kanadai Kevin Reynoldsot, aki hatodik volt a rövidprogram után, kűrjében viszont három négyfordulatossal próbálkozott, s egyet hibátlanul meg is ugrott.

A dobogó első és második fokára két japán korcsolyázó állhatott: a győztes Tacuki Macsida lett, a második helyen a címvédő Dajszuke Murakami végzett. A 22 éves Macsida Tűzmadara különösen emlékezetes volt, ám a japán mezőny nagyon erős, így kérdés, viszontláthatjuk-e világversenyen.

Ahogy az is kérdés, mikor lesz (lesz-e) Pozsonyban műkorcsolya-világverseny. Az idei Nepela-verseny résztvevői, korcsolyázók és szurkolók egybehangzóan állították, a stadion minden igénynek megfelelne, így most már csak abban kell bízni, hogy a szlovák szövetség – talán éppen Simančíková felfelé ívelő pályáját látva – megpályázza egy Eb vagy vb rendezési jogát.