Rangsoroló pontszámok

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Fokmérő a fociban? Mindent elárul? Csak egy szám, amely rangsorol? Alkalmat ad a minősítésre? És nagyságán múlik a csapat sorsa? Az edző jövője? Vagy csak egy máz, ami a külvilágnak árulkodik a pályán töltött kilencven percekről? Mindössze ez lenne a bajnoki pontok szerepe?

Semmi több? Akkor mit mondjanak azok, akik egyet se kaparintottak meg, pedig ugyanannyiszor indultak harcba a győzelemért, mint a sokpontos listavezető? Csupa csalódás a fociéletük? Lehangoló a semmivel szembesülni? És hetekig, hónapokig ebben a tudatban élni, így telelni? Hogyan lehet innen felkapaszkodni? Eltüntetni azt a fránya nullát?

És mit éreznek, akiknek a vártnál kevesebb pontjuk van a táblázaton? Nekik jól jött a téli pihenő? Rendezhetik soraikat? Erősíthetnek? Jobban felkészülhetnek, mint a nyári néhány hetes szünet alatt? A többieknél, a középmezőnyben ez annyira nem is fontos? Az élen járóknál meg teljesen fölösleges? Nekik elég az elégedettségbe burkolózni?

Vagy ez nem lényeges? Valami egészen más mozgatja a csapatokat, klubokat? Magát a játékot? És az őszi heti fellépések után is foglalkoztatja az embereket? De még mennyire? Magukban hordozzák sokáig? Felejthetetlen élmények? Egy nagy tarisznyába bújtatottak, amelyek akkor adnak életjelt magukról, ha más is ugyanazt tapasztalva felkiált? Örömében? Bánatában? Tehetetlenségében? Olyankor együtt érzünk a másikkal? Vagy mit teszünk?

Meghallgatta már valaha azok véleményét, akik nincsenek a fociban, vagy nagy ívben elkerülik ezt a világot?

Megéri, mert találó szavakat szoktak mondani. És szemrebbenés nélkül pontot tesznek a mondat végére. A bajnoki pontok meg végképp nem érdeklik őket.