Pep Guardiola vagy a pénz repíti a csúcs felé a Manchester Cityt?

A katalán maestro nincs könnyű helyzetben, hiszen ha bajnokságot nyer a csapattal, akkor sem történik semmi extra, egyszerűen csak teljesíti a kötelességét egy tejben-vajban fürdő csapatnál. Ha viszont nem sikerül a PL-győzelem, akkor tovább erősödik azoknak a tábora, akik szerint Messinek köszönhet mindent, hiszen nézzük csak meg: Münchenben összességében megbukott, és lám-lám, Angliában sem képes megváltani a világot.  Pep Guardiola a világ kevés stílusedzőinek egyike, vagyis bármerre is járjon a világban, alapvetően ugyanazokra az elvekre építi csapatát. Viszont egy olyan klub esetében, amely alapvetően más elvek és körülmények között épült, távolról sincs könnyű dolga. De mit is jelent a Guardiola-iskola? Nyomás alá helyezni a labdát Mielőtt a Barcelona 2011-ben pályára lépett volna a Wembleyben a Manchester United ellen a BL-döntőben, Sir Alex Ferguson arra emlékeztetett, hogy a katalán csapat „lenyűgöző módon helyezte nyomás alá a labdás embert” a 2009-es római döntőben, ugyanakkor fogadkozott, hogy ezúttal másképp lesz. Nem lett, sőt a különbség még látványosabb volt a két csapat között.  Pep Guardiola alapelve azóta sem változott: ha csapata elveszíti a labdát, azonnal nyomás alá kell helyezni az ellenfelet, mert a másik csapat, játékos akkor a legsebezhetőbb, mikor még nem állt át a labda nélküli játékról a labdabirtoklásra.  A hét másodperces szabály A csúcsra járatott Guardiola-csa­patnak hét másodperce van, hogy visszaszerezze az elveszített labdát. Ha ez nem sikerül, illetve az ellenfél kijátssza a letámadást, akkor a csapat visszazár a saját térfelére, és tízemberes falat húz a kapu elé. Ekkor a csapat legelső embere (általában Gabriel Jesus) és a középső védők között maximum 25–30 méter lehet a távolság. Egy ilyen szorosan záró lánc ellen a legkisebb pontatlanság, a legapróbb technikai hiba is elég az ellenféltől, hogy elveszítse a labdát. Ha felállt a fal, akkor a letámadás egy új szabálya lép életbe. Ilyenkor már nem érvényes a hét másodperces szabály, a csapat türelmesen vár a pillanatra. Ez akkor jön el, ha az ellenfél egy játékosa rosszul vesz át egy labdát – ilyenkor le kell vennie a tekintetét a pályáról, csökken a térlátása és -érzékelése, és a legközelebb álló játékosok már rá is vetik magukat. A másik pillanat, amit Guardiola csapatainak meg kell ragadni, akkor jön el, ha a labdás játékos a saját kapuja felé fordul. Ezzel a mozdulattal leszűkíti a lehetőségeit, hiszen nem tud előre passzolni, csak ha Guardiola csapata időt ad neki, hogy újra megforduljon. De nem ez a helyzet: a csapat azonnal nyomás alá helyezi a játékost, akinek így hátrafelé kell passzolnia, ezzel pedig területet nyernek a védekezésben.  A 3+1-es szabály  Ha az ellenfél mégis elég közel tud kerülni a kapuhoz, akkor a csapat beveti az olasz módszert – Pep Guardiola játékos-pályafutása végén nem véletlenül ment a Serie A-ba légiósnak, hanem éppen azért, hogy taktikai érzéke még magasabb szintre fejlődjön.  A 3+1-es szabálynak az a lényege, hogy a védősor négy játékosa közül egy megpróbálja fizikai eszközökkel (ütközés, becsúszás) szerelni a lövőhelyzetbe kerülő ellenfelet, míg a másik há-rom védő 2-3 méteres távolságban védelmi gyűrűt alakít ki a letá­madó társuk mögött. Ezzel egyrészt lezárják a passzsávokat, másrészt biztosítanak arra az esetre, ha a támadó egy csellel megverné a társukat.  Labdabirtoklás A labdabirtoklásból kettős előny származik. Az első és legnyilvánvalóbb, hogy amíg nálad van a labda, addig az ellenfél biztosan nem tud gólt szerezni. Ez elsősorban azoknak a csapatoknak kedvez, melyek tele vannak kisebb termetű, fizikálisan gyengébb, de technikailag magasan képzett játéksokkal. Másodsorban, amíg Guardiola csapatánál van a labda, addig az ellenfél arra kényszerül, hogy mentálisan és fizikálisan is fárasztó rohangálással üldözze azt. Ám mire sikerül megszereznie, addig a folyamatban annyira kimerül, hogy sokszor nem is tud mit kezdeni vele, és a könyörtelen visszatámadás ellen szinte azonnal el is veszíti. Ördögi kör.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"291927","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Pep Guardiola mindenhol ugyanazt követeli meg csapataitól","typeof":"foaf:Image","width":"265"}}]] A labdabirtoklás olyan fontos Gu­ardiolának, hogy az egyik első angliai konfliktusát is ez váltotta ki, mikor a lábbal kevésbé képzett, de a klub egyik szimbólumának számító Joe Hartot kitette a csapatból, majd végül el is adta a kapust a City. Emiatt került a klubhoz először Claudio Bravo, aki szintén nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hogy aztán 2017 nyarán a City drasztikus megoldást válasszon: a klub bejelentette a Benficától érkező Ederson Santana de Moraes szerződtetését. A 23 éves brazil kapus hat évre írt alá. A Benfica közlése szerint a brazil légiósért 40 millió eurót (34,9 millió fontot) fizetett az angol klub, amivel Ederson lett a világ második (?) legdrágább kapusigazolása – Gianluigi Buffonért 2001-ben 53 millió  eurót fizetett a Juventus, igaz, ez akkoriban 32,6 millió fontot jelentett, így technikailag a City több pénzt fize­tett az árfolyamváltozás miatt. Az egy másodperces szabály Nincs egy más csapat sem, amely radikálisan hasonlítana Pep Guar­diola elveihez. Ez erősség, de egyfajta gyengeség is egyben: a katalán menedzser nehezen tud új játékosokat beépíteni a csapatába, hiszen mindent a nulláról kell kezdeni az érkezőkkel.  Ez korábban megfigyelhető volt még a Barcelonánál is: Thierry Hen­ry, Zlatan Ibrahimovic, de még a spanyol David Villa is nehezen találta meg a helyét, és sokszor került a kispadra, hogy a játékot figyelve még jobban megérthesse a feladatát. Mert aki nem érti, mi a teendője minden szituációban, az elveszett.  Ezt a jelenséget nevezte Joan Oliver, a Barcelona korábbi ügyvezető igazgatója az egy másodperces szabálynak. Egy játékos átlagosan nagyjából 50 másodpercet birtokolja a labdát a mérkőzésen, ami azt jelenti, hogy alkalmanként nincs több ideje egy másodpercnél, hogy eldöntse, mit tegyen. Az a játékos, aki ennyi idő alatt nem tud döntést hozni, nem tudja olvasni saját csapata játékát és taktikáját, az kikerül a kezdőből. Ezért lassú mindig a folyamat, ami alatt Pep Guardiola új csapatot tud építeni, és ezért tartott egy évig, mire a Manchester City felnőtt az elvárt szintre. Vagy mégsem? Money, money, money „Sokkal jobb csapatnak tűntek, mint bárki, akivel idén játszottunk” – nyilatkozta Mark Hughes, a Stoke menedzsere, miután csapata alapos verést kapott a Citytől (7–2). Mondta ezt úgy, hogy a Stoke már játszott a Manchester Uniteddel, az Arsenallal és a Chelsea-vel is, és csak Antonio Conte csapatától szenvedett vereséget.  A ManCity 32 rúgott gólnál jár a bajnokságban kilenc forduló alatt, ilyen teljesítményt korábban csak az Everton tudott bemutatni – az 1894/1895-ös szezonban. Tényleg a nyári bevásárláson múlna mindez, mely során Benjamin Mendy, Kyle Walker, Danilo, Ederson és Bernardo Silva érkezett a klubhoz? Mendy csak három meccset játszott végig, mielőtt súlyosan megsérült volna. Danilo szintén csak háromszor volt kezdő, Bernardo Silva kétszer. Igazából csak két igazolás került be stabil kezdőként a tavalyi csapatba: a kapus Ederson, akinek ráadásul nincs túl sok dolga, kilenc meccsén 13 védést kellett bemutatnia, vagyis maradt zászlóvivőnek Kyle Walker.  Tényleg egy szélső védőn múlna a Manchester City idei menetelése? Aligha.  Hegedűs Henrik