Patrik Le Giang: Focistának lenni teljes állású munka és életstílus

„Vietnámi édesapám tanulni jött Szlovákiába, amikor megismerkedett a Füleken tanárnőként dolgozó édesanyámmal. Én még kiskoromban tanultam meg magyarul, mivel a füleki diákcsapatban a legtöbb srác magyar volt. Szerettem volna a többiekhez alkalmazkodni, és mivel kapus voltam, kiemelten fontos volt számomra, hogy kommunikálni tudjak a többiekkel. Szó sincs arról, hogy muszáj volt megtanulnom a nyelvet, egyszerűen természetesen rám ragadtˮ – részletezi a magyar nyelvhez való viszonyát Le Giang. Mindezt szlovákul teszi, ugyanis elmondása szerint bár ma is mindent megért magyarul, de nem gyakorolja aktívan a nyelvet.

Inkább a nehezebb úton
Érdekesség, hogy a vietnámi labdarúgó-válogatott már évekkel ezelőtt szerette volna őt a nemzeti csapat kapujában tudni. „Eddig összesen kétszer jártam Vietnámban, tinédzserkoromban találkoztam először a nagyszüleimmel. A vietnámi válogatott korábban mindent elkövetett, hogy a bátyámmal, Emillel együtt őket válasszuk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy meseszerű feltételeket kínáltak, életem végéig be lennék biztosítva, ha elfogadom az ajánlatot. Ekkor viszont már szlovák válogatott voltam utánpótlásszinten, amire nagyon büszke voltam. Hittem a képességeimben, hogy magasabb korosztályokban is szlovák válogatott lehetek, így a vietnámi lehetőség számomra nem igazán volt opció sohasem. Minden tiszteletem az ázsiai futballé, de az európai más szinten jár.ˮ 

A hálóőr jelenleg 28 éves, és továbbra is az a legnagyobb álma, hogy magára ölthesse a szlovák címeres mezt. Egyelőre még nem volt kerettag, és Martin Dúbravka, Marek Rodák, Dominik Greif és Dušan Kuciak személyében most is nagy a konkurencia. „Nem mondtam le róla, hogy egyszer még szlovák válogatott leszek. Ha így lenne, már Vietnám kapuját őrizném, ez a lehetőség ugyanis még ma is él. De én Szlovákiában születtem, ez az ország az otthonom, Szlovákiát szeretném képviselniˮ – indokolja a döntést a kapus.
Fülekről Zsolnára

Le Giang 16 évesen távozott Fülekről a zsolnai akadémiára, ahová állítása szerint a bátyjának köszönhetően került. „Bátyám, Emil a Nürnbergből érkezett Zsolnára, őt akkor egy rendkívül tehetséges focistának tartották. Amikor elétették a szerződését, kérdezgetni kezdték az öccséről, azaz rólam, és amikor megtudták hogy kapus vagyok, próbajátékra hívtak. A zsolnai ificsapatba ugyanis véletlenül épp kapust kerestek akkor. Tudtam, hogy ez egy fontos pont lehet a karrieremben, és mindent megtettem, hogy megragadjam a lehetőséget. Számomra felfoghatatlan volt, hogy egy füleki fiú az ország legjobb akadémiájára kerülhetˮ – emlékezett vissza a Zsolnára igazolásra.

Le Giangnak csak egy évre volt szüksége, hogy bekerüljön a zsolnai nagycsapat keretébe. Pavel Hapal, az MŠK akkori vezetőedzője lehetőséget adott neki, hogy az akkor éppen Bajnokok Ligája-főtáblás csapattal edzhessen a mindössze 18 éves hálóőr. „Ebben az időszakban minden megváltozott. Csak arra koncentráltam, hogy profi sportolóként a legtöbbet nyújtsam, mert ekkor már tudtam, hogy a futballból akarok élni. Figyelni kezdtem az étrendemre, a tanulmányaimat is komolyan vettem, és közben rádöbbentem, hogy mekkora ajándék az embernek, ha azt csinálhatja, amit szeret.ˮ

Le Giang a zsolnai B csapatban védett, emellett volt egy egyéves kitérőn Nagymihályban, de az MŠK felnőttcsapatában nem kapott elég lehetőséget a bizonyításra. Bár válogatottszinten már 18 évesen az U21-es csapat kapujába állhatott, de 2016-ban, csaknem kilenc, Zsolnán eltöltött év után úgy döntött, a több játéklehetőség reményében klubot vált. „A futball és az anyagiak szempontjából is remek feltételeket biztosított a zsolnai csapat, de én védeni akartam, fel akartam építeni magam.ˮ

Csehországi kalandok
A kapus ekkor a Sparta Praha farmcsapatához, a cseh másodosztályú Vlašimhoz került. „Tudtam, hogy ez a döntés egy katapult lehet a cseh első osztályhoz, de az első évem Vlašimban nem volt túl sikeres. Fél évig egyáltalán nem védtem, mert túl későn, csak a szezonrajt után igazoltam oda. Ennek ellenére 2017 nyarán egy első osztályú csapat, a Karviná keresett meg, ahol a korábbi zsolnai kapusedzőm is dolgozott. Akkor épp sérült volt a kisujjam, de inkább idő előtt levetettem a rögzítőt róla, mert féltem, hogy ha meglátják, eszükben sem lesz leigazolni engem. Háromnapos próbajátékra hívtak, de már az első nap után úgy döntöttek, kellek nekik és egy évre kölcsönvettek. Második számú kapusként számoltak velem, de ez akkor nem zavart, mert így egy lépésre kerültem attól, hogy bemutatkozhassak a cseh élvonalban.ˮ

A Karviná első számú kapusa akkor épp a Slaviából volt kölcsönben a csapatnál, így anyaegyesülete ellen nem védhetett a bajnokságban. Le Giang így megkapta a lehetőséget a prágai sztárcsapat ellen, és bár a Karviná vereséget szenvedett, őt választották a meccs emberének, majd az azt követő hetekben teljesítményének köszönhetően gyorsan első számú kapussá vált. Nagy meglepetésére azonban a Karviná nem érvényesítette a vásárlási opciót szezon végén, így vissza kellett térnie a Vlašimhoz. 

Út a Bohemianshoz
Újabb év következett a cseh másodosztályban: a Vlašimnál azt hitték, játszi könnyedséggel eladják majd az élvonalbeli tapasztalatot szerzett ígéretes hálóőrt, de elszámolták magukat, nem tudtak megegyezni senkivel. Le Giang így újabb fél évet a klubnál töltött, majd fél évet a szintén másodosztályú Prostejovnál volt kölcsönben.

2019 nyarán újra egy élvonalbeli csapat kereste meg, a prágai Bohemians igazolta le őt. „Azóta mondhatni rendszeresen védek, és egy kapusnak ez a legfontosabb (Le Giang az idei szezonban 29 forduló alatt 24-szer védte a prágai csapat kapuját – a szerk.). A Bohemians nagyszerű klub, jól érzem magam itt, de abban is hiszek, hogy feljebb léphetek még egy szintet, például egy cseh élcsapathoz. Az álmom a Bundesliga, a német kapusiskola színvonala egyszerűen lenyűgöző.ˮ

 
Nem a sztereotípiákra
Le Giang nem egy tucatfutballista, sőt, feltett szándékában áll rácáfolni a labdarúgókról kialakult sztereotípiákra.

„Él egy kép az emberekben a labdarúgókról, miszerint drága autókkal járnak, edzenek egyet és aztán lazulnak. Ennek épp az ellenkezőjét állítom: focistának lenni teljes állású munka és életstílus. Sosem a pénzt tartottam szem előtt – úgy talán el sem hagytam volna Zsolnát. Sokat adott nekem mindegyik klub, amelyben eddig szerepeltem, és a tapasztalatokat mindig viszem magammal, és a mindennapi életben kamatoztatom. Volt olyan időszaka a karrieremnek, amikor kilenc hónap alatt háromszor operáltak meg és kétszer is a szemembe mondták, hogy többé nem védhetek, de jól ismerem a testemet és tudom, mire vagyok képes.ˮ

A kapus végül hozzátette: a karrierje végén ő is úgy szeretne a tükörbe nézni, hogy minden tőle telhetőt megtett, nem bliccelt el soha semmit. Egy biztos: amíg érzi magában az erőt, biztosan a futballpályán marad.