Partizánból válogatott futballista

BŐD TITANILLA

Hogyan lett a művész-világbajnokságra utazó csapat tagja?

Már régebbtől járok focizni a Mufuzával, amelyet színészek, énekesek alkotnak sportolókkal kiegészülve. Több mint két évre nyúlik vissza a kapcsolatunk, s mivel a közelmúltban főszerepet játszottam a Szlovák nemzeti felkelésről szóló tévésorozat egyik részében, megkaptam a hivatalos színészi státuszt, így a világbajnokságon is ott lehettem a művészválogatott tagjaként.

Milyen volt a vb hangulata?

Minden olyan volt, mint egy igazi világbajnokságon. Számomra az volt a legfontosabb, hogy jöhessen velem a családom, s ebbe bele is egyeztek. Feleségem, Dominika volt a fizioterapeutánk, egész éjjel velem foglalkozott, kisfiam, Krisztián pedig az egész csapat kabalája lett. Igazán jó kirándulás, hatalmas élmény volt.

Hol voltak elszállásolva?

Az egykori olimpiai faluban, ami 1979-ben épült, és 18 ezer fő fér el itt. A befogadóképességét tekintve a világ legnagyobb hoteljében, a négy épületből álló Izmailovóban laktunk, a mi szobánk a 27. emeleten volt. Minden igazán csúcs volt, fantasztikus ellátásban volt részünk.

S magáról a világbajnokságról milyen benyomásai voltak?

Kicsit csalódott voltam, mert több válogatott nem tartotta be a szabályokat, csaltak. Az előírások szerint nem lenne szabad aktív profi futballistának szerepelni a művészválogatottban, hiszen az a lényeg, hogy focizzunk egy jót, jól érezzük magunkat, aztán megigyunk egy sört. Én mondjuk nem iszom sört, de most ittam egyet. De egyesek túlságosan komolyan vették az egészet, a románok és a brazilok kihoztak 8–9 aktív futballistát. Egyébként a szabályok értelmében a csapatban pályára léphet két egykori focista. Nálunk Vladimír Kinder, Róbert Semeník és Rastislav Michalík volt a keret tagja, de egyszerre mindig csak ketten voltak a pályán.

A mérkőzések színvonalát hogyan értékeli?

Meg lehetett nézni őket, némelyik találkozó kifejezetten szép, élvezetes focit hozott.

Kik voltak a szlovák válogatott kulcsemberei?

Természetesen a három egykori focista. Mellettük még a kapusunk, Ivan Maliar teljesítményét kell kiemelnem. Már majdnem hatvanéves, de nagyszerűen védett, rengeteg lövést megfogott.

Gyors egymásutánban öt mérkőzést játszottak. Hogy bírták a sorozatterhelést?

Tíz nap alatt öt meccs még nekem sem volt könnyű, pedig én sportoló vagyok, a színészek pedig tényleg nem mozognak sokat ilyen intenzitással. Jöttek is a fáradtságból fakadó sérülések.

Ön azonban másfajta sérüléseket szenvedett.

Már a második meccsen az olaszok ellen az ellenfél egyik játékosa rálépett a lábfejemre, de olyan szerencsétlenül, hogy leszakadt a körmöm… Aztán pedig egy kisebb izomhúzódást az orvos jegelni akart, de olyan közelről fújta rá azt a spray-t, hogy teljesen leégette a bőrt a lábamról. Kegyetlenül nézett ki.

A Mufuza végül a hatodik helyen zárt, ön egy gólt rúgott, a törökök elleni, 6:2-re megnyert mérkőzésen.

A csapat nagyon jól szerepelt, szerintem szenzációs, hogy hatodikok lettünk. Csak egyszer kaptunk ki, a világbajnok románoktól, rögtön az első meccsen 5:3-ra. Az olaszokkal 2:2-s döntetlent játszottunk, Koreát 2:1-re, a törököket 6:2-re vertük. Az ötödik helyért játszott mérkőzésen 1:1-et játszottunk a németekkel, csak tizenegyesekkel vesztettünk 4:3-ra.

A meccsek mellett volt idejük másra is?

Természetesen megnéztük a várost, jártunk a Vörös téren. A szállodánk közelében volt egy gyönyörű park, körhintákkal, ezt Krisztián is nagyon élvezte. Az egyes válogatottaknak egy kultúrműsort is kellett készíteni, a mi programunk nagy sikert aratott, Krisztián is végig velünk volt a színpadon, táncolt, produkálta magát.

El tudja képzelni, hogy a sportolói pályafutása befejeztével színészként dolgozzon?

Sokan mondták már nekem, hogy lehetnék komikus, megvannak hozzá az adottságaim. A szlovák közszolgálati televízió sorozatának a forgatását is nagyon élveztem. Az a címe, hogy Az én felkelésem, és egy partizánt alakítok benne. Futni kellett, csúszni-mászni, a kezemet is szétvertem, tiszta vér voltam, szóval nem volt semmi. Szívesen kipróbálnám magam egy egész estés filmben is. De jelenleg a boksz az, ami kitölti az életem.