Pars 80 méter fölötti dobással aranyérmes

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A döntőben szinte ellenfele sem volt, sem Peking győztese, a szlovén Primoz Kozmus, sem az athéni bajnok Kodzsi Murofusi nem jutott nyolcvan méter fölé. A szombathelyi Dobó SE atlétája 80,59 méteres dobással lett olimpiai bajnok, s a hosszú nap végén a sajtó kérdéseire is szívesen felelgetett.

Nagyon magabiztosan szerezte meg a győzelmet, még a második leggyengébb dobásával is aranyérmes lett volna. Hogyan látta belülről a versenyt?

A második sorozatnál már látszott, hogy Kodzsi és Primoz nem fog 81 méter fölött dobni. Ez kicsit visszafogott a versenyzésben, de a harmadik sorozatban sikerült 80 méter fölé jutnom. Próbáltam utána úgy összerakni a mozgásomat, hogy meglegyen a 82 méter, de az olimpiai döntő nagyon nehéz verseny, az emberen van egyfajta nyomasztó teher. A 80,59-et már nem tudtam túllépni, de nem kell magyarázkodnom, hiszen olimpiai bajnok vagyok.

Két közjáték is megszakította a versenyt – a második dobására tizenöt percig kellett várnia, mert Kozmus kísérlete után a kalapács beleakadt a ketrec hálójába, és nem tudták onnan leszedni, aztán a csúszás miatt a 100 méteres síkfutás döntője is beékelődött az utolsó sorozat elé.

A második dobásról azért nem is akarok beszélni, mert az ilyen benne van a sportban. Az ember már felpörög a dobásra, és vissza kell ülnie, ettől szétesik a mozgás. Viszont a 100 méter döntője nagyon jó volt!

Az olimpia előtt megnyerte az Eb-t, a selejtező előtt kiderült, hogy egyik fő riválisa, a fehérorosz Tyihon nem indulhat, mivel nyolc évvel ezelőtti doppingmintájában tiltott szert találtak, a selejtezőből pedig a legjobb eredménnyel került a döntőbe. Nem nyomasztotta az esélyesség terhe?

Örülök neki, hogy ennek az olimpiai döntőnek úgy tudtam nekivágni, hogy ha összerakom a mozgást, akkor 82 fölött dobok, ha meg nem sül el olyan jól, akkor is összejön egy 80 méter fölötti eredmény. A korábbi versenyeimen ez nem így volt, sem fejben, sem technikailag nem voltam még olyan szinten, hogy biztosra vehessem, meglesz a nyolcvan.

Számított rá, hogy ilyen simán aranyérmes lesz?

Két versenyzővel számoltunk komolyan, az egyik Ivan Tyihon, a másik a lengyel Pawel Fajdek volt. Na most egyikük végül nem indult, míg a lengyel nem jutott tovább a selejtezőből. Egyébként nagyon rossz, hogy nem tudjuk, ki mire képes, mert sokan nem indulnak külföldi versenyeken. Ez hiányzik a sportágnak.

Már reggel érezte, hogy ez az ön napja lesz?

Tudtam, hogy felkészült vagyok, de sok múlik a többieken is, hogy mennyire tudnak motiválni. A tavalyi vb-n Kodzsi 81 méter fölött dobott, én is kénytelen voltam minden tartalékot mozgósítani magamban, hogy meg tudjam közelíteni. Oda is kerültem a közelébe, de megelőzni nem tudtam.

Az a vb-arany még hiányzik?

Hú, nagyon. Jövőre újra összecsapunk! De előfordulhat, hogy Kodzsi már nem lesz ott, mert nagyon szeretne bekerülni a nemzetközi szövetségbe, és ha megválasztják, nemigen lesz ideje a versenyzésre.

Mit gondol arról, hogy a kalapácsvetés nem szerepel a Gyémánt Ligában?

Sajnálom, hogy így alakult. A rendezők mindig kifogásokat keresnek, hogy nem jó a fű, meg bajok vannak a hálóval, pedig ezeket meg lehetne oldani. Az sem elhanyagolható, hogy mi a dobóviadalokon a Gyémánt Liga pénzdíjainak csak a húsz százalékát kapjuk. Valahol érthető, hogy a múltbéli botrányok miatt esett a kalapácsvetés népszerűsége, és az is igaz, hogy sokan szeretnek rejtőzködni, a világ legjobb tíz kalapácsvetőjéből talán csak én egyedül mennék el egy ilyen versenyre. Arra pedig nem kíváncsi senki, a közönség azt akarja látni, hogy legalább négy-öt ember összeméri az erejét.

A győzelmet a magyar zászlóval és Németh Pál, a néhai Dobópápa fényképével ünnepelte. Ezt már előre bekészítette?

Edzőmnél, Németh Zsoltnál mindig ott van Pali bácsi képe. Mindketten tudjuk jól, hogy az ő munkája van ebben a sikerben. Fia, Zsolt három éve vette át az edzői posztot a Dobó SE-ben, és ő is hozzá tudott rakni egy pluszt. De Pali bácsinak lehet köszönni mindent, ő nevelt fel. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem érhette meg, mert mindig nagyon vágyott rá, hogy legyen egy olimpiai érmes tanítványa. Igaz, ő abban a tudatban halt meg 2009-ben, hogy a pekingi olimpiai ezüst megvan, mivel a két fehéroroszt kizárták.

A Sportdöntőbíróság viszont eljárási hiba miatt a NOB által doppingvétség miatt eltiltott fehérorosz versenyzőknek adott igazat, ezért mégsem kapta meg a pekingi ezüstöt. Ez az arany elégtétel ezekért a huzavonákért is?

Igen. Sajnálom a pekingi esetet, de azt gondolom, amit a sors egy helyen elvesz, azt valahol máshol visszaadja.

Gécsek Tiborral miről beszélgetett olyan hosszan a tiszteletkör alatt?

Szombathelyen kivetítőn nézték a versenyemet, és kapcsolni akartak telefonon. Ez végül nem jött össze, de a Fő téren így is biztos nagy a buli.

A családja egyébként elkísérte Londonba?

Senki nincs itt, nem is szerettem volna, hogy kijöjjenek, mert nem mindig jó. Akkor jó, ha nem tudok róla, és meglepetésszerűen ér, hogy ők is ott ülnek a lelátón. De most nem voltak itt.

Mikor utazik haza?

Kilencedikére van jegyem, majd meglátjuk, milyen lesz a hangulat. Mindenképpen el akarok menni kézilabdameccsre, mert imádom, öcsém is azt űzi, és a barátnőm is kézilabdás. Feltétlenül megnézem a vízilabdásokat is, most már én is szeretném kicsit élvezni a hangulatot. (bt)