Összetartás a sikerhajóban

Eredményességében virágkorát éli a komáromi kajak-kenu. Nemzetközi porondon mindenképpen. Ebben az évben is egy olyan K4-est adott az országnak, amely a milánói kontinensviadalon ezren végigverte Európát, s ötszázon sem hiányzott sok a bravúrhoz, hajszállal lett második. Poznańban már nem adta meg magát a világ: ezren a hatodik, ötszázon a harmadik helyen zárt a komáromi legénység: Riszdorfer Richárd és Mihály, Vlček Erik és Juraj Bača.

Soós Tibor év végi mérlegvonásából sem maradhat ki a versenyidény két csúcseseményének összevetése. „Korábban már volt több válogatott kajak négyes, amelyben komáromiak lapátoltak. A legutóbbi mindegyik közül a legjobb. Egyszerű oknál fogva: hazai versenypályánkon a leggyorsabban teljesítette a távot. Az idei Eb előtt három másodpercet faragott le a 3:01,77 perces pályacsúcsból, majd két héttel a vb előtt 2:57,50-re módosította a legjobb eredményt. Ez óriási idő. Poznań előtt hatalmas derűlátás töltött el, s bíztam a győzelemben. Sajnos, a fiúk nem voltak teljesen egészségesek. Hogy milyen remek egység, azt az is bizonyítja, hogy ilyen körülmények között is a szombati hatodik hely után vasárnap feltornázták magukat a dobogóra. Tehát amikor nekünk nem megy, akkor vagyunk harmadikok és hatodikok.”

Edzői szemmel megítélve: mi tartja össze a fiúkat? „Mindnyájan junior világbajnokok, ami azt jelzi, hogy kiválóan felkészült versenyzőket kaptam Polhammer Laci edzőtársamtól. Szorgalmuk és tűrőképességük mind a négyüknek óriási. Tizenegytől tizennyolc éves korukig végigjártak egy olyan utat, amelyre lehet építeni. Rengeteget bírnak magas intenzitásban edzeni. Aránylag egyforma képességű kajakosokról van szó. Misi a legjobb, a többiek szinte azonos szinten mozognak. Egyelőre csak ők négyen képesek – természetesen egyes hajóban – egyenletes iramban lehajtani hazai pályánkon a 8x200 méteres edzésadagot. Több szlovákiai kajakos nem. Tanítványaim megértették, hogy a fájdalomtűrés vezet a sikerek felé. Hogy milyen sorrendben ülnek a hajóban, az is a szükséges kísérletezés eredménye. Úgy érzem, alkati adottságokban mindegyikük a helyére került. Szerencsés véletlen, hogy mindegyik posztra ideális testi felépítésű kajakos került. A fiúk hisznek bennem, soha nem kérdőjelezik meg az edzésmunkát. Nagyon fiatalok, egyéni teljesítőképességük még korántsem ért a csúcsra. S ez a jövőre nézve biztató.”

Riszdorfer Richárd a vezérevezős, ő diktálja a csapásszámot. „Bennünket a sors hozott össze, hisz mind a négyen egy városból vagyunk. Két K2-esből ültünk a négyesbe. Kipróbáltuk, és remekül ment. Mikor érzem, hogy hátulról nyomják a hajót, könnyebb a helyzetem. Egyébként is jól megvagyunk, mindegyikünk ugyanazért a célért hajt.”

Riszdorfer Mihály feladata a hajóban, hogy elkapja öccse csapásszámát, hogy aztán abban az iramban surranjon a kajak a vízen. „Sokszor van mit csinálnom, hogy átvegyem Ricsi mozgását. Kiválóan vezet bennünket. Egy célunk volt, s ez összekovácsolta az egységet. Mind a négyen másképpen gondolkodunk, másképpen kell hozzánk viszonyulni, nem problémamentes az együttlétünk, de van közös elképzelésünk, s azt mindegyikünk a saját módján próbálja megvalósítani. Belőlem azért nem lett vezérevezős, mert egy picit máshogy evezek, mint társaim: durva erőből és lassabban. Ricsi viszont magasabb csapásszámmal és gyorsan, dinamikusan. Ez kell a kajak négyeshez!”

Vlček Erik négyük közül a legmagasabb legény. „Ideális helyre ültettek. Én vagyok a harmadik. Más egységben voltam már negyedik is, nem tetszett nagyon, a másodikon picit jobban éreztem magam. Most a legjobban. A láthatatlan kapocs köztünk az összetartás, s az is előnyünkre szolgál, hogy klubtársakként együtt gyakorolhattunk.”

Juraj Bača lapátol leghátul. „Biztosan jó helyen voltam. Az erő és a kitartás híve vagyok, s ezekkel a tulajdonságokkal megfelelő besorolást kaptam. Mögöttem elég rosssz evezni. Utoljára Japánban ültem négyes kajakban elöl. Akkor juniorok voltunk, és a vb-n mindkét távon nyertünk. Bennünket a győzelmi vágy tartott össze, egyformán fűtött mindegyikünket.”

Meg is lett a gyümölcse.