Örül, hogy élvezi a bizalmat

Nagy fölénnyel újraválasztották František Laurinecet (jobbról) TASR-felvétel Mennyire volt biztos a sikerében? Mert nem titok, hároméves elnökösködése során nőtt az ellenzéke.

Ha olyan nagy lenne, ahogyan azt egyes újságok igyekeztek beállítani, akkor most a győztes szerepében nem én nyilatkoznék. Egyébként, amikor 1999 februárjában a rendkívüli kongresszuson megválasztottak, azt mondtam magamban, három esztendő túl kevés ahhoz, hogy valaki figyelemre méltó dolgokat produkáljon olyan sportágban, mint a futball. Ezért jelöltettem magam újra. És derűlátó voltam. Örülök, hogy továbbra is élvezem a mozgalom bizalmát.

Állítólag nagyon érzékenyen érintette Mikuláš Tarči főtitkár kandidálása.

Mit tagadjam, bántott, hogy közvetlen munkatársam, ha úgy tetszik, a jobb kezem, a beosztottam, akit én hoztam az apparátusba, ellenemben jelöltette magát. Ez majdnem világunikum. De úgy tűnik, nálunk minden lehetséges.

Mit gondol, miért tette?

Nehezen azonosítható lobbicsoport beszélte rá, azok, akiknek állandó szálka vagyok a szemében, akik a szlovák labdarúgás minden sikertelenségének tapsolnak. Ezekkel az emberekkel asztalhoz kell ülnünk, és tisztázni bizonyos dolgokat. A permanens és kiélezett konfrontáció senkinek sem használ. Legkevésbé a futballnak.

Mi lesz a főtitkár sorsa?

A végrehajtó bizottság legközelebbi ülésén javasolni fogom leváltását. Nehéz lenne tovább együtt dolgozni.

Van már kitippelt utód?

Jöjjenek a fiatalok. Olyanok, akik tettek valamit a sportágért, beszélik a világnyelveket. Itt van például Dušan Tittel. Nem vagyok híve annak, hogy pályázat útján keressük a jelöltet. Élvezem a küldöttek bizalmát, ezért úgy gondolom, nekem illik kiválasztani legközvetlenebb munkatársamat.

Más változást is tervez az apparátusban?

Három év alatt rájöttem, nem volt a legjobb a munkamegosztás. A jövőben nem fordulhat elő, hogy például egyedül készítsem a szövetség tevékenységéről szóló beszámolót.

A referátumban eléggé sok volt a dicsérő szó, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna..

Ezt nem mondom. De miért hallgassuk el a sikereket? Rendeztünk egy mindenki által kiválónak minősített U21-es Európa-bajnokságot, csapatunk a negyedik lett, megerősödött a pozíciónk a FIFA-ban és az UEFA-ban, beindítottunk több hazai mozgalmat...

A sok adminsztratív munka mellett a tevékenység minőségének a mércéje azonban a csapatok nemzetközi szereplése.

Sajnos, ezen a területen nem léptünk előre. Sem a válogatott, sem a klubcsapatok nem tudnak felmutatni valamire való eredményt. Talán majd most, Ladislav Jurkemik vezetésével.

A válogatott edzője kiválasztásának módja is sokakban visszatetszést keltett. Öt, hét, kilenc jelölt, titkolózás az utolsó pillanatig...

Nem a módszer a fontos, hanem az eredmény. A közvélemény és a sajtó is elfogadta jelöltünket, ami azt jelenti, jól döntöttünk. Majdnem mindenki megelégedésére.

Az olimpiai csapat kijelölésénél is jól döntöttek?

Nem. Rossz megoldást választottunk. Szigorúbban kellett volna eljárnunk azokkal a klubokkal szemben, amelyek ódzkodtak elengedni játékosaikat.

Akadt egy kellemetlen ügy is (hamisítás?), az UEFA-nak kellett felhívnia rá a figyelmet.

Igen, a szövetség nemzetközi osztálya igazgatónőjének az esete. Még semmi sem tisztázódott. Egy éve foglalkozik vele a bíróság. Különben a munkatársunkkal azonnal szerződést bontottunk.

Mit vár a négyéves időszaktól?

Profibb hozzáállásal folytatjuk a megkezdett munkát. Szakemberek kerültek a végrehajtó bizottság különböző posztjaira; a múltban ez nem volt minden esetben így, akik nem végezték rendesen a dolgukat, rendre kibújtak a felelősség alól. Ha baj akadt, nekem vagy Pavol Hozlár alelnöknek kellett vásárra vinnie a bőrét. Jobb együttműködést várok a klubokkal, a regionális szervekkel. Jelszónk továbbra is így hangzik: fogjunk össze a futballért. Az eredmények minősítik majd közös munkánkat.