Őri és Marsal is döntőzött

A fiatal sportolók július elején még az olaszországi Auronzóban versenyeztek a világbajnokságon, majd három héttel később már Montemor-O-Velhóban volt jelenésük, ahol a kontinens legjobbjaival mérték össze tudásukat. „Itt sokkal jobb körülmények fogadtak. A világbajnokságon nagyon nagy hullámok voltak, itt viszont gyönyörű volt a víz. Egy dolog volt, ami gondot jelentett, hogy jobbos szél fújt, én pedig balos vagyok. Mindig olyan pályát fogtam ki, ahol a legjobban fújt, de ez nem lehetett akadály – emlékezett vissza a junior kenu egyes 200 méteres távján az elődöntőig jutó Őri Laura. A fiatal versenyzőnek az 500 méteresen verseny jobban sikerült, az előfutamban 5., az elődöntőben az 1., míg a döntőben a 9. helyen zárt. – A 200 méteres futam sem volt rossz, de kevés még a tapasztalatom és sokkal-sokkal többet kell edzeni a rövidebb távra. Az 500 nagyon jó volt, meg is lepődtem magamon, hogy elsőnek értem be. Az az én napom volt. A döntőben is nagyon kemény jobbos szél volt, nagyot harcoltunk, de örülök a 9. helynek. Boldog vagyok, mert tudom, hogy mindent beleadtam és az utolsó porcikámmal is megküzdöttem érte” – válaszolta lapunknak Őri, akire a hazaérkezés után vár még a szlovák bajnokság, de elsősorban a pihenésre összpontosít, hiszen mind fizikálisan, mind mentálisan megterhelő volt számára az elmúlt időszak.

Az U23-as kenusok között már magyar színekben versenyzett a komáromi Koczkás Dávid, aki 200 méteren egyesben ezüstérmet nyert.

A juniorok kajak négyesében Marsal Máté a somorjai Lepi Mátéval, az érsekújvári Szabó Maximiliánnal és a pöstyéni Martin Bábikkal került egy hajóba a válógatóversenyek után, és a világbajnokságra már össze is állt a csapat, ott a 6. helyen végeztek. „Már a vb-n is kihoztuk magunkból a lehető legtöbbet, bár a döntőben talán a spanyolokat megcsíphettük volna, hogy ne azonos idővel, hanem előttük érjünk be, de így is elégedettek lehettünk. Utána edzőtáborba vonultunk, így minden nap együtt tudtunk készülni. Az edzők is kimondottan sokan foglalkoztak velünk, alaposan felkészítettek a versenyre. Az előfutam jól is sikerült, nem is lehetett volna annál jobbat menni. Jól rajtoltunk, jó tempót mentünk és a célba érkezés is jól sikerült. A döntőben sajnos nem sikerült ugyanúgy rajtolni, a tempóval próbáltuk behozni a többieket és ott úgy éreztem, nem is megyünk rosszul, haladtunk az élmezőnnyel, de a végén erős oldalszelet kaptunk, és már örültünk, hogy beérünk a célba, mert nagyon megdőltünk és lelassult a hajó – tekintett vissza az elmúlt egy hónap eseményeire a 15 éves kajakos, aki társaival a versenyeken kívül is jó kapcsolatot ápol. – Nagyon jól érzem magam a srácokkal, jó barátok vagyunk. Szerintem egy tökéletes négyest alkotunk. Tudunk még hová fejlődni, és az apró hibáinkat folyamatosan javítjuk. Most vár még ránk hétvégén a szlovák bajnokság, ahol 500-on és 200-on is együtt versenyzünk. Szeptember közepén pedig Lengyelországba, Poznańba utazunk, ahol az Olimpiai Reménységek Versenyén állunk rajthoz, a tervek szerint akkor is mindkét távon indulunk majd” – zárta beszélgetésünket Marsal.