Olimpiakosz és gyereksereg a lelátókon – ilyen volt a röplabdaidény Komáromban

Két bajnoki cím után érem nélkül zárta az élvonalbeli bajnokságot az UJS Rieker csapata, így adta magát az alapvető kérdés: mennyire tekinthető csalódásnak a negyedik hely?

„Nem vagyunk csalódottak. Semmi sem tart örökké, más sportágakban, más kluboknál is vannak jobb érák és kevésbé jók. Számunkra elég bonyolult volt ez az idény, hat távozó mellett nyolc új játékos érkezett a csapatba. Megérett a helyzet a fiatalításra, a jövőre való építkezésre – kezdte értékelését Ferencz László, majd kitért a szezon kulcspillanatára. – A Szlovák Kupa döntőjében 2:0-s vezetésünknél súlyosan megsérült első számú feladónk, Maroš Kasperkevič. Ha ez nincs, akkor szinte biztos, hogy megnyertük volna a kupát, és a bajnokságban is élesebbek lettünk volna.”

Utóbbi playoffjába alapszakasz-másodikként csak az elődöntőben kapcsolódtak be a komáromiak. Az eperjesiek azonban jobbnak bizonyultak (3:1), majd a Myjava is legyőzte a piros-fehéreket a bronzszériában (3:0).

„Ugyanakkor a kupaezüsttel, a Közép-európai Ligában 10 csapat konkurenciájában megszerzett 5. hellyel elfogadható eredményekkel zártuk a szezont. Bajnokként a BL-be is jelentkezhettünk volna, de a csarnokunk nem felel meg az ott megszabott komoly feltélteleknek, ezért a harmadik számú sorozatban, a Challenge-cupban indultunk. Miután kettős győzelemmel búcsúztattuk a Tiranát, az előző évhez hasonlóan ismét az Olimpiakosszal találkoztunk. Telt ház előtt, óriási hangulatban játszhattunk ellenük Komáromban, hatalmas élmény volt mindenkinek. A görög klub, amelynek költségvetése nagyjából 15-szöröse a miénknek, végül meg is nyerte a sorozatot. És ezeken a meccseken ott volt a csapatban négy saját nevelésű röplabdázónk is” – vázolta a történteket a klubelnök.

A fiatalok szerepeltetésének kérdése vissza-visszatérő téma, nem csak ebben a sportágban és nem csak Komáromban. Ferencz László szerint az utánpótlás-nevelésük messze kimagaslik szlovákiai összehasonlításban.

„Két I. ligás csapatot is indítottunk a mostani idényben, egy klasszikusat és egy U20-asat, így mindenki számára biztosítva volt a kellő játéklehetőség. Azt pedig szintén meg kell jegyezni, hogy még a második vonal csapataiban is van nemegy légiós a riválisoknál – sorolja a tényeket a klubelnök. – A kérdés másik oldala pedig az, hogy ha a klubvezetés kinevez egy edzőt és bizalmat szavaz neki, akkor ha mégis beleszólna a munkájába, az a vég kezdete lenne. Ha úgy látjuk, hogy nem az elképzelésünk szerint végzi a feladatai, akkor jogunk van őt elküldeni. Gabriel Chochoľak vezetőedzővel korrekten elköszöntünk egymástól a szezon végén. Úgy láttuk, hogy voltak hiányosságok, ezért mással folytatjuk.”

Konkrétan egy röplabdaberkekben jól ismert és elismert szakemberrel, Richard Vlkolinskývel, akivel hosszabb távra terveznek, és aki az utánpótlás-nevelés terén is kimagasló eredményeket ért el a múltban. Évekig dolgozott Kassán, háromszor volt bajnok a homonnaiakkal, legutóbb pedig Ostraván irányította a csapatot két évig.

A Duna-parti városban a tervek szerint az ideihez nagyon hasonló kerettel dolgozhat majd, még inkább helyzetbe hozva a fiatalokat. Az pedig, hogy ismét ott lesz-e a nemzetközi porondon a komáromi klub, a büdzsén áll vagy bukik.

„Nagyon jó lenne egy biztos anyagi háttér, hogy ne kelljen minden évad végén szinte a nulláról kezdeni az építkezést, az anyagiak hajszolását. Már csak azért sem, mert klubunk nem egyenlő az extraligás csapattal: juniorjaink például hatodikok lettek az ob-n, a nők pedig úgy végeztek a második helyen az I. ligában, hogy a győztes nagyszombatiak gyakran az extraligás röplabdázóikat szerepeltették a második vonalban is. A szezon egyik legnagyobb élménye pedig az volt, amikor az U20-as válogatott elleni, délelőtti bajnokin a környező iskolák 1000 gyereke szurkolt a lelátón, buzdítva a példaképeiket, Forró Balázst, Sánta Jánost, Százvai Ádámot és Pati-Nagy Simont” – tette hozzá Ferencz László.