Odalett a lépéselőny

Fehér Csaba (jobbról) és Ljungberg párharca Reuters-felvételEgyáltalán nem úgy alakult a Puskás Ferenc stadionban (a létesítmény névadója tegnap ünnepelte 76. születésnapját) rendezett találkozó (átépítés miatt csak 28 ezren láthatták a mérkőzést), ahogyan azt a magyarok szerették volna. Pedig az akarással és az igyekezettel ezúttal sem volt baj. Ez azonban kevésnek bizonyult a jól játszó svédekkel szemben. Kulcsfontosságú volt, hogy Lisztes egyenlítő góljára, két percen belül válaszoltak a svédek.

Érthetetlenül óvatosan kezdtek Dárdaiék. Talán, ha 0:0-nál Kenesei szabadrúgása a kapufa helyett a hálóban köt ki, lehet, hogy minden másképp alakul...

A vendégek hátvédjei remekül zártak, a kisebb sérüléssel pályára lépő Tököli szélmalomharcot vívott a túlerővel, kívülről úgy tűnt, önbizalomhiánnyal is küzd a Fradi csatára. Elgondolkoztató, hogy odahaza nem lett volna-e szerencsésebb a zalaegerszegi Keneseit is előretolni. Kimondottan hiányzott egy tankszerű támadó, aki felvehette volna a harcot a hórihorgas védőkkel. Elsősorban a Grazban légióskodó Szabics Imrére (négy gólt lőtt a svéd utánpótlás együttesnek) gondolunk. A Sturm fiatal futballistája már többször nehezményezte, hogy jó formája ellenére Gellei nem hívja meg a válogatottba...

A svédek középpályás sora felülmúlta a hazaiak hasonló alakzatát (bár Lőw és Lipcsei jó teljesítményt nyújtott, viszont Fehér, Lisztes, és Dárdai a szokottnál halványabb volt), mintaszerű gyors kontrákat vezettek, például Ljungberg, az Arsenal vendégmunkása három tiszta ziccert puskázott el. Elől pedig a visszatérő Henrik Larsson (a Celtic csatára a vb után lemondott a válogatottságról) és két gólt szerző Allbäck szinte minden megmozdulás veszélyesnek bizonyult. Alaposan megizzadt az Urbán, Dragóner, Juhár trió, amelynek tagjai gyakran nem álltak feladatuk magaslatán. Nem csoda, hiszen mindhárman a Borsodi Ligában szerepelnek, ahol nincsenek hozzászokva a nagy iramhoz. Király Gábor a kapuban ismét kitett magáért, de ő gólokat nem tud rúgni.

Dicséretes, hogy a mérkőzés után a magyar kapitány és védencei is kijelentették, nem adják fel, továbbra elszántan küzdenek majd a továbbjutásért, s igyekeznek Lettországban begyűjteni a most elvesztett három pontot.

Tehát most ismét négy csapat, a svéd, a lett, a magyar és lengyel pályázik a továbbjutást jelentő első, és a pótselejtezőt biztosító második helyért.

Nagyon régóta vár már a sikerre a magyar válogatott, hiszen utoljára a 1986-os világbajnokságon szerepelt, ami pedig az Eb-részvételt illeti, egészen 1972-ig kell visszalapoznunk...

VÉLEMÉNYEK

GELLEI IMRE, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: – Ahogy arra számítottunk, nagyon nehéz mérkőzés volt. Az első félidőben Kenesei szabadrúgása fordulópontot jelenthetett volna, de sajnos, nem lett belőle gól. Ellenfelünk a vezetés megszerzése után lélektani előnybe került, de játékosaim mindent megtettek az egyenlítésért, s ez végül sikerült is. A svédek egy nagy egyéni hiba után ismét betaláltak, s csapatomnak már nem volt ereje, hogy újabb gólt szerezzen. A játékosok mindent megtettek a győzelemért, s ezért is fájó ez a vereség. Köszönjük a közönségnek, hogy végig egy emberként buzdított minket.

LARS LAGERBACK, a svéd együttes edzője: – Az első játékrész olyan volt, ahogy elképzeltem. A magyarok eredményesen védekeztek, s nekünk nem jutott lehetőség a kibontakozásra. A szünet után aztán megváltozott a játék képe, felváltva forogtak veszélyben a kapuk, s a nagy rohanásból mi kerültünk ki győztesen. A kemény mérkőzésen úgy érzem, megérdemelten nyertünk. (MTI)