Nyílt levélben reagált a szlovák hokikapus, akit oroszos múltja miatt kiutáltak Csehországból

Az ellenem irányuló negatív médiakampány hatására szeretnék pár dolgot tisztázni és megcáfolni a legrosszabb hazugságokat. Elsősorban a családom és gyerekeim miatt teszem ezt, illetve mindenkiért, aki könnyen hasonló helyzetben találhatja magát. Először is szeretném érthetően és hangsúlyosan leszögezni, hogy elítélem az Ukrajna elleni háborút. Szintén hangsúlyozom, hogy soha egyetlen szóval vagy gesztussal sem támogattam az orosz rezsimet. Ez a színtiszta igazság, és aki mást állít, szándékosan akar manipulálni. Néhány korábbi interjúban természetesen beszéltem az oroszországi életemről, ahogy ezt megteszik cseh, szlovák, finn, svéd, kanadai hokisok százai is. Ez egy normális és minőségi színvonalú élet volt, amely a klubra és a családra fókuszált. Ezzel a világon minden jégkorongozó így van.
Ennek ellenére egy gyűlöletkampány áldozata lettem, amely során az emberek rajtam élték ki frusztrációjukat, és a közerkölcs hamis védelmezőiként az egyszerű hokisok életét és karrierjét teszik tönkre. Ha csak rólam szólna ez az egész, legyintenék. A viselkedésemmel mindig azt bizonyítottam, hogy tudok hokizni, hogy küzdök a csapatomért, a jégen és azon kívül is a legjobbamat nyújtom, és teszem mindezt a fair play szellemében.
Sajnos a támadások már nem csak a hokis közegből érnek engem, hanem az egész társadalomból. Ez az iskolapéldája annak, hogyan lehet tönkretenni egy ember karrierjét, és például megszüntetni a munkaszerződését úgy, hogy azt valójában semmilyen szinten nem szegte meg. Pusztán a médiában található feltételezések és rágalmazások alapján történt mindez. 35 évesen talán megbirkózom a szituációval, de nyilvánvaló, hogy az ilyesmi egy 20 éves játékosra másképp hatna.
Nem olyan rég még olyan korban éltünk, amikor az embereket kirúgták a véleményükért, és én nem akarok visszatérni abba a korba. 1989-ben a szüleim generációja harcolt a demokráciáért és a szólásszabadságért és a jogért, hogy egy szabadon választott országban dolgozhasson. Tisztelem mások véleményét és szeretném, ha ez fordítva is működne. Azok véleményét is tisztelem, akik mást gondolnak a KHL-ben szereplésről vagy egyéb oroszországi munkavállalásokról. Én személyesen is ismerek sok embert – orvost, tanárt, jogászt és vállalkozót, akik jelenleg is Oroszországban dolgoznak. Ők nincsenek meglincselve, mint mi, jégkorongozók, de nekem nem tetszene, ha például egy onnan hazatérő orvost kirúgnának a munkájából csak azért, mert Oroszországban dolgozott. Ugyanígy nem rúgunk ki embert a rassza, a vallása vagy a szexuális orientációja miatt. Ütközik az alapvető jogokkal.
Az én esetem a szokásosnál is abszurdabb, hiszen 2022-ben az önálló államnak számító Kazahsztánba, egy kazah klubba igazoltam, a kazah fővárosba, Asztanába. Természetesen a csapat a KHL-ben játszik, sok orosz csapat ellen. De ha ez elegendő a lincseléshez, akkor valami nincs rendben a világgal.
Kérem az újságírókat, szakértőket és a jégkorong neves személyiségeit, hogy gondolják meg, mit mondanak és írnak, mert szavaik nagy hatással bírnak. A szavakkal sokszor mélyebb sebet lehet ejteni, mint a fizikai erőszakkal. Használják a nyilvánosság erejét a pozitív üzenetek terjesztésére, ne pedig gyűlöletkeltésre, hazugságokra és rágalmazásra. Eredetileg egyáltalán nem akartam foglalkozni a médiával és a toxikus reakciókkal, de azután, hogy a kislányom sírva jött haza, meggondoltam magam és védekezni fogok – egyrészt ezzel a nyílt levéllel, másrészt jogi úton. A rossz, a hazugság és a rágalmazás ellen védekezni kell. Az esetlegesen nekem megítélt kártérítések összegét jótékony célokra ajánlom fel.”