Növekvő versenyszellem, új sportág nélkül

A tanévzáró küszöbén visszapillantunk a lassan tíz éve létező Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságára, pontosabban annak utolsó, kilencedik évfolyamára. Kérdéseimre Révész Ferenc ipolysági testnevelő tanár, a versenysorozat elindítója és napjainkig is szorgalmas szervezője-összehangolója válaszol.

Milyen változásokat hozott az egykor iskolájukban született bajnokság legutolsó felvonása?

Talán a legnagyobb az volt, hogy átálltunk az iskolaév hullámhosszára, és ősztől tavaszig tartott a versenysorozat. Rendszeresen tíz-tizenegy iskola képviselteti magát a volt nyugat-szlovákiai kerületből. Közép- és Kelet-Szlovákia is alighanem elküldené diákjait, de a pénzhiány visszatartja őket. Egy kis anyagi támogatás javítana a helyzeten, lenne miből fedezni az említett régiók alkalmanként meghívott iskoláinak utazási költségeit. Csáky miniszterelnök-helyettes úr megígérte, hogy segít, de a pénz még nem jutott el hozzánk. Azt tapasztaltam, hogy a bajnokság fokozatosan eredménycentrikussá kezd válni, mintha a növekvő versenyszellem háttérbe szorítaná mindazt, ami miatt elindítottuk a versenysorozatot. Pedig jómagam és testnevelő társaim, valamint a diákok a kapcsolatok ápolása, egymás jobb megismerése jegyében találkozgatunk, s ennek legfontosabb eszköze a sport, a bajnokság egy-egy tornája. Nyilvánvaló: eltérő felkészültségű diákok járnak mindegyik magyar gimibe. Ez attól is függ, hogy városonként milyen szinten űznek egy-egy sportágat, vannak-e nevelő egyesületek. Nálunk, Ipolyságon például csak azt sajátíthatja el a diák, amit az iskolában kap, s a versenyeken felmérhetjük, hol tartunk. Ehhez mérten örülünk sikereinknek.

Legutóbb hány sportágban és hol zajlottak a versenyek?

Négyre szűkült a sportágak száma. A kispályás foci – másodszor Érsekújvárott – és mindkét kosárlabdatorna volt a legszínvonalasabb. A lányok a somorjai, a fiúk a pozsonyi palánkok alatt találkoztak. Röplabdázni már hagyományosan Ipolyságra jár a mezőny, az atlétikai versenyeknek pedig az idén Komárom adott otthont.

Rendkívül közkedveltté vált a kosárlabda. A fiúk pozsonyi tornáján rekordrészvétel volt, tíz csapat indult. Ebben a sportágban már aligha lehetne együtt rendezni a lányok és a fiúk versenyét. Gyakorló testnevelőként is úgy látja, hogy az utóbbi évtizedben a kosárlabda a középiskolások kedvenc sportága lett?Igen. Nálunk ez így van, Ipolyságon is kedden és csütörtökön bejönnek a diákok kosarazni. A többi tanártársamtól is hallom, milyen közkedveltté vált ez a labdajáték.

Hanyatlásnak indult viszont a kézilabda. Tavaly és idén már kiszorult a gimibajnokságból. Ennek mi az oka?

Ha nincs elég érdeklődő, nem érdemes megrendezni. Testnevelő-ként tudom, hogy a kézilabdával csak az alapiskolák foglalkoznak, a középiskolában nem kötelező az oktatása, ha nincs hagyománya, kevés időt szentelnek neki. De ez se mindig garancia. Például Zselízen amíg volt egyesület, addig a gimi is profitált belőle. De mióta megszűnt, a suliban is leépült. Ugyanez történik az atlétikával is. Nagyon sajnálom, hogy megy lefelé, mert nem foglalkoznak a gyerekekkel, hallottam több tanártársamtól a minap a pedagógusok országos bajnokságán, ahol mindig véleményt is cserélünk. Csekély az érdeklődés, mert manapság nem menő dolog futni, izzadni, küzdeni önmagammal. A gimibajnokságban is három iskola szokott indulni meg néhány egyéni versenyző máshonnan.

Új sportágként számításba jött az úszás is. Ebből miért nem lett semmi?

Galánta önként vállalta fel a házigazda szerepét, ám teljes csapattal csak két iskola jelentkezett meg néhány egyéni versenyző. ĺgy nem volt nagy értelme megrendezni. Meglátjuk, a következő kiírás során már összejöhet.

Jövőre, azaz 2003-ban tíz éve lesz, hogy útjára indította a bajnokságot. A kerek évfordulónak lesz valamilyen nyoma a 2002/ 2003-as versenysorozatban?

Korai még konkrétumokról beszélni. Ötlet van elég, csak pénz kell hozzá. Mindenesetre szép ajándék lenne, ha mindegyik tornán részt vehetne egy-egy közép- vagy kelet-szlovákiai iskola. A várt támogatásból, erre is fordíthatnánk.