Az amerikai női labdarúgó-válogatott negyedszer lett világbajnok úgy, hogy közben a játékosok összehangolt támadást indítottak az egész világ ellen. Intézményesített nemi diszkrimináció miatt beperelték hazájuk szövetségét, a kirekesztés ellen felszólaló, másságát nyíltan vállaló világsztár, Megan Rapinoe az amerikai elnök Donald Trumppal is hajlandó vitába szállni. Egyik mondása („Melegek nélkül nem nyerhetsz világbajnokságot!”) pedig nem kérdés, hogy szállóigévé válik.
Negyedik alkalommal lett világbajnok, ráadásul megvédte a címét az Egyesült Államok női labdarúgó-válogatottja a bő egy hete véget ért tornán, az amerikaiak a lyoni döntőben 2–0-ra verték az Európa-bajnok Hollandiát. A címvédő az egész vébén nagyszerűen teljesített, a csoportot hibátlanul, 18–0-s gólkülönbséggel nyerte meg: Thaiföldet 13–0-ra, Chilét 3–0-ra, Svédországot 2–0-ra verte, aztán a nyolcaddöntőben Spanyolország, a negyeddöntőben Franciaország, az elődöntőben pedig Anglia ellen nyert egyaránt 2–1-re.
A sikerhez vezető út azonban nem volt ennyire egyszerű az amerikaiaknál, a női válogatott az emancipáció jegyében öntudatra ébredt, igazi Terminátorként nekiment saját szövetségének, majd fityiszt mutatva a kritikákra ismét bajnok lett.
A rekordnak számító negyedik aranyérem után a világsajtót bejárta a hír, hogy a női sikereket Richard Nixonnak köszönhetik az amerikaiak – volt, ahol hálálkodtak is az egykori amerikai elnöknek, amiért „összehozta” a világ legjobb női labdarúgó-válogatottját.
Nixon 1972 júniusában írta alá a közoktatási törvény IX. cikkelyét, amely kimondta, hogy az Egyesült Államok összes állami oktatási intézményében tilos a nemi alapú megkülönböztetés. Ezzel egyrészt a nők is nagyobb számban juthattak el az egyetemekre, ha már ott voltak, ugyanolyan jogokkal bírva bekapcsolódhattak az egyetemi sportéletbe. A labdarúgás térhódítása azonnal bekövetkezett, a sportág egyre népszerűvé vált az amerikai középiskolákban és egyetemeken, hiszen azáltal, hogy 11 játékosra volt szükség, tömegeket mozgatott meg. A sajtó úgy fogalmazott, ez a csapat lett a törvény legnagyobb a nyertese.
Ha valaki elnyeri az Aranycipőt és az Aranylabdát, mellesleg a döntőben gólt szerezve aranyéremre vezeti csapatát, akkor elmondható róla, kihozta magából a maximumot. Ezt a szerepet a vébén Megan Rapinoe, a Seattle Reign FC játékosa vállalta magára, aki 34 évesen, olimpiai és világbajnokként is vezéregyénisége volt az Egyesült Államok válogatottjának.
„Úgy érzem, olyan anya vagyok, aki minden kisgyerekére figyel, hogy sikeres legyen” – nyilatkozta a finálé előtt, és valóban gondos tyúkanyóként terelgette a társakat. Ha kellett, akkor pedig a csapat segítségére sietett: ugyan a Thaiföld elleni 13–0-s sikerből csak egy góllal vette ki a részét, az egyenes kiesésben az ő duplái döntötték el a spanyolok, majd a franciák elleni meccseket. Azzal pedig, hogy a döntőben is eredményesnek bizonyult, ő lett minden idők legidősebb játékosa, aki vb-fináléban betalált.
Összességében hat gólt szerzett és három gólpasszt adott, annyit, mint csapattársa, Alex Morgan, de miután kevesebb percet töltött a pályán, neki ítélték a gólkirálynak járó Aranycipőt. No meg a legértékesebb játékosnak járó Aranylabdát is.
„Ez egyszerű matematika” – magyarázta Eileen Narcotta-Welp, a Wisconsin Egyetem sporttudományi professzora a Business Insidernek. „Azzal, hogy a női labdarúgás teret nyert, az iskolák könnyedén kiegyenlíthették a nemi megoszlást a sport terén. Az új törvény sok amerikai lányt a sportág felé terelt, a növekvő számok a tömeg mellett egyre több tehetség megjelenését is magukkal hozták. Minél többen játszották, annál nagyobb volt a verseny, és ez segítette a labdarúgók technikai és taktikai szintjének fejlődését is.”
A törvény hatályba lépése előtt, 1971-ben még csupán 700 lány futballozott az amerikai középiskolában, ez a szám 2014-re 376 ezerre nőtt. Az igazán nagy ugrást a sportág első világbajnoksága hozta meg: 1991-ben az amerikai női válogatott aranyérmet szerzett Kínában, és a szakértők ezt az Egyesült Államok női sportjában az egyik csúcspontként tartják számon.
És a diadalmenet azóta is tart, a csapat az eddigi nyolc világbajnokságon mindig a dobogón végzett, a mérleg négy arany (1991, 1999, 2015, 2019), egy ezüst (2011) és három bronz (1995, 2003, 2007). Az olimpiákon 1996 óta négyszer lett a legjobb (1996, 2004, 2008, 2012), egyszer ezüstérmet nyert (2000), ezért érthető is, miért okozott óriási csalódást a három évvel ezelőtti, riói 5. hely.
A góllövőlista élcsoportja:
1. Megan Rapinoe (Egyesült Államok) 6 gól
2. Alex Morgan (Egyesült Államok) 6 gól
3. Ellen White (Anglia) 6 gól
A világbajnokság legjobb játékosa (Aranylabda):
1. Megan Rapinoe (Egyesült Államok)
2. Lucy Bronze (Anglia), Rose Lavelle (Egyesült Államok)
A világbajnokság legjobb kapusa (Aranykesztyű):
Sari van Veenendaal (Hollandia)
A világbajnokság legjobb fiatal játékosa:
Giulia Gwinn (Németország)
A világbajnokság fair play díjasa:
Franciaország
Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy a játékosok egyre többet hallatták a hangjukat, és a demokráciára és egyenjogúságra oly’ büszke országban kikérték maguknak, hogy kevesebb pénzt keressenek, mint a labdarúgásban kevésbé sikeres férfi honfitársaik.
Megan Rapinoe személyében ráadásul egy karakteres, erős nő állt a mozgalom élére, aki már januárban kijelentette, hogy a világbajnoki győzelem után magasról tesz a szokásokra, és nem megy el a Fehér Házba, nem üdvözli Donald Trumpot.
„Nagyok az elvárásaink, de azt gondolom, ez arra sarkall bennünket, hogy kihozzuk a legjobbat magunkból. Arra számítunk, hogy megnyerjük az összes mérkőzést, és él bennünk az az érzés, hogy ha tíz perccel a lefújás előtt még az ellenfél vezet 2–0-ra, mi akkor is higgyünk abban, hogy győzni fogunk. Ez mélyen belénk van kódolva” – nyilatkozta. Igaz, Trump viszontválaszában sem volt köszönet, az elnök annyit mondott, előbb nyerni kell, utána dumálni – ez pláne felpaprikázta a csapatot. Aztán jött a március, amikor a nemzetközi nőnap alkalmából a válogatott 28 játékosa nem akármilyen meglepetéssel rukkolt elő: együttesen fellépve beperelték az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetségét, hangoztatva, hogy a férfiválogatott játékosaihoz képest kevesebbet fizet nekik, egyenlőtlen játékfeltételeket biztosít, és nem reklámozza olyan mértékben a futballistákat, mint a férfiakat. Azzal példálóztak, hogy egy barátságos mérkőzés megnyerése esetén a nők legfeljebb 99 000 dollárt keresnek, míg a férfiak 263 ezret, márpedig ez „intézményesített nemi diszkrimináció”.
Mindezt úgy, hogy a sportágban a világ legjobbjának számítanak, az erősebb nem képviselői pedig csak egy vb-bronzot tudnak felmutatni – azt is még 1930-ból...
A New York Times egyik jegyzete kiemelte, hogy természetesen megvannak az okai a különbségnek, hiszen „a világ a férfiak sportjával többet foglalkozik, olyan nyereséges vállalkozásként tekint rá, amelybe érdemes befektetni. És a rendszert a férfiak hozták létre.”
Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy amíg napjainkban a sportolók 40 százaléka nő, addig a médiatortának mindössze egy négyszázalékos szeletét kapják meg. 2000 óta az egyetlen női sportoló, aki az év sportolója lehetett a Sports Illustratednél, Serena Williams volt. Hosszú évek óta ő az egyetlen nő a világ 100 legjobban fizetett sportolóinak a listáján. Amikor a szombati, wimbledoni döntőt követően feltették neki a kérdést, mikor jön el az idő, amikor csak a teniszre koncentrál és befejezi egy egyenlőségért folytatott harcot, annyit felelt: „Az a nap csak akkor jön el, amikor már a síromban fekszem.”
Serena komoly segítséget kapott, Rapinoe ugyanis nem fogja vissza magát, így amikor a vb-győzelmet követően a CNN vendége volt, továbbra is Trumpnak címezte az üzenetét. „Az elnök kirekeszt engem, és a hozzám hasonlóakat, kirekeszti a színes bőrűeket és olyan amerikaiakat is, akik lehet, hogy rá szavaztak. Le kellene számolni a Make America Great Again-szlogennel is, mert ez azokra az időkre vonatkozik, amikor csak kevesen érezték jól magukat az Egyesült Államokban” – mondta. Az amerikai Public Policy Polling közvélemény-kutató intézet friss kutatása szerint jelenleg Rapinoe nyerésre áll: ha indulna egy mostani elnökválasztáson, akkor 17 százaléknyi bizonytalan ember mellett 42 százalék rá szavazna és csupán 41 százalék választaná Trumpot.
Rapinoe szerint több szeretet és kevesebb gyűlölet, több hallgatás és kevesebb beszéd kell, így válhat ez a világ jobb hellyé. „Igazi csapat vagyunk, rózsaszín és lila a hajunk, van tetoválásunk. Vannak nálunk fehérek és feketék, heteroszexuálisok és homoszexuálisok” – mondta, majd hozzátette: „Melegek nélkül nem nyerhetsz világbajnokságot. Ilyenre még sosem volt példa a sportágban.”
A jelenlegi 24-ről 32 csapatosra növelné a női labdarúgó-világbajnokság mezőnyét Gianni Infantino, a nemzetközi szövetség (FIFA) elnöke. A svájci-olasz sportvezető sajtótájékoztatóján kiemelte: gyors döntésre van szükség a FIFA-tól, ha a 2023-as tornát már a bővített létszámmal kívánják megrendezni. Hozzátette, ebben az esetben akár a többrendezős megoldás is elfogadható lenne számára. Infantino emellett minden idők legjobb női vb-jének nevezte a Franciaországban zajlott tornát, de terveiről is beszélt.
„Mielőbb szeretnék látni egy női klubvilágbajnokságot is, akár már jövőre, vagy az azt követő esztendőben” – szögezte le. Mint mondta, akár évről évre összegyűlhetnének a női klubfutball legremekebb csapatai.
Hangsúlyozta, a FIFA a következő négyéves ciklusban 1 milliárd dollárra növeli a női labdarúgásra fordítandó költségvetési összeget.
Hogy azért a tornáról is ejtsünk néhány szót: az Egyesült Államok és Hollandia mögött Svédország lett a bronzérmes, miután a helyosztón 2–1-re verte Angliát.
A hollandok egy külön történetet is megérnének, hiszen tíz év alatt szinte a semmiből váltak a világ egyik legjobbjává. A Holland Labdarúgó-szövetség a 2000-es évek elején kezdett jelentős beruházásokba, 2007-ben létrehozta a női Eredivisie-t, a válogatott az első, 2009-es Eb-részvétele alkalmával bronzérmes lett, két éve pedig meg is nyerte az Európa-bajnokságot. Az első világbajnoki részvétel négy éve egy 13. helyet hozott, így a mostani ezüst hatalmas ugrásnak számít.
„Csalódott csapatok csatája” – szokták mondani a világversenyek bronzmérkőzéseinek résztvevőire, s ez a megállapítás Anglia és Svédország összecsapására is érvényes volt, ugyanis mindkét oldalon nagy volt az elkeseredettség az Egyesült Államokkal, illetve a Hollandiával szemben elveszített elődöntő után.
A bronzmeccset a svédek kezdték sokkal jobban, az angol védelem alaposan megérezte az amerikaiak ellen kiállított Chelsea-védő, Millie Bright hiányát. A svédek a 11. percben Alex Greenwood hibáját kihasználva Kosovare Asllani góljával szerezték meg a vezetést, majd a félidő derekához érve, a 22. percben Sofia Jakobsson duplázta meg az olimpiai ezüstérmes előnyét.
Az angol női válogatott világbajnoki mérkőzésen soha korábban nem került ilyen hamar kétgólos hátrányba. Svédország elkényelmesedett a 2–0-s előnye birtokában, és az angolok a 31. percben Francesca Kirby révén szépítettek. Majd két perccel később ismét betaláltak, ám a góllövőlista társéllovasa, Ellen White találatát a VAR segítségével kezezés miatt érvénytelenítették.
A svéd játékosok a hajrára már teljesen elkészültek az erejükkel, de megóvták kapujukat az újabb góltól, így 1991 és 2011 után a harmadik bronzmeccsüket is megnyerték. Anglia a négy évvel ezelőtti világbajnoksággal ellentétben ezúttal érem nélkül utazott haza, és története során először veszített el egymást követő két világbajnoki mérkőzést. Szövetségi kapitánya, Phil Neville pedig nemcsak játékosként volt nyeretlen Svédország ellen, hanem egyelőre edzőként is az maradt…
A francia álom beteljesülése is elmaradt, a házigazda a nyolcaddöntőben hosszabbításban legyőzte Brazíliát, de a legjobb nyolc között kikapott az Egyesült Államoktól, így se érmet nem nyert, se az olimpiára nem szerzett kvalifikációt.
A világbajnokság négy újonca közül a Dél-afrikai Köztársaság, Skócia, Jamaica és Chile is szerzett gólt, nyerni azonban csak a dél-amerikaiaknak sikerült: Thaiföld ellen 2–0-ra. Néhány játékosnak ez a torna lehetett a hattyúdal, a brazil trió, Marta, Formiga és Cristiane, a kanadai Christine Sinclair, a norvég Ingrid Hjelmseth, illetve Carli Lloyd, Megan Rapinoe és Ali Krieger nem valószínű, hogy játszik a 2023-as világbajnokságon. Hogy a helyszín hol lesz, az majd 2020. március 20-án derül ki.
Kulcsár Katalin játékvezető szerint a használata nem volt zökkenőmentes, de a megítélése összességében pozitív volt a videóbírós rendszernek a női labdarúgó-világbajnokságon. „A játékvezetők számára a videóbíró bevezetése jelentette a legnagyobb kihívást, mivel csupán fél évünk volt felkészülni a használatára és élesben nem gyakorolhattunk bajnokságokban” – nyilatkozta az M1-nek a magyar bíró, aki három mérkőzést vezetett, további kettőn pedig negyedik játékvezetőként dolgozott.
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.