Nincs ideje keseregni

Az igazság az, hogy győzelmet vártunk magunktól, mint szinte mindenki. Az utóbbi idők eredménytelensége miatt a csapattal szemben most amúgy is nagy az elvárás, de, sajnos, nem sikerült maradéktalanul megfelelnünk annak. Korán kaptuk a gólt, és futni kellett az eredmény után, a belga csapat játékosai alaposan felszívták magukat, rengeteget futottak, igyekeztek sok mozgással kiegyenlíteni esetleges technikai hátrányukat.

A mérkőzést követően a portugál honlapok külön kiemelték a nevét, mint a csapat egyik legjobbját. Ön hogyan érzi, elégedett lehet a teljesítményével?

Valóban nem ment rosszul, volt néhány veszélyes megmozdulásom, bár önmagában ezzel természetesen nem lehetek elégedett. Végig a pályán voltam, ami talán azt bizonyítja, hogy az edzőnek is tetszett a játékom. Sajnos, nem sikerült előnyhöz jutni idegenben, ennek az egyik oka a hazaiak kapusa volt, aki remekül védett.

Most már folyamatosan kezdő a Benficában, sikerült a beilleszkedés?

Maradéktalanul, talán nem véletlen, hogy az utolsó meccseken már rendre a kezdőcsapat tagja voltam. Azonban most tényleg nagy a nyomás a csapaton, nagy az eredménykényszer, ráadásul a nézők nem szeretik az üresjáratokat.

Talán már értesült róla, hogy a Ferencváros két csatára, Gera Zoltán és Tököli Attila is sérülést szenvedett a szerdai kupamecs-csükön, felépülésük akár több hetet is igénybe vehet?

Ha a válogatottra akar célozni, akkor csak azt tudom mondani, hogy semmiképpen nem örülök neki, hogy két „riválisom” is lesérült. A csapatba kerülésért meg kell küzdeni, aztán majd a szövetségi kapitány eldönti, hogy kinek ad bizalmat. Úgy gondolom, az, hogy a Benficában kezdő vagyok, gólokat is rúgtam, inkább mellettem szól, mint az, hogy két társam kidőlt a sorból.

Ha már válogatott: túltette magát a lettek elleni kudarcon?

Nehezen, de igen. Nincs időm keseregni, hiszen már azon a hétvégén feladat várt rám a portugál bajnokságban, ha csak emészti magát az ember, akkor nem tud továbblépni a történteken.