Neymar írhat történelmet Brazíliával az olimpián

Amíg a sportolók többségének a nyári olimpia a csúcsot jelenti, addig akadnak, akik inkább nyűgként élik meg mindezt. A teniszezők (és immáron a golfozók is) örülnek, hogy a Zika-vírusra való hivatkozással távol maradhatnak, hiszen ha Rio helyett profi versenyeken indulnak, akkor nem csupán pénzt kereshetnek, de világranglista-pontokat is kaphatnak. A futballban is specifikus a helyzet, hiszen még a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség sem támogatja az eseményt, legalábbis a torna nem szerepel a FIFA hivatalos, éves naptárában. Márpedig így a klubok magasról tehetnek a nemzeti érdekekre, és minden következmény nélkül visszatarthatják legjobbjaikat. „Nehéz felvenni az olimpiai tornát a FIFA programjába, mert az már eleve túlterhelt. Ráadásul a játékok akkor kezdődnek, amikor a nemzeti bajnokságok. Ezért a klubok ragaszkodnak játékosaikhoz, akiknek szembesülni kell a dilemmával: klubfoci vagy válogatott? És a döntésbe azt is bele kell kalkulálni, hogy utóbbi esetében elveszítik helyüket a kezdőcsapatban, nélkülük indul a bajnokság. Csak annyit tehetünk, hogy közvetítünk a felek között” – nyilatkozta Gianni Infantino, a FIFA elnöke az olimpiával kapcsolatban. A vb árnyékában Pedig 116 év alatt igazán lett volna esély arra, hogy a futball legitimációja elérjen az olimpiáig. Az elsőről még hiányzott a sportág (1896-ban nem terjedt el annyira, hogy komolyan számolni lehessen vele), de 1900-ban és 1904-ben is csupán három-három válogatott indult (Nagy-Britannia, majd Kanada lett az olimpiai bajnok), és a FIFA visszamenőleg sem ismerte el ezeket hivatalos tornának.1908-ban és 1912-ben a britek ismét nem találtak legyőzőre, majd a világháború utáni tornát a belgák saját maguknak rendezték, és három meccsen három győzelmet aratva az első helyen végeztek. 1924-ben, majd 1928-ban megjelentek az első dél-amerikai csapatok, mindkétszer Uruguay nyert, a FIFA vezetői pedig ráébredtek, hogy az amatőrizmus miatt az olimpia sohasem lehet a legjobb futballisták versenye. Ezt az elméletet annyira magukba szívták, hogy két generációval később sem tudtak rajta változtatni. De nem is akartak, hiszen Henri Delaunay javaslatára 1930-ban, Uruguayban megrendezték az első világbajnokságot, és a FIFA nem akart vetélytársat látni egy ilyen sorozat mellett. A futball ráadásul kimaradt az 1932-es Los Angeles-i olimpia programjából (a szervezők a sportág tengerentúli érdektelensége miatt inkább az amerikai futballt vették fel bemutató sportágként), majd 1936-ban ugyan visszatért, hogy aztán a második világháborút követően a kelet-európai szovjet blokk játszóterévé váljon. A szocialista sikerek színtere 1948 és 1980 között a 28 éremből 23-at ez a régió gyűjtött be, Magyarország három arannyal és egy-egy ezüsttel, illetve bronzzal gazdagodott. A legeredményesebb szövetségi kapitány Lakat Károly lett, aki két olimpián két aranyérmet szerzett, játékosként Novák Dezső volt a csúcs, ő három olimpián két aranyat és egy bronzot nyert. Kivételt csupán Svédország (arany 1948-ban, bronz 1952-ben), Dánia (ezüst 1960-ban, bronz 1948-ban) és Japán (bronz 1968-ban) érmei jelentettek.1984-ben a NOB úgy döntött, hogy profik is szerepelhetnek az olimpián, de a FIFA még mindig a világbajnokság védelmében úgy döntött, a legerősebb konföderációk, azaz Európa és Dél-Amerika csapatai csak olyan játékosokat küldhetnek, akik korábban nem játszottak a világbajnokságokon. Az olimpiai torna 1992-től vált hivatalosan U23-as eseménnyé, négy évvel később, Atlantában alakult ki a most is érvényben lévő rendszer, amely szerint mindegyik keretben lehet három túlkoros. Neymarban bíznak a brazilok Az idei, holnap kezdődő tornán 16 férfi- és 12 női csapat lép pályára. A férfiaknál a legnagyobb kérdés, hogy a hazaiak legnagyobb csillaga, Neymar elég lesz-e ahhoz, hogy a nemzet végre felérjen a csúcsra az olimpiákon is. Brazília még nem nyert aranyérmet, pedig négy éve is ott volt a döntőben, de végül kikapott Mexikótól. A szövetség még a Copa Américát is feláldozta ennek érdekében, tavasszal már óriási tárgyalásban állt a Barcelonával, amely hallani sem akart a klasszis kizsigereléséről, így választania kellett, hogy a Copára vagy az olimpiára kéri-e el. Utóbbit választotta. A brazil keret érdekessége, hogy mindössze négy Európában játszó légiós található benne: Neymar mellett Rafinha (Barcelona), Marquinhos (PSG) és Felipe Anderson (Lazio). De a túlkorosak között sincsen nagy durranás, csak Neymar: a 28 éves Weverton kapusról (Atletico Paranaense) nem sokat tudni, de a Leverkusen egykori középpályása, Renato Augusto (Beijing Guoan) sem az a sztár, akiért tömegével tódulnak ki a nézők a stadionokba. Argentin káosz Argentínában a három év alatt elbukott három döntő (egy vb, két Copa) kisebb forradalmat hozott. Nem elég, hogy Lionel Messi visszavonult a válogatottságtól, Ge­rardo Martíno szövetségi kapitány is lemondott, így az olimpiai csapatot az a Julio Olarticoechea vette át, aki 1986-ban világbajnoki címet szerzett játékosként, vezetőedzőként azonban eddig csak a női válogatottnál dolgozott – tavaly.Ugyan a közvélemény szerette volna, ha Messi és klasszistársai közül valakik odaférnek a keretbe, végül Paulo Dybalát és Mauro Icardit sem engedte el klubja, a West Ham középpályása, Manuel Lanzini pedig nem épült fel a térdsérüléséből. A csapatot ráadásul múlt csütörtökön kirabolták a mexikói Pueblában. A címvédő Mexikó keretétől sem kell hasra esni, egyetlen légiósként Erick Torres, a Houston Dynamo csatára került be. Az együttes korábban kilenc alkalommal futott neki az eseménynek, de csupán egyszer, a saját rendezésű 1968-as eseményen jutott el a legjobb négy közé, akkor végül a 4. helyen zárt. Négy éve aztán Londonban a négy gólig jutó Oribe Peralta vezetésével sikerült aranyérmet szerezni, és Raul Gutierrez szövetségi edző kabalából ismét csak beválogatta a Club América 32 éves csatárát. Alig jött össze a svéd keret Európát négy válogatott képviseli, a tavalyi, csehországi U21-es Eb négy elődöntőse. Az akkori győztes, Svédország is átkozhatja a FIFA tehetetlenségét: fél éve még úgy tűnt, az sem elképzelhetetlen, hogy Zlatan Ibrahimovicot rábírják a szereplésre, két hete viszont Hakan Ericson szövetségi edző még csupán 11 játékossal számolhatott. A Svéd Olimpiai Bizottság igazgatója, Peter Reinebo szerint nagy csalódás a klubok hozzáállása: „Tudtuk, hogy nem FIFA-rendezvény az olimpia, de ilyen ellenállásra senki sem számított. Nem csak mi küzdünk ilyen problémával, amit most látunk, az a sportág olimpiai létét is veszélyeztetheti.” Pedig az Eb-siker jelentőségét mutatja, hogy amíg Svédország az első nyolc olimpián hétszer is elindult, addig 1952 óta csupán kétszer kvalifikálta magát: 1992-ben (akkor a 7. lett) és most.A dánok edzője, Niels Frederiksen is bosszús volt, hiszen hiába volt szóbeli megállapodás, a kiszemeltjei közül végül nem engedték el a Bayern München korábbi középpályását, Pierre-Emile Höjbjerget (Southampton), de az Ajaxtól a nyáron távozó másik két válogatott középpályás, Lucas Andersen (Grasshoppers) és Viktor Fischer (Middlesbrough) sem kapott engedélyt. A keret két legismertebb játékosa így a tízszeres válogatott csatár, Lasse Vibe (Brentford), illetve a 13-szoros válogatott támadó, Yussuf Poulsen (RB Leipzig) lett. Kimaradtak az Eb-hősök A tavalyi U21-es Eb-döntős portugál keretből megmaradtak az olimpiára is, a friss Európa-bajnok csapatból azonban senki sem lesz ott, noha öten (Joao Mário, William Carvalho, Raphael Guer­reiro, Andre Gomes, Rafa Silva) is beférnének a koruk alapján. Rui Jorge nem számíthat a felnőtt­válogatottban remeklő, az Eb legjobb fiataljának választott Bayern-játékosra, Renato Sanchesre sem.A három túlkoros Sergio Oli­veira (Porto), Salvador Agra (CD Nacional) és Andre Martins (Sporting) lesz.Ugyan a németek szövetségi edzője, Horst Hrubesch márciusban még úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó túlkorost beválogatni a keretébe, mert igazságtalan lenne azokkal a játékosaival szemben, akik kiharcolták a riói részvételt, ha nem lehetnének ott az olimpián, mégis változtatott a véleményén. Egy kompromisszumra azonban hajlandó volt: a Bundesliga-csapatok és a szövetség abban állapodtak meg, hogy egy klub maximum két játékossal képviseltetheti magát az olimpiai válogatottban. A három túlkoros Sven Bender (Dortmund), Lars Bender (Leverkusen) és Nils Petersen (Freiburg) lett. Printz László