Németh Krisztián: A DAC olyan klub lett, ahova szívesen igazol az ember

A 31 éves támadó nagyon jó hangulatban volt, a lila felsőjével poénkodott, amely nem harmonizált sem az MTK-s múltjával, sem pedig a sárga-kékbeli jövőjével. 

A 2009-es egyiptomi U20-as vébén a magyar válogatott a 3. helyig menetelt. Mitől volt olyan jó az a csapat?
Ahogy fel lett építve az egész. Kezdve az U14-es korosztállyal, ahol Both Józsefnek volt egy elég jó elképzelése. Nagyon sok nemzetközi mérkőzést játszottunk, nagyon sokat utaztunk, és már az U17-től lehetett látni, hogy ez a csapat nemzetközi szinten ott van Európában a top 3-ban, az U20-as világbajnokságon pedig kiderült, hogy ez tényleg így van. Elég szép időszak volt az. Mégis megkaptam, hogy a felnőtt korosztályban nem értünk el nagy dolgokat. Erről aztán mindig jó beszélgetéseket tudok folytatni. Mert mihez képest? Nyilván nem lettünk világsztárok, de azért jó páran elértünk egy bizonyos szintet. Bemutatkoztunk a válogatottban nyolc-tízen. Jó páran játszottunk külföldi csapatokban. Azt szoktam mondani, hogy ha egy korosztályban nagyjából 2-3 játékos akad, aki felkerül a felnőttválogatottba, az egy jó arány, és ebből a korosztályból magasabb lett ez a szám. Én nem kudarcként gondolok erre a korosztályra, bár tudom, hogy sokan így tesznek, és hogy többet vártak a játékosoktól, de ott csapatként voltunk nagyon jók, és volt 1-2 játékos, aki vitte a korosztályt. De én nem kudarcként ítélem meg a karrierünket.

Az egyiptomi vb óta azonban nem volt olyan sikeres, kiugró eredmény az utánpótlás terén. Mit gondol, miért nem?
Kalmár Zsoltiék voltak világbajnokságon még azóta. Nem egyszerű felépíteni egy korosztályt és sikeresnek lenni. Ahogy előbb is mondtam, van 2-3 játékos, aki kiemelkedik egy ilyen korosztályból, és ha a többiek nem olyan szinten vannak, akkor nehéz eredményt elérni. Valószínűleg ezek lehetnek a problémák.

2007-ben leigazolta önt a Liverpool, amelynek második csapatában gólkirály lett. A felnőtteknél pedig játszott felkészülési mérkőzéseken, mégsem sikerült ott megvetnie a lábát. Mit gondol, mi hiányzott hozzá?
Sok minden. Valószínűleg még nem voltam arra készen, hogy bemutatkozzam egy olyan klubban, mint a Liverpool. Abban az időben nem olyan szinten volt, mint most, de akkor is BL-t nyertek, és közel voltak ahhoz, hogy bajnokságot nyerjenek. Szóval elég jó keretük volt. Nem tudtam megtenni azt a lépést, amit kellett volna. Sok minden közrejátszott ebben, sérülések, meg fejben én sem voltam még kész, és testileg sem, hogy azt a tempót fel tudjam venni. Főleg az elején, azért jöttek a sérülések is. Ennek ellenére nagyon sokat tanultam. Abszolút nem bánom, hogy oda kerültem, nagyon sok tapasztalatot szereztem, fejlődtem. Láttam, hogy a nagy játékosok hogyan készülnek a mérkőzésekre. Felemás tapasztalatokat szereztem. 

Akkor nem kudarcként élte meg azt a kalandot?
Nem, nem. Abszolút nem. Az egy dolog, hogy mehettem volna akkor Hollandiába, meg voltak más ajánlatai az MTK-nak értem, de azt meg már nem tudjuk meg, hogyan alakult volna akkor a karrierem, ha nem a Liverpoolt választom. 

Ezután viszont játszott Hollandiában, Görögországban, visszajött Magyarországra, majd az Egyesült Államokban is szerepelt. Vándormadár életet élt. 
Úgy néz ki, hogy ez engem már végigkísér. Azt szoktam mondogatni, hogy ha az embernek jól megy, akkor jönnek csapatok és szeretnék őt, ha pedig nem úgy megy, ahogy kellene, akkor meg az a probléma. A mai fociban nehéz hosszú távon tervezni. De mindegyik váltásomnak megvolt a miértje. Volt olyan helyzet, ahol lehettem volna kicsit türelmesebb. Liverpoolban például, amikor a felnőttkeretbe tartoztam, N’Gog játszott, nem volt csatáruk, lehet, hogy be tudtam volna mutatkozni, ha nem megyek az AEK-ba, és akkor más irányt vesz a karrierem. De ez már a múlt. 

Ezek közül az állomások közül melyik a legkedvesebb?
Az Egyesült Államokban a Kansas csapata. Ott lettem fejben, mentálisan teljes labdarúgó. A kansasi időszak mindig jó érzéssel tölt el.

A Kansas csapatában 72 meccsen 29 gól és 11 gólpassz a mérlege. Itt volt karrierjében a legeredményesebb. Ezek szerint feküdt önnek az MLS és a Kansas játékstílusa?
Szerintem igen. Nyilván nem egy egyszerű történet az MLS-ben játszani a sok utazás és az eltolódott időzónák miatt, nagyon sok mindenhez kell alkalmazkodni. Viszont Kansas városának van egy jó vibe-ja. A szurkolók, ahogy az egész klubot irányítják, minden adott, hogy a játékosok kihozzák magukból a maximumot. 

Ön szerint mitől ugrott meg az MLS ázsiója az elmúlt évek alatt?
Mikor odaigazoltam, megkaptam, hogy elmegyek egy levezető bajnokságba. De akkor már tudtam, hogy ez nem arról szól. Akkor még az emberek nem követték, nekem viszont elmagyarázták, hogy hol tart a liga, és hol fog tartani. Ez tudatos építkezés volt a részükről, nem kapkodták el, tudták, hogy először olyan neveket kell vinni a bajnokságba, amelyek csábítóan hangzanak. Most már 30 év fölött nagyon nagy játékosnak kell lenned, hogy leigazoljon egy MLS-csapat. A következő négy év terve is fel van vázolva a játékosoknak mindig, mind a tévés közvetítésből származó pénzek, mind a szponzori bevételek. Mindenki látja, hogy ez hova fog fejlődni. Ez nagyon komoly rendszer, amiről a játékosok is tájékoztatva vannak. Tipikus amerikai koncepció, minden nagyon precízen meg van tervezve, nincs elkapkodva. 

Mikor lépett önnel először kapcsolatba a DAC? Ha jól tudjuk, nem most volt az első alkalom, hogy megkereste önt a klub.
Folyamatosan beszélgettünk róla, de mivel mindig volt szerződésem, meg külföldben gondolkoztam, nem jött össze a váltás. Most, hogy úgy alakultak nekem is az ajánlataim, hogy egyikbe sem szívesen vágtam volna bele, Amerikába nem akartam visszamenni – pedig volt rá lehetőségem –, úgy gondoltam, hogy közelebb jövök, és ekkor jött a DAC ajánlata, amit nagy örömmel fogadtam el. Sikerült nagyon könnyen megegyeznünk a részletekben. 

Milyen más ajánlatai voltak még a DAC-on kívül?
Ilyenkor már nem szoktam és nem is szeretek ezekről beszélni.

Miért a DAC-ot választotta az ajánlatok közül?
A menyasszonyom idevalósi, már 13 éve vagyunk együtt, és járok Dunaszerdahelyre. Már az előző tulajdonos idejében képben voltam a klubbal kapcsolatban. Tudtam, hogy ha Világi Oszkár átveszi a klubot, komoly változások fognak jönni, láttam, hogy hova fejlődik a klub. A világ bármelyik pontján megállja a helyét ez az edzőközpont és a stadion, nem is beszélve a szurkolókról. Olyan klub épült, amelynek kérésére elég könnyű igent mondani.

A Poprad elleni 2:0-ás kupasiker alkalmával lépett először pályára a MOL Arénában. Milyen érzésekkel?
Nagyon jó volt pályára lépni, örülök, hogy így fogadtak a szurkolók (a becserélésekor óriási tapsot kapott Németh – a szerk. megj.). Szeretném ezt a jövőben gólokkal meghálálni. Jó volt debütálni győztes mérkőzésen, amit profin hozott le a csapat, és amivel bejutottunk a legjobb négybe.

Négy hónapot hagyott ki. Hogy megy a visszarázódás?
Jól. Az edzéseken próbáljuk ezt fokozatosan építeni és terhelni. Hál’Istennek eddig minden rendben van. Nyilván meccsekkel ez egyre jobb lesz. Én is kíváncsi vagyok, hogy mikor kerülök olyan állapotba, amilyet magamtól elvárok. 

Milyen célokkal érkezett Dunaszerdahelyre?
Nagyon jó lenne megnyerni a Szlovák Kupát. Úgy érzem, ennek van realitása. Reméljük, hogy sikerül eljutni legalább a döntőig, ott meg már bármi lehet. 

És egyénileg?
Szeretném minél hamarabb visszahozni a formámat. Megpróbálom minden meccsből kihozni a maximumot. Ezért is nehéz most mondani valami konkrétumot, mert inkább arra figyelek, hogy meccsről meccsre egyre jobb legyek, és hozzam azt, amit szeretnék, elvárok magamtól.