Nem vette félvállról a DAC a bősi kupameccset, öt gólig jutott

Jelen sorok írója azt hitte, szerdán már nem érheti nagyobb meglepetés annál, hogy Bősre menet egy utánfutóval felszerelt Audi százhússzal megelőzi őt. Aztán amikor a Parkerdei Stadionban kezébe került a papír a kezdőcsapatokról, legalább ennyire meglepődött, Adrián Guľa vezetőedző ugyanis a vártnál sokkal komolyabban vette a kupameccset. A tréner mindössze Káčert, Gavricsot és Andzouanát tartalékolta, a maradék nyolc poszton meglepetésre a legjobbak kaptak lehetőséget.
Bősön egyébként több mint háromezer néző látogatott ki a mérkőzésre. Fura belegondolni, hogy ilyen kulisszáról a Niké Liga csapatainak legalább a fele még a bajnokikon sem álmodozhat...

Papírforma eredmény
Szóval a DAC látványosan biztosra ment, és ez az első perctől fogva érződött a pályán. Talán egy tartalékos dunaszerdahelyi csapat ellen kiegyenlítettebb mérkőzést játszhattak volna a bősiek, így viszont erőteljesen kiütközött a többosztálynyi különbség a két együttes között. Ramadan már az 5. percben vezetést szerzett a DAC-nak, az első negyedóra végén Trusa bombagólt lőtt, majd a 29. percben Ramadan tizenegyesből is betalált. A bősiek kissé megilletődöttnek hatottak, a labdakihozatalaik többnyire nem működtek. A hazai szurkolók persze tudták a megoldást, igyekeztek is felvilágosítani kedvenceiket: „Mé´ nem b*sztad inkább előre?ˮ – hangzott egy ízben.
A második félidő elején Ramadan gyorsan megszerezte harmadik gólját is. A nagy melegben visszaesett a tempó, a mérkőzés már rég eldőlt, de a fáradó hazaiak nagy szívvel játszottak, sőt, ahogy múltak a percek, egyre veszélyesebbek voltak. Tóth László és Viola Gergely lövései után már a szépítés is összejött a bősieknek az ukrán légiós, Ruszlan Nyikulinnak köszönhetően. Az utolsó szó így is a DAC-é volt, a 90. percben egy öngóllal 1:5-re alakult a végeredmény.
Egy tartalékosabb dunaszerdahelyi csapat kétségkívül jobban megörvendeztette volna az izgalmakra vágyó nézőket és úgy a több játékpercre vágyó DAC-cserejátékosok is előtérbe kerülek volna, de ezzel a lefújás után már senki sem foglalkozott. Közös fotózással, koccintásokkal és baráti beszélgetésekkel ért véget a bősi futballünnep.

Így látták a bősiek
„Kicsit meg voltunk illetődve és túl is voltunk motiválva. Mi is azt vártuk, hogy kicsivel gyengébb összeállításban lép pályára a DACˮ – árulta el lapunknak a bősiek nyolcasa, a dunaszerdahelyi múlttal rendelkező Németh Zsolt, aki elmondta azt is, négy hónapja műtötték és sérülése után még messze nincs százszázalékos állapotban, de mindent megtett, hogy pályára léphessen. „Nem mindennap van ilyen meccs Bősönˮ – indokolta.
„A DAC nem vette félvállról a meccset, ez látszódott, és erre büszkék lehetünk. Én ennek örülök a legjobban. Nem képzeltük azt, hogy öt helyzetünk lesz, vagy hogy beszorítjuk majd a DAC-ot, de az első félidőben többet is mutathattunk volna. A második félidőre már eldőlt a mérkőzésˮ – összegzett Molnár Krisztián, a bősiek vezetőedzője. 
„Úgy kaptam gólt, hogy még nem volt védésem, ez mindig nagyon nehéz egy kapusnak. Sajnálom, hogy öt gólt kaptunk, de örültem a második félidőnek, úgy alakult, ahogy szerettem volna. Meg szerettem volna mutatni magam és valóban sok dolgom voltˮ – emlékezett meg második félidei bravúrjairól Ollári Zsombor, a bősiek kapusa.