„Nem tudtunk kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani”

Értékelné ezt a csonka szezont? Most volt először csupán hat csapat a bajnokságban.
Úgy álltunk hozzá, hogy a meccsek száma nem változott, ugyanannyi meccset játszhatunk, mint tavaly vagy tavalyelőtt, mert megváltoztatták a liga menetét: nem csak kétszer játszottunk mindenkivel, hanem négyszer. Több mecscsünk volt nehezebb csapatokkal, mivel akik nem jelentkeztek be a bajnokságba, azok a gyengébb gárdák voltak. Ez pozitívum, tényleg erős csapatokkal kellett megmérettetni magunkat, ahol többet tud tanulni az ember, mint a gyengébbek ellen. Persze más lett volna, ha erős csapatunk van, amely szuverén első a ligában, és nincs kivel reális meccset játszania, akkor igen, azt mondom, hogy a meccsek nem adtak volna semmit a játékosoknak, de nálunk fordított felállás volt. 

Négy új játékos érkezett a szezon előtt, akkor azt mondta, hogy január-február környékére érhet össze a csapat. Így történt? 
Ezt vártuk, mert tavaly is így történt. Most ez nehezebben ment, szerintem nem fejlődött a csapat olyan gyorsan, ahogyan azt elterveztük. Fiatal játékosaink vannak, pszichikai szempontból gyengébbek, nem tudnak folyamatosan egy átlagos teljesítményt hozni. Nálunk sokszor megtörtént az, hogy két meccsen mindenki csúcsszuperül játszott, aztán jött egy harmadik meccs, mint pl. a sereghajtó pozsonyi Dubček ellen, akik ellen senki nem vesztett meccset, mi mégis kikaptunk tőlük. Ez az ingadozás volt nagyon nagy nálunk. A másik dolog, ami befolyásolta az egészet, hogy januártól szinte sosem voltunk mind együtt, mert valaki mindig sérült volt, vagy az iskola, vagy a munka jött közbe. 

A pontarányt elnézve azt mondhatjuk, hogy a támadás azért működött a szezonban, inkább a védekezéssel voltak a gondok.
Igen, a támadás az működött, itt a védelemmel van a probléma. Fontos a védelem, és azzal volt folyton a probléma, hogy hiába dobtunk idegenben is sok pontot, ha az ellenfél többet dobott. Sajnos akadnak olyan játékosok, akik nem mindig a csapatért játszottak. Mondjuk dobnak 20 pontot, de ha kapunk róluk 30-at, akkor az őket nem érdekli, mert az a lényeg, hogy ők a sztárok, hisz dobtak 20 pontot. Ez a fiatal sportolókban mostanság valamiért így van benne, és ezt nehéz belőlük kiverni. 

Idegenben csak 1 meccset nyertek, ezt is annak lehetett betudni, hogy túl nagy volt az egyénieskedés?
Nem is mondanám, hogy az egyénieskedés volt túl nagy, hanem hogy a védelem nem működött. Sokan úgy álltak ki, hogy a pontok a lényeg, de nem a pontok a lényeg, hanem hogy a pálya mindkét térfelén tudjanak játszani. Nemcsak támadásban, hanem a védekezésben is. És a védekezésbe már sokszor nem fektettek annyi energiát, amennyit kellett volna, amennyit a támadásba igen. Nem sok meccsünk volt olyanokkal, akiket papírforma alapján vernünk kellett volna idegenben. Kétszer kikaptunk a Dubčektól, a Banská Bystrica elleni bajnoki pedig már elmaradt. A rózsahegyi, a pöstyéni és a kassai csapat pedig most nem a mi szintünk.

Akkor a 4. hely reális?
Ez teljesen reális. Mert még a szezon első felében egyszer elvertük a kassaiakat, de újév után jött hozzájuk két amerikai és egy szerb légiós is, úgyhogy már más csapat volt, mint amikor mi legyőztük őket. Az a csapat is erősödött, úgyhogy nem volt már nagyon esély, hogy nyerjünk. Kint duplán nem.

Miután így, csonkán véget ért a bajnokság, a rózsahegyieket hirdették ki bajnoknak. Egyetért ezzel a döntéssel?
Két oldalról kellene megnézni ezt a dolgot. A szezon minden egyes szakaszában a Ružomberok volt a legjobb, ha októberben, ha novemberben, ha decemberben, ha januárban játszottak, mindenkit végigvertek. 19/0-ás mérleggel végeztek, így nem hirdethettek más bajnokot, csak őket. Persze mindenki azt mondja, hogy a playoff az más, ott más verseny kezdődik. Más is megnyerhette volna, soha nem lehet tudni, hogy mi lett volna a vége, de a Ružomberok ugyanúgy megnyerhette volna. Bebizonyíthatta volna, hogy a pöstyéni csapat akkor sem tudja elverni őket. Más dolog, hogy nem tartom annyira jónak, hogy február végéig lehet új játékosokat igazolni. Így ez olyan, hogy az alapszakaszban mindegy, hogy hogyan játszik a csapat, jön a február, veszünk három szuper játékost, és megnyerjük a bajnokságot. És ezért is érdemelte meg szerintem a Ružomberok, mert az elejétől kezdve ugyanazok a játékosaik voltak, nem kombináltak, hanem követték a koncepciójukat.

Hogy telnek a napjai így, edzés és meccsek nélkül?
Megmondom őszintén, hogy a mozgás hiányzik, és maga a kosárlabda is. De most mind a hárman, a férjemmel és a kicsivel otthon vagyunk, ezt élvezzük. Előbb jött el az, amire minden évben várunk, hogy mindenki otthon legyen. Pihenünk. Egyébként kijárok futni, meg otthon tornázok, úgyhogy a mozgás megvan, csak mégsem kosárlabda. Örülnék neki, ha be tudnánk menni a tornaterembe kicsit dobálni, de ez most nem lehetséges.