Nem lenne jó ötlet nyilvánosságra hozni a béreket

BŐD TITANILLA

SZABÓ ZOLTÁN

A cseh FK Teplice Közép-Európában szokatlan lépésre szánta el magát: február közepén nyilvánosságra hozta, mennyit keresnek a játékosai. Név szerint ugyan továbbra sem lehet megtudni, kinek mennyi a fizetése, de az kiderült, milyen fizetési kategóriák vannak a klubnál. A legmagasabb alapfizetésük a kulcsjátékosoknak van, ők havonta 90 ezer cseh koronát keresnek. A többi kezdőember 70 ezerrel számolhat, az első csapat tagjai 35 ezer koronát keresnek, a tehetséges fiataloknak az A csapat keretében 12 ezer koronás fizetésük van, a juniorcsapat nem amatőr játékosai 8300 koronát vihetnek haza, míg a 15 és 18 év közötti ígéretes ifijátékosok 10 ezer cseh koronát keresnek. Ehhez jönnek még a különböző bónuszok, prémiumok.

A Teplice vezetése szeretett volna hozzájárulni, hogy a cseh futballban uralkodó viszonyok átláthatóbbá váljanak, de példáját nem követte a többi klub.

Tájainkon egyszerűen még nem érett meg a társadalom erre, vélekedtek az általunk megkérdezett játékosok és edzők is.

Talán meglepődnének

Novota János, a bécsi Rapid kapusa azt gondolja, ha nyilvánosságra kerülnének a futballistafizetések, az emberek talán meg is lepődnének. „Sokan azt gondolják, jóval többet keresünk, mint valójában. Engem nem zavarna, ha kitudódna, mennyi a jövedelmem, de amíg nem muszáj ezt elmondanom, inkább meghagyom magamnak” – mondta Novota, aki érti, hogy az emberek kíváncsiskodnak, de őt személy szerint nem érdekli, hogy mennyit keresnek mások, például egy buszsofőr vagy egy szakács.

Az osztrák bajnokságban sem nyilvánosak a fizetések, de a legjobbaknak járó összegek kiszivárognak. „A múltkor a Salzburg kulcsembereinek a fizetéséről cikkeztek. A többi klubban szerintem nagyjából egyforma szinten vannak a bérek, bár egymás között soha nem beszélgetünk erről” – mondta Novota.

A Corgoň ligás Myjavában szereplő Harsányi Zoltán szerint a Teplice a drukkerek megnyugtatatása végett szánta rá magát, hogy nyíltan beszéljen a fizetésekről. „Nem tudom, az emberek mit gondolnak, de nem keresünk tízezer eurókat. A szerződésünkben benne van, hogy nem beszélhetünk a bérekről, de ha például a Myjava vezetése úgy döntene, hogy a Teplice mintájára közzéteszi a fizetési kategóriákat, nekem nem lenne gondom vele.”

Radványi Miklós, a II. ligás DAC vezetőedzője szerint azonban ilyen lépésnek még nem jött el az ideje. „A futballisták zömének korántsem olyan mesés a jövedelme, amint azt sokan hiszik – hangsúlyozta a dunaszerdahelyiek edzője. – Amikor Németországban fociztam, ott mindenki tudta, ki mennyit keres, mégsem volt ebből semmilyen probléma. Igaz, hogy nem a klubok tették közzé a fizetéseket, de mégis nyílt titok volt. Csakhogy arrafelé egészen máshogy viszonyulnak futballhoz, mint Szlovákiában.“

Nagy az irigység

Pecze Károly is úgy véli, Közép-Európában még nem érett meg az idő arra, hogy nyilvánosak legyenek a futballistafizetések. „Ha valaki minimálbérből él, nem biztos, hogy el tudja fogadni, hogy a labdarúgók nála sokkal többet kapnak, pedig talán nem is játszanak túl jól” – vélekedett az elismert tréner. Szerinte az egész országban emelkednie kellene az életszínvonalnak ahhoz, hogy nyíltan lehessen beszélni a futballisták keresetéről.

Az irigységet hozta fel ellenérvként Németh Szilárd, a Slovan, az FC Košice, az Inter, a Middlesbrough, a Strasbourg és az Aachen egykori válogatott csatára is: „Szlovákiában nagyon irigyek az emberek, és a focistafizetések közzététele még csak fokozná az irigységet. Nem tudom, ma mennyi a bérük a Corgoň Ligában szereplő futballistáknak, de azt hiszem, csak néhányan keresnek igazán jól. Légióskodásom során Angliában, Franciaországban és Németországban sem tudtuk, mennyit keresnek a játékostársak, de ez nem is érdekelt bennünket, ez nem volt téma az öltözőben. Azt természetesen sejtettünk, hogy ha valaki új szerződést kötött, akkor biztosan magasabb gázsiért írt alá.”

Ha a sok nem olyan sok

A jelenleg Nyékvárkonyban játszó Borbély Balázs, aki fénykorában BL-csoportkört játszott az Artmedia Petržalkával, később pedig a Kaiserslauternben és Temesváron is futballozott, arra hívta fel a figyelmet, hogy általában külföldön sem hivatalos forrásokból derül ki a játékosok fizetése. „Németországban sem a klubok teszik közzé a kereseti listát, hanem a bulvárlapok újságírói, akik az egyesület titkárságán dolgozó informátoruktól vagy pedig a bankoktól szerzik be az információkat, ezért természetesen nem pontosak az adatok. Legtöbbször a futballisták éves bruttó jövedelmét közlik, ebből az összegből a különböző adók és járulékok befizetése után nagyjából csak a fele marad. Ilyen kimutatásokban az sem szerepel, hogy csupán az alapfizetésről van-e szó, vagy már a különböző bónuszok, prémiumok, valamint az egyéni reklámszerződések is benne vannak-e az összegben” – mondta Borbély.

Hasonlóan vélekedik Pecze Károly is, aki edzősködött Törökországban és Görögországban is. „Engem edzőként sosem érdekelt, mennyit keresnek a játékosaim. Nem ez volt a fontos. Egy viszont biztos, messze van az attól, amit az újságok írnak. A klubok persze néha szeretnek dicsekedni, főleg a nagy játékosok bérével, de ez mind marketinghúzás, így növelik a futballisták reklámértékét. A játékosnak pedig a fizetéséből még levonják az adókat és a járulékokat, a bónuszok pedig eredményfüggőek… Sokszor maguk a futballisták sem tudják, mennyit fognak hazavinni adott hónapban.”

A vb után is háborogtak

A Rosztovban futballozó Saláta Kornél szerint az a klub, amely nyilvánosságra hozza a játékosai fizetését, kitol a saját futballistáival. „Ha nem fog menni a játék, akkor a focisták majd hallgathatják a szurkolók szitokáradatát. Emlékezzünk csak, mennyire negatívan fogadta a közvélemény a dél-afrikai világbajnokság után kapott jutalmunkat, pedig mekkora reklámot csináltunk Szlovákiának, mégis kaptunk hideget-meleget…”

Ugyanerre utalt Borbély Balázs is: „Óriási felzúdulás követte, amikor a 2010-es sikeres vb után nyilvánosságra hozták, hogy prémiumot kaptak a válogatott játékosok és a szakmai stáb tagjai. Pedig rászolgáltak a jutalomra.”

Harsányi Zoltán szerint azonban akkor inkább az lehetett a gond, hogy a szövetség rossz anyagi helyzetben volt, s az emberek túlzónak találták a prémiumokat. „Pedig nyilván már jó előre le volt egyezve, mennyi jutalom jár a vb-szereplésért és a csoportból való továbbjutásért” – jegyezte meg Harsányi.

A focista ideje véges

Bár a közép-európai futballistafizetések nem hasonlíthatóak a nyugatiakhoz, egy élvonalbeli játékos tájainkon is érezhetően többet keres, mint egy átlagember. (A II. ligás klubok esetében ez már nem mindig érvényes.) „Aki emiatt mérgelődik, annak tudatosítania kellene, hogy a játékosok jó esetben 40 éves korukig tudnak ebből megélni. Addig kell megalapozniuk a jövőjüket, mert utána már nehezen találnak más állást, s nem lehet mindenkiből edző” – mutatott rá Novota János.

Ugyanerről beszélt Pecze Károly is: „Egy futballistának nagyjából tíz éve van, hogy bebiztosítsa a jövőjét. S bármikor közbejöhet egy sérülés. Érdekes, hogy a színészeknél, énekeseknél senki nem háborodik fel a hatalmas gázsikon, pedig Karel Gott is megkéri a pénzét egy fellépésért.”

Ez magánügy

Szlovákiában valószínűleg még hosszú ideig tabutémának számít majd a labdarúgók bére. Petr Kašpar, a Slovan klubigazgatója szerint pedig a tepliceiek sem hoztak nyilvánosságra semmi forradalmit. „Sokan dicsérik most a Teplicét, pedig semmi konkrét adatot nem tett közzé. Csupán általánosságokat közöltek, amiből egyáltalán nem tudjuk meg, hogy az egyes futballisták mennyit keresnek. Nagy feneket kerítettek a dolognak, de szinte semmit sem tudtunk meg – mondta a sportvezető. – Az, hogy a játékos milyen szerződést kötött a klubbal, az a saját magánügye, és csak rajta múlik, közli-e a nyilvánossággal.”

Saláta Kornél szerint sem tartozik senkire, mennyi a játékosok jövedelme. „Mindenkinek a saját dolga, hogy mennyit keres, és senkinek nincs semmi köze hozzá. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy boldoguljon. Ha nyilvános lenne a bérünk, biztosan óriási lenne a felháborodás. A játékosok fejéhez vágnák, hogy sok pénzért szinte semmit sem mutatnak. Amióta Oroszországban játszom, még nem hallottam arról, hogy mennyit keresnek a Premjer Ligában játszó sztárok. Ez nálunk, Rosztovban tabunak számít, de így volt ez a Slovannál és a Petržalkánál, és így van ez a válogatottnál is” – mondta a garamkövesdi származású hátvéd.

Pecze Károly pedig rámutatott, a közép-európai klubok azért sem fognak sietni, hogy nyilvánosságra hozzák a futballistafizetéseket, mert esetleg ők maradnának szégyenben: „Sok helyen késnek a fizetések, valahol többet, valahol kevesebbet. Ha nálunk is nyilvános lenne, hogy mennyit keresnek a labdarúgók, akkor néhány egyesületnek esetleg azt is hozzá kellene tennie, hogy már három hónapja nem tudta átutalni a béreket…”