Nem éppen német nap volt

KISS TIBOR NOÉ

A Sahtar Donyeck szenzációs keddi játéka levett a lábunkról. De akkor mit mondjunk a Borussia Dortmundról? A Bundesliga kedvelőit nem érte meglepetésként a Dortmund szupergyors, kreatív, kombinatív játéka. A második félidőre osztálykülönbség alakult ki a két csapat között, a sárga mezesek kedvük szerint kerültek gólhelyzetbe, azokat azonban – egy kivételével – sorra elkönnyelműsködték. Vagy Joe Hart védett bravúrral. Nem túlzás: ha nincs a kapus, a hajrában 0:4 állt volna az eredményjelzőn. S hogy milyen a sors: a meccs 90. percében Balotelli tizenegyesből egyenlített. A Citynek a játéka alapján esélye sem volt a gólszerzésre, egy tizenhatoson belüli kavarodás során Szubotics kezére pattant a labda, az angolok így kaptak lehetőséget az egyenlítésre.

0:1 vagy 1:1, nem mindegy. Előbbi esetben a City lényegében búcsúzott volna a BL-től, hiszen két meccs után 0 ponttal állt volna, a hat-hat pontos Dortmunddal és Real Madriddal szemben. De lehet, hogy így is felesleges számolgatni: a Manchester City jelen pillanatban nincs a Real Madrid vagy a Dortmund szintjén, és nem a pontok száma miatt.

A halálcsoport másik mérkőzésén: Ajax–Real Madrid 1:4. A hollandoknak továbbra sem megy a spanyolok ellen, 2010 szeptembere óta ötödször futott össze a két gárda. Az amszterdamiak ötödször veszítettek, a gólkülönbség Ajax-szempontból borzalmas: 1:15! Pedig nem volt ez mindig így: amikor még a Fradi is a BL-ben focizott (lassan húsz évvel ezelőtt…), a csoportkörben mindkét gárdával találkozott. S hogy akkor az Ajax volt a jobb, arról nemcsak a Fradi–Real meccs budapesti eredménye (1:1) tanúskodik, hanem az is, hogy abban az idényben a BL címvédője az Ajax volt, és a csapat a szezon végén ismét döntőzött, igaz, ott kikapott a Juventustól.

A retróból ennyi elég is, bár a Zenit–Milan mérkőzésen is lett volna miről nosztalgiázni. A Milan drukkerei például elgondolkodhattak azon, hogy csapatuknak mikor volt utoljára ilyen ingatag védelme. Nosztalgikus hangulatú szentpéterváriak számára pedig már az is elég lehetett, ha 2012 augusztusára gondoltak, amikor még minden rendben volt a csapat körül. Akkor azonban jött Hulk és Witsel, a régi motorosok fellázadtak az újak magas fizetése miatt, Gyenyiszovot a tarcsiba küldték, Kerzsakov és néhány társa is majdnem csatlakozott hozzá, és még Putyin elnök is megszólalt. A belviszály utóhatása: azóta nem jönnek az eredmények. A Milan ellen sem, az olaszok 3:2-re győztek. Ehhez azonban elsősorban Abbiati kapus kellett, akinek legalább három olyan védése volt a meccsen, amiből egy is elég lenne három meccsre.

A Milan csoportjában a Málaga ismét tökéletesen játszott, a spanyolok 3:0-ra verték idegenben az Anderlechtet (a belgáknál Juhász Roland végig a kispadon ült), így hat ponttal, 6:0-s gólkülönbséggel vezetik a csoportjukat. BL-újonctól ez nem rossz teljesítmény, s egyben bizonyítja a spanyol klubfutball abszolút erejét a kontinensen.

Röviden a többiekről. Az A csoportban a Porto egy hajrágóllal legyűrte a PSG-t, így továbbra is százszázalékos. A Dinamók csatáját a Kijev nyerte a Zágráb ellen (2:0), a horvátok sorozatban nyolcadszor kaptak ki a Bajnokok Ligájában. A B csoportban az Arsenal 3:1-re legyőzte az Olimpiakoszt (a görögök kapuját Megyeri Balázs védte). A Schalke–Montpellier (2:2) mérkőzésen a Schalke játékosai ugyanazt élték át, amit a dortmundiak. A gelsenkircheni csapat végig jobban játszott ellenfelénél, de a hajrában a semmiből kapott gólt emberhátrányban játszó ellenfelétől. A szerda nem a németek napja volt.