„Nem elérhetetlen a 20 méter”

BŐD TITANILLA

Mi kellett ahhoz, hogy összejöjjön az Európa-bajnoki cím?

Tizennégy év munkája van ebben. Kellettek hozzá az ideális körülmények, hogy jó helyen tudjak edzeni, és egy jó edző. Gyakorlatilag a kezdetek óta Eperjesi Lászlóval edzek, az ő szaktudása mind a fizikai, mind a technikai felkészítésben nagyon sokat jelent. A klubomtól is minden támogatást megkapok.

Prágában az utolsó lökésével szerezte meg az aranyérmet. Hogyan élte meg a versenyt?

Számítottam egy jobb lökésre, hiszen az első öt lökésem mind hasonló volt. Tudtam azt, hogy csak egy kicsi hiányzik, amit ha megcsinálok, akkor jóval nagyobbat tudok lökni. Hatodikra ez sikerült. A verseny közben nem foglalkoztam azzal, hogy négy centiméterrel vagyok a második helyen, ez nem terhelt.

Nem is követte a verseny állását?

Nem nagyon, és nem is tudtam volna, mert nem írták ki a részeredményeket. Verseny közben nem figyelek arra, ki mekkorát lökött. Azt tudtam, hogy négy centivel van előttem a belorusz Leancjuk, de azt nem tudtam, hogy a többiek hogy állnak.

Amikor elengedte az utolsó lökésnél a golyót, már érezte, hogy ez jó lesz? Vagy csak akkor tudatosult ez önben, amikor földet ért 19,23 méternél?

Már a levegőben lehetett érezni és látni, hogy jobb íve van a golyónak. A többi lökésem nagyon a szektor szélére is ment. Tudtam, hogy ha a szektor közepére lökném be, akkor az egy jóval nagyobb lökés lenne, és ez össze is jött.

Mi futott át az agyán, amikor tudatosította, hogy ön az Európa-bajnok?

Az, hogy végre sikerült! Nemcsak annak örültem, hogy Európa-bajnok lettem, hanem hogy sikerült a magyar fedett pályás csúcsot is megjavítani. Ez is volt a célom, amikor kimentem, hogy ezt a csúcsot is a magaménak tudhassam. Így most már gyakorlatilag minden korosztályban minden csúcs az én nevemhez fűződik, kivéve az ifjúsági rekordot, mert most már háromkilós súllyal löknek az ifilányok, nem négyessel. Nagyon örültem, hogy Prágában nyertem, az utolsó lökésem után már sejtettem, hogy a belorusz lány nem fog tudni válaszolni rá. Ez így is lett. Nagyszerű érzés, hogy a sok munka, energia, lemondás, amit a sport megkövetel, végre beérett, s meglett a gyümölcse.

Milyen volt az ünneplés?

Csak kis ünneplés volt, mert többeknek volt még másnap versenyük, néhányan pedig már korábban hazautaztak. Amúgy sem vagyok az a bulizós típus, inkább ilyen csendes, beszélgetős ünneplés volt.

Tavaly a zürichi szabadtéri Eb-n új magyar csúccsal, 19,04 méteres eredménnyel bronzérmes lett. Melyik sikert tartja többre: azt a bronzot vagy a mostani aranyat?

Nekem mindkét siker nagyon értékes, hiszen szabadtéren is már nagyon régen nem volt érmünk női vonalon. De az, hogy fedett pályán 30 év után lett újra aranyérmünk, szerintem még nagyobb teljesítmény. Nekem mindkét érem nagyon kedves, és erőt ad a folytatáshoz. Remélem azt is, hogy ezzel a fiataloknak is felkeltettem a figyelmét, hogy érdemes atletizálni.

Önnek mi volt az az inspiráció, motiváció, amiért elkezdett atletizálni? S miért a dobószámokat választotta?

Az általános iskolai tesitanárom valamikor gerelyhajító volt. Először a társaság miatt ragadtam meg az edzésen, s már fiatalkoromban is tehetséges, kiemelkedő voltam a korosztályomban. Sikerélményem volt a sportban, ez nagy motivációt jelentett. Már a kezdettől fogva tetszettek a dobószámok, a mozgás, a technika. Amikor elkezdtem ezt a sportágat, mindig néztem a versenyeket, és már akkor nagyon tetszett a súlylökés.

Korábban diszkoszvetésben is versenyzett, utánpótlás Eb-n harmadik is lett ebben a számban. Hogyan döntötte el, hogy melyik lesz a fő száma?

Viszonylag alacsony vagyok a többi dobónőhöz képest (172 cm), ezért úgy gondoltuk, hogy súlylökésben lehetek sikeresebb. Mindenki a kalapácsvetés felé szeretett volna terelni, de nekem az nem volt annyira kedves, mint a diszkoszvetés és a súlylökés. Amikor utánpótláskorú voltam, úgy gondoltuk, hogy nemzetközi szinten később súlylökésben lehetek jobb, ami be is vált. De a mai napig szoktam diszkoszt vetni, három hete volt a téli dobó országos bajnokság, amit megnyertem diszkoszvetésben. Tavaly 59 méter fölött dobtam diszkoszszal, ami Magyarországon elég jó eredmény, mert a következő 51 métert tud dobni, viszont nemzetközi szinten még egy Eb-döntőbe sem tudnék bekerülni ezzel. Szerencsés döntés volt, hogy a súlylökés mellett döntöttünk, de edzésképpen továbbra is szoktam diszkoszt vetni. Ha mindig minden nap csak súlyt löknék, az nagyon monoton lenne. Szoktam kalapácsot is vetni, sőt, az őszi időszakban gerelyt is – az túlzás, hogy hajítani, mert inkább azt is lököm, de szóval szoktam mást is csinálni.

Heti lebontásban mennyit edz?

Ez időszakfüggő, de általában az alapozás során tizenkétszer edzek egy héten, hétfőtől szombatig napi kétszer. A reggeli edzések viszonylag rövidebbek, másfél órásak, ezek általában erősítő, konditermi edzések. Délután van dobóedzésem, ami két, két és fél óra szokott lenni. Utána következik valami kiegészítő gyakorlat, valamilyen szökdelés vagy futás, ami a dinamikát fejleszti. Mivel alacsony vagyok, azt kell kihasználnom, hogy gyors, dinamikus vagyok.

Van példaképe?

Természetesen az, aki a legjobb, az új-zélandi Valerie Adams. Fantasztikus eredményei vannak, nemcsak mint sportoló, hanem mint magánember is nagyon szimpatikus. Kedves, őszinte lány, a sporton kívül neki is a család az első, mint nekem.

Ezek szerint jó a viszony a vetélytársak között? Nincs rivalizálás?

Igen. Mindannyian jóban vagyunk. Az oroszok, beloruszok, ukránok kissé távolságtartók, de a többiekkel nagyon jó a viszony. Most Prágában nagyon jólesett, hogy a német lány azt mondta, nekem szurkol, hogy én nyerjem meg. Nincs viszálykodás, hogy „utállak, mert jobbat löksz nálam”.

Mik a hosszabb távú tervei, álmai?

Nem annyira hosszú távú: jövőre Rió. Mi, súlylökők 28–29 éves korban vagyunk a csúcson. Én most 26 éves vagyok, tehát még 2020-ban Tokióban is ott a helyem, és ott is jól lökhetek. Ez a két olimpia a fő prioritásom. Hogy utána mi lesz, amikor abbahagyom a sportot, az még kérdéses. Gyógypedagógusi végzettségem van, és azt is el tudom képzelni, hogy utána gyógypedagógus-iskolában tanítsak, de most a sport mellett nem tudok dolgozni, ez pedig olyan szakma, ahol nagyon kell a szakmai gyakorlat. Nem tudom, a későbbiekben ez hogyan fog visszaütni, hogy most ezt nem tudom csinálni.

Hogy áll a szponzorokkal? Meg tudja teremteni azokat a feltételeket, amelyekre szüksége van?

A Magyar Atlétikai Szövetségnek van egy felkészülési kerete, amit edzőtáborozásra, felszerelésre, táplálékkiegészítőkre tudok költeni, emellett az egyesületem is segít. Én ugyan Békéscsabára vagyok igazolva, de Szegeden élek, és ott is edzek. A klubom sokat segít abban, hogy a pályabérleti díjakat ki tudjuk fizetni. Azt mondhatom, hogy jelenleg nyugodtan tudok készülni.

A tavalyi zürichi Eb után azt nyilatkozta, sikerült áttörni a 19 méteres lélektani határt. A 20 méteres határ áttörése is meglehet?

Remélem, hogy elérem ezt a határt is, de azt is tudni kell, hogy ilyen magas szinten már nehéz fejlődni. Technikailag már csak apróságokat kell javítani, de ezeket egyre nehezebb csiszolni. Nem várható, hogy egyik évről a másikra egy métert fejlődjek. Mindezek ellenére azt mondom, nem elérhetetlen a húsz méter, nem sokan, de az én magasságommal is dobtak már húsz méter fölött. Most viszont elsősorban az lenne a célom, hogy a 19 méter fölötti eredményeket stabilizáljam. Négy évvel ezelőtt löktem először 18 méter fölött, az elmúlt évben pedig ezt már mindig tartottam, és haladtam felfelé. Most az a cél, hogy a 19 métert lökjem stabilan – ebből lesz majd remélhetőleg előbb-utóbb húsz méter.