Nem csak a fociban téma a közös bajnokság

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Női kézilabdában ma is működik közös bajnokság, a női kosarasok szlovák–magyar rájátszással próbálkoznak, s egyre többször merül fel a közös jégkorongbajnokság gondolata is. A legtöbb szurkolót persze a futball hozza lázba.

Mindenki jól járna?

Ján Kováčik, a Szlovák Futballszövetség elnöke cseh kollégájával, Miroslav Peltával folytatott megbeszélése után arról beszélt, a közös bajnokságot 14 cseh és 6 szlovák együttes alkotná. Pelta azonban a Hattrick magazinnak adott interjújában elárulta, 16 cseh és 4 szlovák együttest képzel el a közös bajnokságban. A cseh közvélemény nem rajong a közös liga ötletéért, ezért Pelta sietett leszögezni, hogy csak a tárgyalások elején tartanak, és amíg a szlovák csapatoknak nem lesznek megfelelő stadionjai, addig szó sem lehet a közösködésről.

Petr Kašpar, a Slovan klubigazgatója szerint azonban mindkét fél jól járna a döntéssel. „Emelkedne a játék színvonala, és például egy Slovan– Sparta meccsen biztosan telt ház lenne. Egyébként a Slovan kezdeményezte a közös bajnokság létrejöttét, személyes kapcsolataimat is kihasználtam az ügyben, hiszen baráti viszonyban vagyok több cseh klubtulajdonossal, klubelnökkel” – mondta lapunknak Kašpar.

Radványi Miklós, a DAC vezetőedzője azonban részben érti a csehek aggályait: „A Corgoň ligás együttesek számára mindenképpen nagyon hasznos lenne a közös küzdelemsorozat, hiszen lényegesen erősebb ellenfelekkel találkoznának, mint jelenleg. A cseh klubok nincsenek különösebben elragadtatva az ötlettől, de ezen nem is csodálkozom, hiszen náluk nagyobb a színvonal. Az sem mellékes, hogy a Gambrinus Ligában szereplő klubok a televíziós és a marketingjogokból származó bevételekből nagyságrendekkel magasabb összegeket kapnak, mint a szlovák bajnokságban játszó egyesületek. Ráadásul az élvonalbeli cseh csapatoknál alapkövetelmény, hogy a stadionjuk talajfűtéssel és villanyvilágítással rendelkezzen. Nálunk ebben a tekintetben siralmas a helyzet…”

A HIL öt évet ért meg

Egy közös liga pedig csak úgy működhet, ha mindkét fél akarja. Jól mutatja ezt a legelső közös cseh–szlovák bajnokság, a férfi-kézilabdázók nemzetközi ligája, a HIL (Handball International League) példája. A HIL a 2000/2001-es idényben indult útjára, hat szlovák és hat cseh csapattal. Az első idényben az utolsó hat helyen a hat szlovák együttes végzett, később azonban megmutatkozott a közös pontvadászat kedvező hatása.

„A harmadik–negyedik évben már nem a csehek voltak az első négy-öt helyen, hanem fordult a kocka, mert a szlovák klubok sokat fejlődtek” – emlékezett Tóth Mihály, aki az érsekújvári Štart sportvezetőjeként testközelből ismerte a HIL-t.

A férfiak közös bajnoksága csak öt évet ért meg, a megszűnését a csehek okozták. A cseh félnek már a projekt elindításakor több aggálya volt – nehezen egyezett bele például abba, hogy ne a táblázat két utolsó helyezettje, hanem a leggyengébb cseh és a leggyengébb szlovák együttes essen ki –, s végül 2005-ben a Dukla Praha húzódozása megpecsételte a liga sorsát. „Nem akartak annyit utazni, mivel nem volt pénzük, s hozzájuk alkalmazkodott a többi cseh csapat. A szlovákok mind folytatták volna, a közös bajnokság ugyanis magas színvonalat biztosított – mondta Tóth Mihály, s rámutatott, a szlovák férfikézilabda későbbi sikereit is a cseh–szlovák HIL alapozta meg. – Ma látni, hogy azok a játékosok, akik abban az időben cseh–szlovák ligát játszottak, milyen messzire jutottak. Az 1982/83-as generációról van szó, akik ma 30 évesek. Sokan közülük a világ legerősebb bajnokságaiban, Európa topcsapataiban kézilabdáznak. A HIL emelte fel a szlovák kézilabdát olyan szintre, hogy a válogatott 2006-ban története során először kijutott egy Európa-bajnokságra, s ezután hat éven keresztül szinte stabil résztvevőnek számított a világversenyeken, csak a 2007- es vb-ről és a 2010-es Eb-ről hiányzott.”

Az idei vb-n azonban nem volt ott a csapat, s a jövő évi Európa-bajnokságról is hiányozni fog. A HIL megszűntének hosszú távú következményei talán csak az elkövetkező néhány évben mutatkoznak meg. A komolyabb megmérettetést keresve a legjobb szlovákiai klubcsapat, a Tatran Prešov a közös liga felbomlása után vendégként szerepelt a cseh bajnokságban, jelenleg pedig a közép-európai együttesek nemzetközi pontvadászatában, a SEHA-ligában gyűjti a tapasztalatokat.

WHIL: kevesebb szlovák klub

A nőknél a 2002/2003-as szezonban rajtolt el a cseh–szlovák közös bajnokság, a WHIL, amely azóta is működik. Az első idényben 13 résztvevője volt: 6 cseh és 6 szlovák csapat, plusz az osztrák sztárcsapat, a Hypo, amely óriási fölénnyel diadalmaskodott is. A női kézilabdában pont fordított volt a helyzet, mint a férfiaknál, itt a szlovákiai klubok vitték a prímet, a csehek azonban sokat tudtak profitálni a közös bajnokságból.

„A cseh csapatok példáján látható, hogy magasabb szintre jutottak, amióta a WHIL-ben játszanak – mondta lapunknak Kovács László, a vágsellyei női kézilabdacsapat főmenedzsere, aki szerint nincs hátránya, csak előnye a közös pontvadászatnak. – A kisebb klubok is szereztek maguknak szponzorokat, s mára nyolc cseh csapat szerepel a bajnokságban, de talán tíz klubot is el tudnának indítani. Nálunk, Szlovákiában viszont csökken a WHIL-es csapatok száma. Hatan kellett volna lennünk, de már csak öten vagyunk, s úgy tűnik, jövőre a Nitra nem fog bejelentkezni, ezért csak négyen maradunk.”

Kovács László szerint a jelenség oka a második vonal eltérő felfogásában keresendő. Míg Csehországban a közös bajnokság indulásával több második vonalbeli klub új motivációt és szponzorokat szerzett, s mára a WHIL-ben játszik, Szlovákiában az I. liga inkább csak hobbibajnokság, ahonnan senki nem akar feljutni. „Nálunk a második vonal játékosai hetente csak kétszer-háromszor edzenek, mellette munkába járnak, számukra ez inkább hobbi. Amíg az I. liga nem lesz magasabb színvonalú, addig a WHIL-ben sem lehetnek meghatározók a szlovák klubok” – véli Kovács.

A tendencia mindenesetre nem túl biztató: három éve nyolc cseh csapat szerepel a bajnokságban, a szlovák klubok száma pedig csökken, s bár 2009-ig mindig szlovák csapat végzett a WHIL táblázatának élén, azóta a csehek uralják a mezőnyt: kétszer a prágai Slavia, egyszer a Veselí, idén pedig a Most lett az első.

Nemzetközi hokiligák

Jégkorongban egyszerűbb országhatárokon átívelő bajnokságokat létrehozni, mivel ennek a sportágnak nincsenek rangos európai kupái, amelyekbe a nemzeti bajnokságok eredménye alapján juthatnak ki a versenyzők.

A magyar MOL Liga hét csapata között két romániai (Brassó, Csíkszereda) és egy szlovákiai (Érsekújvár) együttes is van, s további bővítés várható. Az osztrák EBEL-ben hét ausztriai klub mellett egy cseh, egy horvát, egy magyar és egy szlovén együttes küzd a pontokért.

Szlovákiában is felmerült a közös bajnokság ötlete – főleg azok után, hogy az extraliga egyik élcsapata, a pozsonyi Slovan Európa legnagyobb hokibajnokságába, a Kontinentális Jégkorongligába távozott. A közös szlovák–lengyel téli olimpiai pályázat kapcsán felvetődött egy szlovák– lengyel hokiliga ötlete is, ám ezt azonnal el is vetették. A csehekkel való egyesülés szintén nem reális.

Női kosár: közös jövő

A női kosárlabdázók másfelé kerestek partnert. Az idei szezonban került sor ugyanis az első magyar–szlovák playoffra. A két bajnokság alapszakasza után a 4-4 legjobb csapat egy nyolcmeccses rájátszásban vett részt (minden hazai klub játszott a magyarországi egyesületekkel itthon és idegenben is), amelynek eredményei a nemzeti pontvadászatokba is beszámítottak. Május elején pedig a 2-2 legjobb magyar és szlovák csapat a kassai Final Fouron játszik majd a „közös” bajnoki címért.

„A magyar csapatok elleni meccsek sokkal jobb felkészülést jelentettek a szlovák extraliga rájátszására, mint ha az alsóház csapataival játszottunk volna – nyilatkozta Diósi Albert, a somorjaiak menedzsere. – Nálunk is nagy a szakadék az élmezőny és az alsóház csapatai között, az pedig se a közönségnek, se a játékosoknak nem jó, ha ››tét nélküli‹‹ meccseket játszunk.”

A közös bajnokságot leginkább erőltető kassai Good Angels vezetését is az motiválta, hogy az euroligás meccsekre komolyabb ellenfelekkel készülhessen az extraligában, ne csak a rózsahegyiekkel legyen többé-kevésbé egy súlycsoportban. Daniel Jendrichovský, az Angyalok menedzsere szerint a magyar fél már felvetette egy 6+6-os, egész éves bajnokság tervét, de elképzelhető egy magyar–szlovák–lengyel–cseh projekt is, amelyben minden országból négy csapat indulhatna.

„Egyértelműen ez a trend, mi támogatjuk a közös bajnokság ötletét, hiszen a távolság se lenne sokkal nagyobb, olyan volna, mintha mondjuk többször utaznánk egy szezonban Kassára – tette hozzá Diósi, aki szerint a biztos alapokon álló klubok vállalni tudják a némi pluszköltséget. – A jó játékosok természetesen pénzbe kerülnek, és az is tény, hogy nincs mindenkinek megfelelő anyagi háttere. De az iglói és a pöstyéni újonc példája is mutatja, hogy ha a klubok előtt van motiváció, például egy nemzetközi bajnokságban való szereplés képében, akkor működhet a dolog.”

Kupa maradt

a bajnokságból

Hasonló cél lebegett a hazai férfiklubok előtt is a 2012/13-as extraligás szezon indulásakor: az első hat hely garantálta volna a következő idényre tervezett, cseh–szlovák bajnokságban való részvételt. Időközben azonban a projekt kútba esett, és jelen állás szerint csak a Cseh és Szlovák Kupáért való küzdelmek lesznek közösek.

Paulík József, a komáromi klub menedzsere szerint nehéz összehangolni az álláspontokat. „A cseh szövetség anyagilag is beszállt volna a tervezett bajnokságba, a szlovák viszont nem. Logikus, hogy feltették maguknak a kérdést, ők miért támogassanak egy olyan pontvadászatot, amiből anyagilag hátrányuk származik. Szkeptikus vagyok, mert egyes szlovák klubok csak mondják a magukét.” Maga az ötlet azonban tetszik az MBK Rieker tisztségviselőjének: „Egy ilyen ligának mindenképpen nagyobb lenne a nézettsége. Magasabb színvonalú meccseket játszhatnánk, és ez a konfrontáció nagyon jót tenne a hazai kosárlabdának. ”

Ezt támasztják alá a lévaiak tapasztalatai is. Az Astrum már második éve szerepel a cseh bajnokságban is, a 2011/2012- es szezonban pedig a pozsonyi Inter is a Mattoni Ligában játszott (a harmadik szlovák klub, a nyitraiak „átigazolási” kérelmét a csehek nem fogadták el). „Nagyobb számú komoly mérkőzés, erősebb ellenfelek, nagyobb szurkolói érdeklődés – sorolja a pozitívumokat Ladislav Garaj, a lévaiak menedzsere. – Mi respektáljuk a csehek döntését, bármilyen formában támogatjuk a közös bajnokságot, mert az összes példa azt mutatja, hogy ez jó lépés.”

Kérdés viszont, mi lenne azokkal az egyesületekkel, amelyek bármilyen oknál fogva lemaradnának a nemzetközi pontvadászatról. „Sajnos számukra más lehetőség nincs, mint hogy egy gyengébb I. ligában szerepeljenek. De a másik oldalról nézve szintén jogosan kérdezhetnénk azt is, miért ne adjuk meg a lehetőséget a fejlődésre az erősebb kluboknak” – fejtette ki véleményét Garaj. Paulík szerint épp itt van a kutya elásva: „Keresnünk kellene egy, a többi gárda számára is megfelelő megoldást, de erre egyesek nem hajlandók.” (bt, ot, sz. z.)